A kóruséneklés ünnepe
A Vártemplomban harmincnegyedik alkalommal szervezték meg Marosvásárhely és környéke református kórusainak immár hagyományossá vált találkozóját Szentháromság vasárnapján, június 15-én.
A Vártemplomban harmincnegyedik alkalommal szervezték meg Marosvásárhely és környéke református kórusainak immár hagyományossá vált találkozóját Szentháromság vasárnapján, június 15-én. Az idén az Udvarfalvi Református Egyházközség volt a szervező, alapigének pedig egy szép zsoltárrészt választottak: „Énekeljetek az Úrnak, áldjátok nevét, hirdessétek szabadítását minden nap!”
Meghívottként Marosvásárhelyt kilenc templomi kórus és a Nagy István ifjúsági vegyes kar képviselte, a szervező udvarfalvi egyházközség kórusa mellett pedig még három közeli helység református templomának kórusa is szerepelt, így összesen tizennégy együttes mutathatta be műsorát. A hangversenyt a szervező egyházközség lelkipásztora, Szabó Árpád köszöntő igehirdetése nyitotta meg, mely után sorrendben a következő kórusok énekeltek: a Marosszentgyörgyi Ref. Egyházközség Reménység énekkara Szász Emese Rebeka vezényletével, a Vártemplom Psalmus kórusa, majd a Nagy István ifjúsági vegyes kar, karvezető Kovács András, a Gecse utcai templom Evangélium vegyes kara, karvezető Szatmári Ildikó, az alsóvárosi templom kórusa, karvezető Tyukodi Attila, a Szabadi úti templom Egyetértés és szeretet kórusa, karvezető Bede István, a felsővárosi templom Choral kórusa, karvezető Zoltáni Attila, a meggyesfalvi templom kórusa, karvezető Béres Csaba, a Szabadság utcai templom Szabadság kórusa, karvezető Dénes Előd, a cserealjai templom énekkara, karvezető Márton Zsolt Barna, a kövesdombi templom Halleluja vegyes kara, karvezető Derzsy Éva, a marosszentkirályi templom énekkara, karvezető Veress Enikő, a székelykakasdi templom kórusa, karvezető Molnár Andrea és végül a szervezők, az udvarfalvi templom Hozsánna ifjúsági kórusa, karvezető Szőcs Róbert, aki az egész hangversenyt mint ügyes bemondó-moderátor levezette. A kórusok vezetői a szervezőktől emléklapot és virágot vettek át, majd az énekesek és a gyülekezet együtt énekelte nemzeti imánkat.
Örvendetes dolog, hogy az egyház támogatja az együtténeklés gyakorlatát (egyedüliként intézményeink közül), hiszen vasárnap a templomot birtokba vevő több mint négyszáz dalos heti rendszerességgel kóruspróbákra jár, és amellett, hogy szépérzékét fejlesztheti, közösségi hívő emberré is válhat. Örvendetes az is, hogy a sorokban több a fiatal énekes, és még jobban lehet örülni annak, hogy sokat fejlődtek és szépen szerepeltek a fiatal kórusvezetők. Mivel a krónikás öreg harcos, és van összehasonlítási alapja, elmondhatja, hogy az elmúlt évek kóruséneklésének színvonalához képest jelentős minőségi fejlődés észlelhető. A magyar egyházzenei kórusirodalom nagyon gazdag, de elhangzottak idegen nyelvű művek is. A kórusvezetők a művek kiválasztásánál körültekintően jártak el, nem próbálkoztak együttesük lehetőségeit, képességeit meghaladó művek betanításával, ami nagyon helyes. A változatos, színes műsoroknak köszönhetően a háromórás hangverseny nem vált unalmassá, a lelkes hallgatóság minden produkciót tapssal jutalmazott.
Kovács András
