Kivonatok és tinktúrák

Forgalomból kivont hatóanyagok

A kínafa nem Kínában nő

A kínafa vagy kininfa (Chincona) egy grófnőről kapta a nevét. A perui király alfelesége 1638-ban maláriát kapott. Súlyos lázas állapotán egyik változat szerint „egy kecsua sámán kínafakéregből főzött teája” segített. A szert a grófnő próbálta népszerűsíteni, úgy jutott el Spanyolországba, ahol a későbbiekben a jezsuiták kereskedtek vele, ezért ragadt rá a jezsuita por elnevezés is. 

A hatóanyag neve, a kinin az óperui kina (kéreg) szóból ered, hivatalosan Pulvo de la Contesa néven vált ismertté. 

A kávéval rokon örökzöld trópusi fa természetes élőhelye az Andok hegység lejtője, kérge szürkésbarna, belül vörösesbarna színű, ebből vonják ki a kinint, ami a magas láz mellett a malária gyógyszere lett. A Peruban és Bolíviában élő őslakosok „a kínafa kérgét nemcsak lázcsillapításra, de megfázásra, hasmenésre, vérhasra és másnaposságra is használták. A kéreg a lázon kívül fájdalmat is csillapít, érzéstelenítő, gyulladáscsökkentő, baktériumellenes, fertőtlenítő, ezért sebek, fekélyek, tályogok, véraláfutások, valamint izomgörcsök, influenza ellen, száj- vagy torokfertőzések kezelésére is használható. Vérszegénység, máj-, epehólyag- és lépmegbetegedések ellen is hatásos”, mivel a nyál és az emésztőnedvek kiválasztásának fokozásával javítja az emésztést, és növeli az étvágyat. A kinidin aritmiás gyógyszerként hatásos. (…) Kivonatát az élelmiszeriparban üdítőitalok (tonik) vagy vermutfélék előállításánál használják fel” – olvasható többek között a Wikipédián. 

A kínafa kivonatai (extractumok)

 Gyógyszeres kezelés céljára a kínafa kérgéből kezdetben főzeteket, forrázatokat (teákat), pilulákat, majd kivonatokat (extraktumokat) és tinktúrákat készítettek a hatóanyagok kivonása érdekében. Utóbbiak is hivatalos készítmények voltak a világ minden országa gyógyszerkönyvében.

A kivonatok készítése rendszerint nyers növényi anyagokból, áztatással kezdődik, majd átáramoltatással (perkolálással) folytatódik az erre kifejlesztett kivonóedényben, a perkolátorban, a presszókávé készítéséhez hasonlóan. A perkolátor henger vagy csonkakúp alakú tartály, amelyben a feldarabolt (porított) növényi rész oszlopszerűen van elhelyezve, a kivonó folyadék felöntve azon átszivárog, és kioldja a hatóanyagokat. A perkolálás megkezdése előtt a drogot 1–2 napig áztatták a kivonó folyadékkal. A kivonás befejezéséig a drogot állandóan folyadéknak kellett fednie. Az így nyert oldat a készülék alsó nyílásán kiengedhető, összegyűjthető volt, majd a kért (folyékony, sűrű, szilárd) halmazállapotra alakították. A növényi anyag – kivonó folyadék aránya legtöbbször 1:1. 

Folyékony kínahéjkivonat 
(Extractum chinae – vagy cinchonae – fluidum)

A kínafa különböző változatainak – elsősorban a Cinchona officinalis (sárga kínafa) és a Cinchona pubescens (vörös kínafa) – aprított, szárított kérgéből készülnek a különböző halmazállapotú kivonatok. 

 A IX. Román gyógyszerkönyv (F.R. IX) a folyékony kínahéjkivonat készítését szilárd kivonat feloldásával írja elő, glicerin és hetvenfokos (híg) szesz 10:90 arányú keveréke segítségével. Több országban a folyékony kínahéjkivonatot perkolálással, vizes-glicerines-sósavas-alkoholos keverékkel készítették.

Tinktúrák

A tinktúrák növényi vagy állati drogokból készített szeszes vagy éteres – szeszes híg kivonatok. Elnevezésük a latin „tingo” (festeni) igéből származik, ugyanis a drogban található és kivont színanyagok folytán mindig színesek. 

 A tinktúrák (régiesen: festvények) abban különböznek az extraktumoktól, hogy míg a kivonatok esetében a cél, hogy a drogból teljesen kivonjuk hatóanyag tartalmát, addig a tinktúra esetén csak a gyógyszerkönyv által előírt mennyiség lecsepegtetéséig folytatták a kivonást. Áztatással és perkolálással készülnek a tinktúrák is, általában 1:5 és 1:10 arányban.

 A kínafából készült tinktúrák (latin elnevezésük szerint a Tinctura chinae és a Tinctura chinae composita is) áztatással készülnek, híg alkohollal, az előbbi hangyasav jelenlétében (1%).

Fűszeres kínafa tinktúra (festvény) (Tinctura chinae composita)

 Összetételében négy növényi rész szerepel. Elkészítése mind a magyar, mind a román (korábbi) gyógyszerkönyvekben a következő: „Áztass 6 napig: 6 súlyrész kínakérget, 2 súlyrész tárnicsgyökeret, 2 súlyrész édes narancshéjat és 1 súlyrész fahéjat 1000 gramm higított szesszel. Szűrés után a kész festvény súlya ezer gramm legyen. Sötét vörösbarna színű, tiszta átlátszó, fűszeres szagú, fanyar és igen keserű ízű szeszes folyadék. A kínafakivonatok és a tinktúrák is keserűanyagokat tartalmaznak, amelyek elősegítik a nyál és a gyomornedv termelését, étvágyjavító hatásuk van, továbbá a megnövekedett gyomornedvmennyiség az élelmiszerekben lévő kórokozók nagy részét képes semlegesíteni, ezzel elősegíti az ételmérgezések megelőzését. Erősítik az immunrendszert. Étkezések előtt, kávéskanálnyi mennyiségekben adagolták, kétszer-háromszor naponta.

A kinidin (Chinidinum, Chinidinum sulfuricum)

 A kínafa kérgéből nyert értékes alkaloidok képviselője a kinin mellett a kinidin. Gyenge fájdalomcsillapító, maláriaellenes hatású, természetes kristályos anyag, vegyi képlete azonos a kininével, ennek „térizomere”. Eredetileg a kinidint is a kínafából nyerték. Az európai országok gyógyszerkönyveiben általában a kénsavas sója, a kinidin-szulfát hivatalos. A tiszta kinidin vízben nehezen, alkoholban jól oldódó anyag, kevésbé keserű ízű, mint a kinin. 

 A kinidin hatására csökken a szív ingerületvezetése, lelassul, így bizonyos mértékben szabályozza a szívritmust, tehát a különböző típusú szívritmuszavarok kezelésére, megelőzésére alkalmazzák a gyógyászatban, igaz, egyre ritkábban, mivel számos újabb és hatásosabb készítmény jelent meg az utóbbi években. A kinidint – naponta többször is – 0,10 – 0,20 grammos adgokban alkalmazták.