Koncert Sámuelért
2012-12-20 17:12:23
- Nagy Székely Ildikó
A gyerekek gyakran veszítenek el dolgokat – kedvenc játékot, kesztyűt, esernyőt –, melyek hiánya pár napig, néha hetekig bánatossá teszi őket, aztán lassan elfelejtődik. Egy marosvásárhelyi fiúcskát pótolhatatlan veszteség ért nemrég: jobb fülének hallását veszítette el teljesen. Bal hallószervével 70-80 százalékban még érzékeli a hangokat, de nem tudni, meddig.
A gyerekek gyakran veszítenek el dolgokat – kedvenc játékot, kesztyűt, esernyőt –, melyek hiánya pár napig, néha hetekig bánatossá teszi őket, aztán lassan elfelejtődik. Egy marosvásárhelyi fiúcskát pótolhatatlan veszteség ért nemrég: jobb fülének hallását veszítette el teljesen. Bal hallószervével 70-80 százalékban még érzékeli a hangokat, de nem tudni, meddig. Érte, a hat és fél éves Sámuelért énekelnek december 21-én és 22-én, pénteken és szombaton este 7 órától a művészkuckós fiatalok. 60 gyerek hangján száll a kérés az Ariel Színház publikuma felé: segítsünk ennek a kicsi embernek, hogy teljes értékű élete lehessen, olyan, mint iskolába készülő társainak. A rendkívüli karácsonyi koncert zenei irányítója Czédula Kamilla, a díszleteket Bölöni Ágnes és Radu Nicoleta tervezte.
– Minél hangosabban, erőtelje-sebben szeretnénk énekelni, hogy hangunk eljuthasson mindenkihez, aki segíteni tud és akar. A koncert legkisebb fellépője másodikos, a legnagyobb tizenkettedikes – mondta Czédula Kamilla.
Sámuel történetét, az elmúlt évek harcát múlt héten idézte fel az édesanya.
– Problémamentes várandóságom volt az ikrekkel, az utolsó hónapban viszont kezdtem úgy érezni, hogy valami nincs rendjén, aludni sem tudtam. Felugrott a vérnyomásom, de nem érzékeltem, a rutinellenőrzésen derült ki. Kilenc hónapra császármetszéssel jöttek világra a gyerekek, a lányom háromkilósan, a fiam egy kiló nyolcszázötvennel, rossz vérképpel, az apgar-teszten hetest kapott. Nem volt befordulva, és oxigénhiánnyal született. Az orvosok nem sok esélyt adtak neki. Aztán úgy tűnt, rendeződnek a dolgok. Különféle vizsgálatok követték egymást, izomgyenge volt, ezért intenzíven jártunk tornázni. Mindent megtettünk a fejlődéséért, és az erőfeszítés megtérült, Sámuel megtanult járni, beszélni. Kétéves és két hónapos volt, amikor rátört az első roham. Azon a napon arra lettem figyelmes, hogy olyan furcsán sír, aztán elkezdődött a remegés. Amikor magához tért, nekiment a falnak. Laikusként is tudtam, hogy az agyban zárlat történt, de a kórházban megnyugtattak, azt mondták, ez semmiség. Aztán elmentünk falura nyaralni, és miután hazajöttünk, megismétlődött a krízis. A szeme lemeredt, hányt, órákig olyan volt, mint egy tetszhalott. Azóta sokszor volt hasonló krízise, legutóbb egy évvel ezelőtt. Főleg a hideg időszakban fordul ez elő vele. Háromféle gyógyszert szed, kéthavonta járunk Budapestre vizsgálatra, kezelésre. Nagyon érzékeny, könnyen elkaphat bármilyen vírust. Már rég falura költöztünk volna, de nem tehetjük, őrizzük a kórházat, nem tudni, mikor kell újra befeküdnünk.
– Mikor vetted észre, hogy romlik a hallása?
– Másfél évvel ezelőtt tűnt fel, hogy Sámuel játék közben nem hallja a suttogást, mesehallgatás közben felhúzza a lejátszó hangját. Akkoriban éppen Budapesten voltunk két egymás utáni súlyos rosszullét után. Megpróbálták lecserélni a gyógyszereit, sikertelenül. Ezzel párhuzamosan a fülét is kivizsgálták, és a rossz eredmények után további kivizsgálásokat javasoltak. Ezután Marosvásárhelyen, majd újra Budapesten vizsgálták ki. Idén novemberben mondták ki az egyoldali idegi hallásvesztést. A folyamatnak nincs vége, bármire lehet számítani. További kivizsgálásokra lesz szükség, állandó orvosi felügyelet alatt kell lennünk, a kezelések érdekében Marosvásárhely és Budapest között ingázunk. Nem tudom, mit hoz a jövő. El sem tudom képzelni, hogy Sámuel egyszer nem fogja többé hallani a hangom, a szerettei hangját, és a zenét sem, amit muzikális gyerek lévén annyira szeret. Köszönetet szeretnék mondani a marosvásárhelyi orvosoknak, akik időt, energiát nem sajnálva azonnal a segítségünkre sietnek, amikor szükségünk van rájuk, a Magyarországi Református Egyház Bethesda Gyermekkórháza főorvosnőjének és munkatársainak, családomnak, barátaimnak, akiktől szintén rengeteg támogatást kapunk, és természetesen a Művészkuckó Egyesületnek, melynek tagjai azonnal mellénk álltak.
A történet körvonalazódása közben azon gondolkoztam, hogy rejtőzhet ekkora erő ebben a törékenynek látszó nőben. Korábban játszótereken találkoztam vele, és soha eszembe sem jutott, hogy ő és a meleg tekintetű, minden iránt érdeklődő fiúcska ekkora súlyt cipelnek. Beszélgetésünk végén abban maradtunk, hogy e-mailen tartjuk a kapcsolatot. Két nap múlva telefonon hívott. Újra kórházban vannak, mondta, Sámuel súlyos tüdőgyulladást kapott. A háttérből átszűrődő kétségbeesett szavakat nem értettem, de tudtam, hogy Sámueltől jönnek. Visszhangjuk még nem csendesedett…
