Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
A történelmi Magyarország végső etnikai arculatát a török kiűzése utáni évtizedekben nyerte el, amikor jelentős sváb, román és délszláv lakosság érkezett az országba. A későbbiekben hozzájuk csatlakozott a főleg Keletről érkező zsidóság. A 19. században érdemi bevándorlásról nem beszélhetünk. Annál jelentősebb volt a gazdaságilag motivált kivándorlás, amely első számú célpontjává az Egyesült Államok vált. A kivándorlók kisebb része visszatért, többségük azonban örökre az Újvilágban maradt.
A 20. században be- és kivándorlásnak egyaránt tanúi lehettünk. A trianoni békediktátum következtében közel félmillió magyar érkezett a maradék országba az elcsatolt területekről. Az országot politikai okokból elhagyó kivándorlók (emigránsok) száma ugyan nagyságrendekkel kisebb volt, ám szellemi-művészeti szempontból mégis nagy veszteséget jelentettek. A második világháború alatt elpusztult mintegy félmillió zsidó, majd kitelepítettek 150 ezer németet. Jelentős volt a politikai okokból távozó jobboldali, majd demokratikus beállítottságú személyek száma is. A szomszédos országokból ugyanakkor ismét százezres nagyságrendben érkeztek magyarok. Ismeretes, hogy 1956 után újra mintegy 200 ezer magyar, köztük nagyon sok fiatal hagyta el az országot. Az 1980-as évek második felében főleg erdélyi magyarok érkeztek az országba, azóta pedig a Délvidékről és Kárpátaljáról is. Az egész kérdéskörnek különös jelentőséget ad az Ázsiából és Afrikából Európa felé irányuló, néhány éve érzékelhető tömeges méretű migráció, amely korunk egyik legnagyobb kihívása. A Magyar migránsok, magyar emigránsok (18–20. század) című lapszámban ezeket a folyamatokat tekintik át és mutatják be a 18. századtól napjainkig.
A tartalomból: Kalmár János: Az oszmán fennhatóság hatása Magyarország 16–18. századi népesedési viszonyaira; Tóth Ferenc: „Mennyi bizonytalanságnak kiszolgáltatva bolyong az ember a földön…” A Rákóczi-emigráció és történelmi jelentősége; Csorba László: Kossuth-emigráció (1849–1867); Gyáni Gábor: A nagy exodus; Pritz Pál: Gróf Károlyi Mihály és Jászi Oszkár emigrációja; Frank Tibor: „Szoros kapcsolatban”: Szilárd Leó és Albert Einstein; Nyári Gábor: A 45-ös emigráció első évei; Lénárt András: Amikor minden összejött – az 1956-os magyar migránsok fogadtatása; Vörös Klára: Erdélyi magyar áttelepült értelmiségiek identitásválságának elemzése.