Koncert helyett hangverseny volt
fotó helyett fénykép.
Idegen szók öntöttek el,
idegem nem tépték!
Lárva helyett álcát mondtunk,
alga helyett moszatot.
Nem vettünk át más nyelvekből
fölösleges kacatot.
Szélsőséges, rendkívüli
volt, ami ma extrém,
a tanfolyam ma csak kurzus.
Mi ez, ha nem agyrém!
Földrész volt a kontinens, és
ki tudja azt vajon még,
hogy a híres kompromisszum
egyszerűen egyezség?
A gyógymód ma terápia!
A viszály ma konfliktus.
Vetélytárs volt a rivális,
sértés volt – s nem inzultus…
Orvos ma nem megállapít,
hanem diagnosztizál.
A kétkedő szkeptikus ma,
tétovázó: hezitál…
Már a nemzedék sem ízlik,
csak a generáció!
És a minősítő verseny
ma kvalifikáció…
A döntős ma finalista,
s a döntő a finálé…
Számlát ezért olaszoknak
a miniszter kínál-é ?
Ifjúsági junior lett,
új játékos debütál,
és a bőrápoló szerben
a formula hidratál…
Fizikálisan jön rendbe
a sportoló mára már.
Hogy testileg jobb szó lenne,
eltitkoljuk ugyebár…
Tömegvonzás ma már nincs, csak
gravitáció!
S a tüntetés fölfalta a
demonstráció…
Sztráda az autópálya,
és ilyet meg ki hihet?
Tünetet mondtunk vidáman
a szimptóma helyett!
Régen, aki rögtönzött, az ma
csupán improvizál,
s aki régen elmélkedett:
az ma teoretizál!
Hagyományos? Micsoda szó!
Említeni kár is,
hisz jóval előkelőbb a
tradicionális!
Magánosítás? Mily rémes!
Kiszáradna a Sió?
Ha nem mondod azonnal, hogy
privatizáció?
Régen, egykor volt az anno,
vagy más szóval hajdanán.
Melyik szó szebb? Nyelvészgárda
kapjon ezen hajba tán...
Visszapillantás – de szép szó !
Ám a kor szelleme megró,
ha a múltakon merengek
és nem úgy mondom, hogy retro…
A szervátültetés ma
csupán transzplantáció
(mely muskátli esetében
ugyanaz a büszke szó…)
Új divatszók sereglenek:
regnál, ráta, dominál…
S aki régen beszélgetett,
ma már csak kommunikál!
S a virágpor – kérdem én, hogy
mit vétett a magyarnak –,
mit a bárgyú pollen szóval
kiirtani akarnak?
A szerves ma organikus,
ünnepély ma fesztivál…
Összpontosít? Régen kihalt.
Ma mindenki koncentrál!
Ám a rosszra még rosszabb jön,
s a koncentrál messze száll:
újmagyarban a „legkúlabb”
szorgalmasan fókuszál!!!
Emblematikust mondanak;
a jelképes mért nem jó?
Sírjában forog szerintem
mindenik nyelvújító…
Ki inspirál, ihlet, sugall,
avagy akár ösztönöz.
Ki az, aki magyar szókat
elűz és bebörtönöz?!
Identitás? Azonosság!
Mért jobb itt az idegen?
Petíció? Folyamodvány!
Kit hagy mindez hidegen?
Akartok még botránkozni?
A helyzet nem elég „tré”?
Mit keres a magyar nyelvben
egy ilyen szó, mint a spré?
