Azt mondják, a demokrácia jó, csak nagyon költséges. Hogy mennyire igaz, mármint az, hogy költséges, saját bőrünkön tapasztaljuk.
Azt mondják, a demokrácia jó, csak nagyon költséges. Hogy mennyire igaz, mármint az, hogy költséges, saját bőrünkön tapasztaljuk. Hiszen az egyre fogyó aktív munkaerőre egyre nagyobb terhek nehezednek. A politikusok nagyon sokszor nehezményezik a nyugdíjasok nagy számát, akiket az aktív dolgozóknak kell „eltartaniuk”. Ennek ellenére két kézzel szavazták meg saját speciális nyugdíjaikat. Azon is sokat vitatkoztak, hogy emeljék-e a pedagógusok, az egészségügyi dolgozók bérét, fanyalogtak azon, hogy mekkora lyukat hagy a költségvetésben a nyolcvanlejes gyermeksegély. Viszont pillanatok alatt, kormányrendelettel fogadták el az állami főméltóságok fizetésének nem akármekkora emelését, élükön az elnökkel.
Éppen ide akartunk kilyukadni, ugyanis az amúgy szinte láthatatlan és néma államfő olyan megalomán allűrökkel van „megáldva”, hogy az egyszerű földi halandó föl sem tudja fogni. Nagyzási mániája már-már a szomorú emlékű kondukátorén is túltesz. Elég, ha az egymillió eurós lakásfelújítását vesszük, amelyben, hogy másról ne beszéljünk, csak az üvegfalú hálószoba akkora mint egy panzió. Nemrég pedig az váltott ki közfelháborodást, hogy először „csak” egyetlen elnöki különgépet kért, amiből napokon belül négy-öt gépből álló flottilla lett.
Ha kissé „feltérképezzük” az elnök úr kiruccanásait – aki lassan több időt tölt külföldön, mint a „munkahelyén” –, láthatjuk, tényleg szüksége lenne egy flottillára. Csak a márciusi külföldi kiszállásai 1,44 millió lejbe kerültek. Legalábbis ez az összeg szerepel a kormány költségvetési transzparencia elnevezésű platformján. De vajon merre járt az ország első embere ennyi pénzért? Volt például Izraelben, ahol jóval több időt töltött, mint amennyit egy hivatalos látogatás protokolluma előír. Megértjük, hogy ő és a felesége „már előző életükben” Izraelről álmodtak, de egy hivatalos látogatást minivakációs kiruccanássá változtatni enyhén szólva túlzás. Amint túlzás saját maga korábbi – januári, februári – kiszállásaihoz viszonyítva is. Januárban 99.027 lejt, februárban 953.583 lejt költöttünk az elnök külföldi útjaira. Márciusban Izrael mellett volt Palesztinában, Brüsszelben, Törökországban, illetve a hónap utolsó és április első napjaiban az Amerikai Egyesült Államokban.
A tavalyi kiszállások 5,17 millió lejt emésztettek fel a költségvetésből, vagyis az adófizető polgárok zsebéből, idén, bár még csak az év elején vagyunk, ez az összeg máris meghaladta a 8 millió lejt.
De nem csupán a kirándulások kerülnek milliókba. Ezekkel együtt januárban fizetésekre, világításra és fűtésre 2,474.427 lejt költött az elnöki hivatal, februárban – lehet, mert szökőévben vagyunk? – ez jóval meghaladta az ötmillió lejt.
Nyúlhat tehát a nyakunk, hogy eltartsuk választott tisztségviselőinket. Mindenesetre jó hír, hogy ezentúl bárki nyomon követheti, hogy mire költik a közpénzeket a helyi és megyei önkormányzatok, a minisztériumok és a központi intézmények. Mindössze annyit kell tenni, hogy belépnek a pénzügyminisztérium „Költségvetési átláthatóság” elnevezésű platformja honlapjára. Ha már fizetünk, legalább tudjuk, mire.
Nyakunkon a két választás. Erről azonban később.
