Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
A jelenlegi társadalmi felfogás értelmében a gazdasági növekedés jelenti a fejlődést, és a gazdaság a fejlődés motorja. A termelési rendszer, amely jelenleg is az ipari forradalom korában kialakult modellt követi, egy lineáris rendszer, vagyis valamilyen nyersanyagot kitermelünk a természetből, ebből valamilyen terméket gyártunk, ez a termék pedig előbb-utóbb a szeméttárolóba kerül, hulladék lesz belőle. A folyamat minden fázisában keletkezik a bioszféra, az ökológiai rendszer számára káros hulladék. Az egész folyamathoz pedig olcsó energia áll a rendelkezésünkre.
Ez a rendszer működőképes volt mindaddig, amíg nagy mennyiségben állt rendelkezésünkre nyersanyag, és a keletkezett hulladék lerakása nem jelentett különösebb problémát. Jelenleg a nyersanyagforrás egyre csökken, és a hulladék lassacskán elárasztja az emberi életteret is, tárolása pedig egyre költségesebb és problémásabb.
Újabban olyan hulladékgazdálkodási rendszereket próbálnak kialakítani, amelyekben nagy szerepet játszik az újrahasznosítás, de a nagy mennyiségű fölösleges termék újrahasznosítására irányuló próbálkozások rávilágítanak a rendszer hibáira. A fogyasztási javak, termékek tervezése során nem szempont annak utóélete, ezért az újrahasznosítással (reciklálással) foglalkozók kell kitalálják, hogy hogyan válasszanak elemeire egy komplex terméket, és a keletkezett nyersanyagot hogyan értékesítsék egy olyan piacon, ahol a nyersanyagok ára irreálisan alacsony, éppen a környezeti károk externalizálása miatt (vagyis a gyártó nem vállal felelősséget a termék előállítása során keletkezett és használata után okozott környezeti rombolásért). Így a legtöbb esetben a reciklált anyagból egy kevésbé értékes termék keletkezik, ezt a folyamatot hívják downcyclingnak. Próbálkoznak ugyan, hogy adott termékek megőrizzék eredeti értéküket, vagy éppen értékesebb terméket állítsanak elő belőlük (upcycling), de amennyiben már a tervezés során nem gondolnak annak utóéletére, ezek a próbálkozások nem hozhatnak áttörő eredményt. Vannak elméletek, amelyek szerint a gazdasági rendszer akkor lenne fenntartható, ha a gazdaság utánozná a természetet, és a biológiai körforgáshoz hasonlóan létrejönne egy körforgás a technikai anyagok területén is. A természetben gyakorlatilag nincs szemét, hiszen minden anyag egy ciklus része, és állandó átalakulásban van.
A társadalmi megítélés szerint a környezetvédelem a lemondást, az életminőség csökkenését jelentette, ami homlokegyenest ellenkezik a gazdasági növekedést szorgalmazó általános társadalmi elvárással. De ha alaposabban megértjük a természetes rendszerek működését, azt látjuk, hogy nem ritka a „pazarlás” a természetben sem, például a cseresznyefa minden tavasszal sokkal több virágot „termel”, mint amennyiből gyümölcs lesz, és ezt emberi logikával „pazarlásnak” nevezhetnénk, de mégsem az, hiszen a lehulló virágokból sem lesz hulladék, rögtön lehullásuk után részei lesznek egy körkörös folyamatnak, és tápanyag lesz belőlük. Ha létezne egy technikai anyagokat magába foglaló körforgás, ha úgy lennének megtervezve a használati tárgyaink, hogy miután szükségtelenné válnak, nyersanyagként szolgáljanak egy újabb termék előállításához, akkor a gazdaság fenntartható lenne, és nem kellene szembenéznünk azzal, hogy egyrészt a hulladék, a szemét elárasztja és tönkreteszi az élet számára alkalmas területeket, másrészt egyre fogynak nyersanyagkészleteink, egyre nehezebb és költségesebb kibányászni a fémeket, energiahordozókat.
Az ipari termelésből átvett lineáris gondolkodás teljesen áthatja az életünket, és Ken Robinson szerint az oktatási rendszert sem lehet addig megreformálni, amíg az iskolákat is termelési egységként kezeljük, és futószalagon bocsátjuk útjukra azokat a generációkat, amelyek egészen más problémákkal kell megküzdjenek, más kihívásokkal kell szembenézzenek, mint azok, amelyek számára tananyag készült. Léteznek alternatív próbálkozások, amelyek a körkörös gazdaságot próbálják megismertetni a diákokkal (www.lessonsfromnature.org), de ezek még úttörő kezdeményezéseknek számítanak.
A tudósok már több évtizede megállapították, hogy nem lehetséges a végtelen növekedés egy véges bolygón, ismert az emberi tevékenység hozzájárulása az éghajlatváltozáshoz, mégis, mindeddig úgy tűnik, hogy amíg a körülmények nem kényszerítenek, amíg nem következnek be jelentős krízisek, addig az alapgondolkodás a gazdasági rendszerben nem változik, és megtörténhet, hogy a legjobb szándék is balul sül el. Itt van például a jó szándékú kezdeményezés, a fosszilis energiaforrások felváltása megújuló energiaforrásokra, de kiderült, hogy amennyiben nem változnak energiafelhasználási szokásaink, és amennyiben nem holisztikus megközelítéssel próbálunk cselekedni, még több kárt okozhatunk, hiszen a biomassza, a bioüzemanyagok előállításához vagy a mezőgazdaságtól veszünk el területeket, vagy az amúgy is csökkenő természetes élőhelyek elől foglaljuk el, a víz energiáját használva tovább károsítjuk a folyók amúgy is érzékeny ökológiai rendszerét, hiszen a hegyi patakokra épült törpe vízi erőművek éppen a legérzékenyebb ökológiai rendszereket károsítják, és a szélerőművek, amennyiben a madarak vonulási útvonalában helyezkednek el, szintén komoly károkat okozhatnak.
Ezért kellene átgondolni az energiagazdálkodást, és megtalálni a megoldást az energia hatékony felhasználása és a megújuló energiaforrások terén. Egyre többet beszélnek a helyi igényeket kielégítő és a helyi körülményeknek megfelelő intelligens és lokális hálózatok kialakításáról. Sajnos, a gazdaságban sok esetben a „zöld” megnevezés nem jelent mást, mint „zöldre mosást”, az úgynevezett zöldgazdaság, amely a minősített biotermékek, a természetes anyagból készült fogyasztási cikkek, a luxus hibrid autók használatán alapul, nagyon drága, csak a szűk elit számára elérhető. Sajnos, a biotermékek az élelmiszerpiacon drágábbak az átlagos terméknél, többek között a bizonyítványok beszerzése és a származási helytől megtett távolság miatt is (például a szupermarketekben vásárolható biotermékek nagy része külföldről származik). Jelenleg egy szolidaritáson és körkörös gazdaságon alapuló
„kékgazdaságról” beszélnek, mint lehetséges megoldásról, amely remélhetőleg segít megőrizni a kék bolygót jelenlegi állapotában, a rajta található csodálatos ökológiai rendszerrel, amely az embernek is otthont ad.
Dr. Hajdu Zoltán