Koncert verés után
2016-01-14 14:36:07
- Nagy Székely Ildikó
Kevesen vártak buszra a vasárnap délutáni szürkületben. Egy távolsági járat fékezett le hirtelen a járda mellett, három, egyetemistának tűnő lány rohamozta meg.
Kevesen vártak buszra a vasárnap délutáni szürkületben. Egy távolsági járat fékezett le hirtelen a járda mellett, három, egyetemistának tűnő lány rohamozta meg. Pár szót váltottak a sofőrrel, aztán már mentek is a hátsó csomagtartóhoz, hogy kiemeljék a várt utazótáskát. Ketten cipelték
a poggyászt, a harmadik lány vidáman szaporázott mögöttük, közben a busz is továbbindult. Nemsokára megérkezett a város két nagy bevásárlóközpontja közötti útvonalon potenciális vásárlókat szállító, ingyenes kisbusz. Fekete sapkás, sovány, gyűrött arcú nő ült az egyik ablak melletti széken, fél szemét folyamatosan lehunyva tartotta, mint akinek leragasztották. Mackós hátizsákos, göndör hajú, kerek arcú leányka fészkelődött vele szemben, nem lehetett több négy-öt évesnél. Egy darabig csendben bámult ki az ablakon, csak mozdulataival érzékeltette izgatottságát, de aztán kérdezgetni kezdte az asszonyt, akit anyjának nevezett. Selypítve beszélt, így nem értettem, mit tudakol, pedig tízszer is elismételte. A felnőtt egy ideig állta az ostromot, aztán elveszítette türelmét, és csapkodni kezdte a kislányt. Váratlan indulattal ütötte, ahol érte, fején, lábán, kabátján csattogott a ráncos kéz. A gyerek szó nélkül tűrte a verést, csak a tekintete panaszkodott. A következő pillanatban a bántalmazó, mint aki rossz álomból ocsúdott, ijedten nézett körbe, hogy sokan látták-e a jelenetet. Aztán odanyújtotta a kezét a leánykának.
– Most te üssél – biztatta, és a kicsi, húsos ujjak tétován, aztán egyre felszabadultabban kezdtek táncolni az asszony színehagyott, vékony dzsekijén. Percek teltek el így. Később beszélgetni kezdtek.
– Hogy csinál a ló? És a macska? A kutya? – tudakolta a kislány, most már tisztábban ejtve a szavakat. Anyja engedelmesen utánozta a felsorolt állatok hangját. Nemsokára a gyerek is segítette a válaszadást, együtt nyihogtak, nyávogtak, ugattak a végállomásig. A sofőr mindegyre hátranézett, de nem szakította félbe a „koncertet”.
– Nézd, ott egy igazi kiskutya – mutatott ki az ablakon a nő leszállás előtt. – Gyere, nézzük meg – azzal már tuszkolta is gyermekét a jármű ajtajához. Egymás kezét fogva siettek át a parkolón a bevásárlóközpont felé. Nemsokára el is tűntek a karácsonyi fényeket még magán viselő, színekkel, hangokkal, helyenként étel-, máshol parfümillattal csalogató, hatalmas létesítményben.
