A kormány megint elszámította magát. Fedezet nélkül költekezett, és most keresi, hol lehetne spórolni. Amint megszoktuk, elsőként a nyugdíjasok jutottak a Victor Ponta eszébe. Szerencsére a munkaügyi miniszter figyelmeztette: a törvény által garantált szerzett jogot nem lehet elvenni.
A kormány megint elszámította magát. Fedezet nélkül költekezett, és most keresi, hol lehetne spórolni. Amint megszoktuk, elsőként a nyugdíjasok jutottak a Victor Ponta eszébe. Szerencsére a munkaügyi miniszter figyelmeztette: a törvény által garantált szerzett jogot nem lehet elvenni. Így valószínűleg január elsejétől az infláció mértékével (közel négy százalékkal) fog nőni a nyugdíjpont értéke. Ez is több mint semmi, de kisnyugdíjasok milliói nem ettől lesznek gazdagabbak. Elég, ha a ránk erőszakolt energia-árnövekedésre gondolunk. Sokan fognak dideregni a télen. Még a képviselőház elnöke is azért kért költségvetés-kiegészítést, hogy szigeteltesse a parlament ablakait. Jó, hogy mondta, most már tudjuk, miért lógnak igazolatlanul minden héten a szenátorok és képviselők a munkahelyükről. Fáznak szegények, és az alagsorba tervezett fitneszközpont még nem készült el. A kormány adakozónak mutatkozik, és néhány millió lejjel megtoldotta a törvényhozók büdzséjét. Pedig lenne ésszerűbb megoldás is. Az érvényes népszavazás értelmében csökkentsék a parlament létszámát, és így egynegyedével kevesebbe kerülne nekünk ez a testület. S talán hatékonyabban is működne. A megspórolt pénzt oda lehetne adni a tanügynek vagy az egészségügynek. Bár az utóbbi tárca vezetőjének így is van fölösleges pénze. A minap kegyesen felajánlotta a kabinetfőnöknek, hogy az egészségügyi beruházásokra szánt, de el nem költött összeget adja másnak. Nagyobb szükség van arra a hírszerző szolgálatoknál. Meg a belügynél. Illetve a közigazgatási minisztériumnál. Érthető, hisz a jövő évi választásokig nem lehet látványos eredményt elérni az életszínvonal vagy egészségügyi szolgáltatások terén. Tehát rafináltabb eszközöket fognak bevetni a kormánypártok. Egyfelől felértékelődnek a zsarolásra is alkalmas információk, másfelől a helyi közigazgatásoknak juttatott célirányos pénzek szavazatszerzésben kamatoztathatók. A gazdaságélénkítő beruházások pedig le vannak sajnálva. A közel száz kilométeren megkezdett autópálya-építés ezért is halad olyan akadozva. Ráadásul az átszervezési buzgalomban be nem hajtott adók miatt keletkezett költségvetési űrt újabb sarcok kivetésével pótolnák. Például mérlegelik, hogy az üzemanyagokat még egy illetékkel terheljék. Amolyan úthasználati megnevezéssel. Érdekes, hogy a tankolásnál fizetett összeg közel fele adó és illeték formájában most is az államkasszába kerül. Ebből kettőt szintén úthasználati címszó alapján vezettek be. Rajtunk röhög a világ, hogy ennek ellenére nálunk vannak a legjárhatatlanabb utak. A jövő évi költségvetési elképzelések ismeretében ez nem fog változni.
