Kisérettségizők szemével

Akárcsak az országúton száguldó autós, nemsokára fontos kilométerkőhöz érnek a nyolcadikosok. Valaminek a végét jelzi a képzeletbeli tábla, hiszen osztálytársaktól, tanároktól és talán egy életformától is búcsúzni kell. Vannak, akik egy nyolcéves közösségből lépnek át az ismeretlenbe, bizonyára az ő számukra a legnehezebb az indulás. De olyan tizenéves is akad, aki alig várja, hogy „kiszabaduljon” jelenlegi helyzetéből, megízlelhesse a középiskolás lét – nagyobbaktól hallott – szabadságát. Persze, ebbe az új világba sem lehet ingyen belépni, akár a népmesékben, három „próbát” kell kiállniuk a fiataloknak. Rövid terepszemlénken azt tudakoltuk, mit gondolnak minderről – búcsúról, újrakezdésről, megmérettetésről – a hét végén ballagó nyolcadikosok. Válaszaikat, kívánságuk szerint, név nélkül közöljük.

 

Várod-e, hogy véget érjen a nyolcadik osztály?

– Nem várom, hiszen már nagyon megszoktam, és megszerettem a tanáraimat, az osztálytársaimat.

– Igen is, nem is. Azt várom, hogy járjanak le a vizsgák és a velük járó stressz, ugyanakkor nagyon szeretem az osztályom, nem akarok búcsút venni a többiektől.

– Igen, várom, hogy véget érjen. Azért, hogy ne kelljen többet tanulni.

– Várom, mert már elegem van a sok tanulásból.

– Igazából nem várom, mert jó az osztály, és nincs kedvem egy teljesen új iskolába, illetve társaságba beilleszkedni. Nem csípem ezt a szitut.

– Várom, mert nagyon stresszes ez az egész.

– Azért nem várom, mert hiányozni fognak az osztálytársaim, és nem biztos, hogy látni fogom őket. És mert vizsgázni kell. 

– Már nagyon várom, hogy vége legyen, mert nem szeretem az osztályom, és remélem, jövőtől egy jobb közösségbe járhatok.

– Várom is, nem is. Azért nem, mert nem akarok elválni az osztályomtól, ugyanakkor szeretnék megismerni új embereket. 

– Nem várom, mert szétszéled az osztály, egy új közösséget kell megszokni. Persze, először túl kell lenni a vizsgákon.

 

Izgulsz-e a vizsgák miatt, és ha igen, leginkább melyiktől tartasz?

– Természetesen izgulok, főleg a román miatt.

– Egy kicsit félek a matektól.

– Szerintem mindenik vizsga egyformán tartalmaz nehéz részeket. Én mindhárom miatt izgulok.

– Izgulok valamennyire, de tudom, hogy elit suliba úgysem jutok be.

– Az összes vizsgától tartok.

– Nem igazán. Szerintem tudom, amit tudnom kell.

 

Melyik középiskolába szeretnél bejutni?

– Akármelyikbe.

– A művészetibe.

– A Bolyaiba készülök. (17 diákból tízen válaszolták ezt.) 

– A Református Kollégiumot választom.

– A Református Kollégiumba készülök, teológia szakra.

– Mivel szerintem nagyon kevés a választék, nem is gondolkozom azon, hogy melyik lenne a legjobb. Egyikkel sem vagyok teljesen megelégedve.

– Valahova, ahol azt csinálhatom, ami érdekel.

 

Milyennek képzeled el a középiskolai életet, mit vársz tőle?

– Nehéznek és kínosnak.

– Az a lényeg, hogy ne legyen stresszes.

– Remélem, jó közösségbe kerülök, ahol jókedvvel tanulhatok. 

– Leginkább jó közösséget és kedves tanárokat szeretnék.

– Nincsenek nagy elképzeléseim erről. Szerintem olyan lesz, mint az 5–8. osztály. Csak több tanulnivalóval.

– Új barátokra számítok. Ezenkívül szerintem a középiskolai élet nem különbözik a mostani sulis élettől.

– Sok foglalkozást szeretnék. Az lenne a jó, ha a szaknak megfelelő főtantárgyakat komolyan vennék, a többit pedig lazábban.

– Azt várom el a középiskolás évektől, hogy felkészítsenek az életre.

– Nem akarom elképzelni, történjen, aminek történnie kell.