Kormánypárti humorista?
Svájci sapka a devizahitelekről szóló poénokhoz, „sztárvendégként” Putyin-hasonmás, sötét napszemüveges testőrökkel, helye az első sorban, s a műsorvezető bizalmas infót rak a méltóságos fülébe. Naná, hogy oroszul. Aztán egyszer-kétszer bevillan még az ál-Putyin, amint rezzenéstelen arccal ül. Egy kis action gratuite?
Svájci sapka a devizahitelekről szóló poénokhoz, „sztárvendégként” Putyin-hasonmás, sötét napszemüveges testőrökkel, helye az első sorban, s a műsorvezető bizalmas infót rak a méltóságos fülébe. Naná, hogy oroszul. Aztán egyszer-kétszer bevillan még az ál-Putyin, amint rezzenéstelen arccal ül. Egy kis action gratuite?
„A Fábry” – ez az Esti Showder új címe, rosszmájúak szerint nyoma sincs benne a kilenc hónap után ismét képernyőre vergődő főnixmadárnak. „Új sufniba költözött a régi házmester, ennyi történt, nem több. Néhány berendezést magával vitt, lásd a jobb sorsra érdemes Szőke András–Badár Sándor párost, akik bemelegítő gegként a felvételre érkező nézőket vegzálták fémkereső detektorokkal, de hahota helyett kínos feszengés, arcokra fagyott mosoly volt a jutalmuk.”
Az új showműsor jó nézettséggel indult, azt írták róla, hogy Fábry első műsorával túlteljesítette az MTV elvárásait, a négyévesnél idősebb korosztály körében bekerült a napi tíz legnézettebb műsor közé… A szerkezet nem változott (nyitómonológ, szerepjáték, dizájncenter, vendégek, közben zene), de úgy tűnik, a fizikailag valamivel rosszabb állapotban leledző humorista csakugyan megkopott. Szerencsére kissé visszafogottabb is, bár egyik-másik kiszólását ezúttal is takarni kellett. Megvallom, engem főleg ez az alpáriság taszít a leginkább, az úgynevezett székely viccei mellett. (Azok „székelységéről” meg az előadásmódjukról nekünk „ehelyt” lehetne egy-két keresetlen szavunk.) A közönségesség, a mocskosszájúság nem lehet a humorista sajátja – az útszéliség csak közönséges, de nem közönség elé való.
Regélik, hogy a produkcióra adásonként 15–18 millió forintért két évre szerződött a köztévével Fábry Sándor, ez évenként 20 adással számolva 300–360 millió forintot jelent. A műsor abszolút külső gyártásban készül, tehát a közmédia nem ad a műsorhoz sem technikai, sem emberi erőforrást. Elvárják, hogy felfuttassa a csatorna nézettségét, de a szerződésben csak azt rögzítették, hogy a műsornak hoznia kell a csatorna hétköznap esténkénti csatornaátlagát, ami bőven tíz százalék alatt van. Ezt már az első adással jelentősen túl is teljesítette.
A második „közszolgálati showder” is élvezhető volt, különösen a vendégek tették azzá. Amúgy Fábry nagyon megosztó személyiség, sokan utálják: „ugyanaz a Sanyi”, meg hogy „kilenc hónapig nélkülöztük Fábry Sándort a képernyőről, édes teher kihordásához elég ennyi idő, ezúttal azonban egeret szültek a vajúdó hegyek.” „Mi másért költözne egy kereskedelmi csatornán már elfáradt műsor elfáradt vezetője a királyi adóra, mint azért, hogy lelkét ünneplőbe öltöztetve, cipőit kifényesítve, poénjait újracsiszolva, hamuiból feltámadt főnixmadárként álljon újból elénk?!” (Vénpojácázzák, közpénz-ripacsozzák, kormány-humo-ristázzák derekasan, erre ő rá is játszott, amikor különböző lapok fiktív jelzéseit „idézte”, vagy mikor az utca népét kérdeztette visszatéréséről.)
Ott volt Mocsai Lajos és kitűnő kézilabdásai, egy különös visegrádi feltaláló, a gazdag műgyűjtő, Zelnik István, aki megvásárolt egy igazi Stradivarit, és azon Kokas Katalin hegedűművész játszhatott férjével, Kelemen Barnabással. Louanda Birdék helyett Liszt-díjas fúvósok szolgáltatták a házi zenét, közben és végül muzsikált a híres Boban és Marko Markovic és csapata, énekelt Rúzsa Magdi.
Egyik kommentelővel lehet egyetérteni, aki azt írta, hogy „ha minden műsorban lesz egy kis kultúra is, akkor azt a részt nézni fogom!” Bízzunk benne, hogy lesz. (m1, csütörtök, kéthetenként. A műsorvezetőről: http://hu.wikipedia.org/wiki/Fábry_Sándor)
