Jelenleg Romániában kb. 468 ezren élnek mezőgazdasági nyugdíjból, ebből 424 ezer nő, olvasható a törvénytervezet indoklásában.
A nyugdíjpontot a bruttó átlagbér 45%-ára emelnék január elsejétől, a mezőgazdasági nyugdíjakat a jelenlegi 400-ról 500 lejre, a nehéz munkákért járó sajátos juttatásokat pedig beszámítanák a nyugdíjba. Csupán néhány azok közül az ígéretek közül, amelyeket néhány parlamenti képviselő tett a nyugdíjasoknak, és amelyeket három törvénytervezetbe kívánnak foglalni, olvasható a Money.ro honlapján. A három törvénytervezet kezdeményezői Cristiana Anghel szenátor, akit egyébként csak az éhségsztrájkoló tanítónőként emlegetnek, Adam Luminiţa UNPR-s képviselő, illetve hat szociáldemokrata képviselő.
Jelenleg Romániában kb. 468 ezren élnek mezőgazdasági nyugdíjból, ebből 424 ezer nő, olvasható a törvénytervezet indoklásában. Eredetileg a mezőgazdasági nyugdíj 361 lej volt, ezt kerekítették fel 400 lejre, a garantált minimálnyugdíjról szóló törvény hatályba lépése után.
A kezdeményezésekhez „csatolnánk” néhány statisztikai adatot.
Az Országos Nyugdíjpénztár adatai szerint a legtöbb szegény ember Moldvában és Olténiában él.
Iaşi megyében él a legtöbb minimálnyugdíjból élő személy, összesen 26.227, majd következik Suceava 26.013 kisnyugdíjassal, Dolj 25.470-nel, Olt 22.000-rel, Bákó 21.000-rel. Bukarestben 20.798 személy él minimál-nyugdíjból.
Kiegészíthetnénk azzal, hogy a legmagasabb nyugdíj, amelyet egy bukaresti személy kap, több mint 27 ezer lej, és az egykor a közszférában dolgozók között is vannak, akik több mint 11 ezer lej nyugdíjat vesznek fel havonta. Az első húsz legnagyobb nyugdíjból tizennyolc fővárosi, két aradi részesül. A legnagyobb nyugdíjakat Bukarestben és Aradon osztották ki tavaly, megyék szintjén a legmagasabb átlagnyugdíjakat Hunyad és Brassó megyében kapják. Ezzel szemben 622 ezren kénytelenek megélni a „garantált” 400 lejből.
Tény, hogy nagyon sok a szegény ember ebben az országban, és valóban sürgető szükség lenne a kisnyugdíjak emelésére. Hiszen éppen azok élete a legnehezebb idős korban is, akik egész életükben szélben, esőben, tűző napsütésben, izzadságos munkával keresték meg a betevő falatot. Egyik ismerősömnek – egyébként ő hívta fel a figyelmemet a fenti kezdeményezésekre –, mint mondta, „kinyílt a bicska a zsebében” a hír hallatán, és rögtön a kiváltságosak speciális nyugdíjait juttatta eszébe. „Azt kívánom, éljenek egy évig az én nyugdíjamból!” – fakadt ki.
Az ötlet gesztusnak valóban szép, de amúgy nem sokat javít a „kedvezményezettek” életminőségén. És rögtön felmerül a gyanú, miért pont választási kampányban, és az őszi választások előtt pár hónappal jutott eszükbe? Vagy csupán újabb kampányfogásról van szó?
