2021. augusztus 5., csütörtök

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Úgy tűnik, idén a Környezetvédelmi, Erdő- és Vízgazdálkodási Minisztérium zöldötletei nemcsak a tavaszi rügyezést, hanem korunk – nálunk részben – leragadt szellemét is megelőzték. Dicséretre méltó, hogy az új miniszter, Tánczos Barna beiktatása után alig néhány hónappal életbe léptette az egyébként több éve kidolgozás alatt álló SUMAL 2 – fakitermelést követő – digitális rendszert, szorgalmazza a szelektív hulladékgazdálkodást, kezdeményezte az autómentes napot, a zöldpénteket. E nagyszerű ötletek, amelyek alkalmazásában tőlünk nyugatabbra levő országok jóval előbbre tartanak, nem annyira a környezettudatos szemlélet meghonosításáért születtek, mint inkább kényszerből, ugyanis Románia az Európai Unióhoz való csatlakozáskor ezen a téren is komoly, határidőhöz kötött kötelezettségeket vállalt. Ezeknek az alkalmazását illetően, beleértve a szelektív hulladékgazdálkodásra vonatkozókat is, igencsak túlléptük a határidőt, amiért büntetést róttak az országra, ennek terhét is a lakóknak kell fizetniük. Ehhez hasonló az üvegházhatást fokozó káros gázok kibocsátására  vonatkozó előírás is, amelyet nemcsak az unió, hanem a világ más országaival szemben is egy meghatározott kvótához kötnek. Ezen a téren sem állunk fényesen. Mert nem elég minden alkalommal meghirdetni az egyébként gazdaságilag és főleg egészségvédelmi szempontból is fontos környezetvédelmi programokat, ha nem építjük ki az alkalmazáshoz szükséges megfelelő infrastruktúrát, és nem tesszük érdekeltté az állampolgárokat, hogy a szabályokat, a kötelezettségeket be is tartsák. Az évek óta népszerűsített környezettudatos szemlélet valahogy nem akar gyökeret verni Romániában. Tisztelet a kevés kivételnek, többek között annak a szűk réteghez tartozóknak, akik valóban szeretik a természetet, barangolják, járják a hegyeket, mezőket, és akiket idejében arra tanítottak, hogy a hegyről is le kell hozni a szemetet, még akkor is, ha a hulladék elbomlik. Nem elég szajkózni a szelektív hulladékgazdálkodást, ha nincs pontra téve a pillepalackok felvásárlórendszere, a feldolgozóipar. Nem elég hirdetni a roncsautóprogramot, ha kevés erre a pénz, és statisztikák igazolják, hogy a családok gazdasági helyzete miatt Romániában még mindig kétszer annyian vásárolnak használt autót, mint újat. Nem elég csak zöldpénteken tömegközlekedési eszközökön utazni, amikor vannak olyan települések, ahol még mindig lerobbant, környezetszennyező autóbuszok járnak. Nem elég rollerre, kerékpárra pattanni, ha nincsenek kerékpárutak, és ezek kiépítésére nem szánnak megfelelő pénzösszeget a helyi vagy akár a központi költségvetésből. Nem elég alkalmazni a SUMEL 2-t, ha a fakitermelő hegyvidékeken még mindig jobban élnek a fafeldolgozásból, mint az alternatív megélhetési forrást jelentő állattenyésztésből vagy agroturizmusból. És arról nem is beszélünk, hogy ilyenkor, hóolvadás után hogy néznek ki még mindig a falvak, községek határai, a folyópartok. Mert hát a kupacokba lerakott tehergépkocsinyi vagy szekérderéknyi szemétnek ritkán kerül gazdája, akit felelősségre vonjanak, ráadásul több településen még az intézkedéshozataltól is óvakodik a polgármester, nehogy a felelősségre vont falustárs majd szavazatleadáskor visszaadja a kártyát. És akkor folytathatjuk a történetet azzal, hogy kevés az ellenőrző személy, „kimagyarázhatók” a törvények, és nincs felelős, csak kollektív szemlesütés és hárítás: oldják meg az illetékesek! És ez így megy évről évre, tavaszról tavaszra, rügyfakadástól lombhullatásig csak beszéljük a zöldségeket.