KOMÁROMI ANDRÁS
„Most elválunk, de ne gondold,
hogy barátságunk oda,
mert a barátság a lélekben él,
s a lélek nem hal meg soha.”
Drága jó barátom, KOMÁROMI ANDRÁS, a katonáskodással kezdődő, majdnem 60 évi szép és nemes barátság után kell elbúcsúzzunk tőled, de nem feledve a sok szép nótás-népdalos esteket mind itthon, mind a hargitai hegyek alatt.
Még most is hallom hangodat: „csak eredeti népdalokat énekelünk”.
Lehet, hogy nem túl hamar, de túl hirtelen mentél el Emese után.
Kívánjuk, hogy sírod felett a fényes esti csillagok úgy ragyogjanak, mintha énekelnének, és énekükbe néha-néha egy-egy kóbor fekete rigó dala is belevegyüljön.
A szeretett családoddal mélyen együttérezve fájdalmukban, búcsúzunk tőled, drága jó barátunk és kománk, BANDI.
Kérjük a Jóistent, hogy örök álmod legyen békés és csendes, s szép emléked örökre velünk maradjon!
Nyugodjál békében!
László Ibolya és Marci. (10716-I)
