Kisebbségi fesztivál Segesváron

Nem sokkal a középkori fesztivál után a segesvári vártér ismét színes kavalkád helyszíne volt a hét végén. A segesvári Ifjúsági Interetnikai Oktatási Központ a tizenötödik alkalommal szervezte meg a kisebbségi fesztivált, amelyre – immár hagyományosan – meghívják a Romániában lévő elismert 21 kisebbség (magyar, szász, roma, rutén, szerb, cseh, szlovák, tatár, albán, görög, bolgár, aromán, örmény, török, zsidó, horvát, macedón, lengyel, olasz, ukrán, orosz-lipován) képviselőit. Az idén is minden egyesület, szervezet képviseltette magát valamilyen szinten. A fesztiválszervezők szerint 846 kisebbségi személy volt jelen, 53 néptánc- és népdal-, valamint színházi előadást mutattak be, de volt kerekasztal-beszélgetés, képzőművészeti és fotókiállítás is. És a vártéren felállított standoknál a kisebbségek kézműves-foglalkozásába is betekintést nyújtottak a meghívottak. 

Volker Reiter főszervező szerint a rendezvénnyel egy olyan fórumot teremtettek, ahol a Romániában élő kisebbségek bemutatkozhatnak. Nyilván ennek leglátványosabb helyszíne a színpad, ahol csütörtöktől vasárnap estig a néptáncegyüttesek felvonulnak a hagyományos viseleteikben, ugyanakkor önálló folklórműsorral is jelentkeznek. Az idén interaktívvá tették ezt a találkozást. A színpadi produkciót követően a táncosok, énekesek a térre vonultak, és a közönséget is bevonták táncaikba. A legjobbak pedig szimbolikus ajándékot is kaptak. Jó volt látni, tapasztalni, hogy számos etnikum táncában, énekében közös elemek vannak, a népviseleti ruhák pedig valójában azt a sokszínűséget tükrözik, amelyet nem csak a külsőségeikben hordoznak a kisebbségiek. A fesztivál nem csak a népi jellegre összpontosít, így akik alaposabban is meg akartak ismerkedni a kisebbségek mindennapi életével, gondjaival, azok részt vehettek a kerekasztal-beszélgetéseken, amelyeknek a Segesvári Polgármesteri Hivatal kisterme adott otthont. Itt tudományos előadások hangzottak el az örmény, zsidó, szász és magyar kisebbségről, de szó volt olyan szociális kérdésekről is, mint a szexuális zaklatás, a nők elleni erőszak, a rasszizmus, vagy az embercsempészet. Az idén a fesztivál kiemelten foglalkozott a romák helyzetével, ezért az információs központban egy fórumszínházat is működtettek, ahol inter-aktív módszerekkel világítottak rá a romák helyzetére, és próbáltak megoldásokat javasolni, leginkább a fiataloknak. Ebbe a környékbeli községek roma közösségeit is bevonták. 

Két helyszínen is voltak kiállítások. A Szarvas-házban fényképeket, míg a volt szász művelődési házban festményeket, textilmunkákat és szintén fotókat – kisebbségi alkotók munkáit – láthattak az érdeklődők. Aki pedig valamilyen – szintén a kisebbségekhez kötődő – emléktárgyat szeretett volna vásárolni, a várban felállított sátras standoknál megtehette. Talán jobban el kellett volna határolni a szuvenírárusokat az autentikus kézművestárgyakat kínálóktól, de az is igaz, hogy ez a vásári összevisszaság nem rontott a fesztivál összhangulatán. 

Volker Reiter szervező azt is hangsúlyozta, hogy nemcsak a múltat, a hagyományokat szeretnék felvonultatni évről évre a „békés együttélés jegyében”, hanem együtt a kisebbségekkel, a többségiekkel a dialógust szorgalmaznák, a jövőt is közösen képzelik el, s ezért hagytak teret kortárs képzőművészeti alkotások felvonultatására is, ugyanakkor a fórumokon, kerekasztal-beszélgetéseken elhangzottak nem-csak a kisebbségeknek, hanem a többségieknek is szólnak. „Tizenöt év távlatából – amióta szervezzük ezt a fesztivált – a közönség reakciójából, a visszajelzésekből ítélve, úgy érzem, elértük célunkat” – összegezte véleményét a fesztivál főszervezője.