Dicsőszentmártonban végzett osztályok között is „híresen összetartó” közösségként voltunk elkönyvelve, és mindig a dicsői osztálytársak szervezték a találkozókat.
Egy megható véndiák- (57 éves) találkozóról szeretnék egypár sort írni, amire könnyes szemmel, mégis mosolyogva gondolok. Már az 50 éves találkozón (Dicsőszentmárton, 2010) elhatároztuk, hogy mivel rohamosan öregszünk, kétévente fogjuk megtartani az elkövetkező találkozókat. Már a Dicsőszentmártonban végzett osztályok között is „híresen összetartó” közösségként voltunk elkönyvelve, és mindig a dicsői osztálytársak szervezték a találkozókat. Most ezt egy Segesváron élő társunk, Réthy (Székely) Katalin vállalta magára. Mindenkit értesített, engem is, de sajnos azt kellett mondanom, hogy előrehaladott betegségem miatt, bár nagyon szeretnék, nem tudok elmenni. Egypár nap múlva segesvári barátnőm közölte velem, hogy az osztálytársak egyhangúlag felajánlották, hogy rám való tekintettel Vásárhelyen tartjuk meg a találkozót. Így október 19-én a marosvásárhelyi Európa étteremben gyűltünk össze, könnyek és mosoly közepette tíz 75 éves öregdiák emlékezett egykori tanáraira, az elhunyt kilenc osztálytársra és azokra, akik betegségük miatt nem lehettek jelen. Köszönet és hála illeti részemről és családom részéről a megjelent osztálytársakat: Belényesi Sándort, Bojtor Lajost (aki Bukarestben lakik), Borsos Margitot, Demeter Gábort, Fülöp Istvánt, Gyalai Ferencet, Ozsváth Imrét, Pethő Lajost és Réthy Katalint. Még egyszer kiemelem, és köszönöm Réthy Katalin osztálytársnőm és barátnőm szervezői tevékenységét. A mellékelt képen többen vagyunk, mert mellénk álltak az élettársak, akiket már valódi dicsői diákokként ismerünk el.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
