Főtéri történet
Múltjában és nemzeti összetételében is színes Erdély történelme. Ez természetes is, mert ahol hosszabb-rövidebb ideig különböző anyanyelvű és kultúrájú népek élnek, ott akarva-akaratlanul látható nyomot hagynak maguk után. Ezek a múltbeli értékek szellemi és tárgyi mivoltukban maradnak meg, gazdagítva a mindenkori jelent, mi pedig naponta köztük járva néha felismerjük, máskor pedig elsietünk letűnt korszakok itt maradt emlékei mellett.
Ezek a gondolatok ötlöttek fel bennem, amikor a főtér alsó részén álló templom idő- és stílusbeli elhelyezésére törekedtem. Városunk hűséges krónikás ismertetői: néhai Fodor Sándor tanár úr és a ma is köztünk járó Balás Árpád egyaránt megörökítették a szóban forgó templom építésének idejét: 1926-1936. Az én kérdésem és észrevételem ennek a templomnak a megnevezésében és stílusbeli besorolásában is kérdéses, mert a legtöbb erdélyi templom – köztük a marosvásárhelyiek is – magán hordozza építési idejének jeleit és hovatartozásának jellegzetességeit mind külső megjelenésében, mind belső terének kialakításában és berendezésében.
A marosvásárhelyi Vártemplom külső megjelenésében az egyszerű és szép erdélyi gótika megmaradt példánya, ablakaival, tornyával és formájával egyaránt. A főtéri római katolikus templom két tornyával és díszes belső kiképzésével a 18. századi barokk építészet erdélyi jelenlétét bizonyítja. A nagy ortodox katedrális pedig a bizánci templomok jellegzetes, egyből felismerhető jegyeit viseli magán, de hova sorolható a főtéri alsó templom vagy éppen kis katedrális?
A világ második legnagyobb templomának, a római Szent Péter-bazilikának a mintájára tervezték, és a görögkatolikus egyház építtette fel, majd használta is 12 évig. Addig így nevezték: marosvásárhelyi görögkatolikus templom. Aztán 1948 után a görögkeleti egyház vette birtokba, és alakította át belső berendezését az ortodox szertartás számára, de a templom egyáltalán nem az a bizánci stílusú, ami jellemző lenne az ortodox egyházra. És ebben a köztes állapotban maradt rajta a román templom elnevezés, míg magyar templomainkat valamelyik felekezethez való tartozás szerint ismerjük.
