2022. december 6., kedd

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Bizonyos idegen eredetű szavak nemcsak azért nem fordíthatók minden további nélkül magyarra, mert nincs rájuk alkalmas szó, hanem azért sem, mert az őket alkalmazó szakterületek sokrétűsége miatt a magyarítás egyszerűen megoldhatatlan.

A szómagyarítók nem kis bánatára bizonyos idegen eredetű, illetve nemzetközi szavak nemcsak azért nem fordíthatók minden további nélkül magyarra, mert nincs rájuk alkalmas szó, hanem azért sem, mert jelentéstartalmuk gazdagsága, az őket alkalmazó szakterületek sokrétűsége miatt a magyarítás egyszerűen megoldhatatlan.

A profil szó is ezek közé tartozik. Nyilvánvaló, hogy magyarul elsőként arcélnek mondanók – s nem is rosszul, hiszen a latin pro- (’elöl’) és a filo (’szál, vonal’) szóelemek összetétele valóban az a „görbét” sugallja, amellyel a legtöbb arc a legpontosabban és legegyénibben megörökíthető és azonosítható. Csakhogy ezenkívül még számos más jelentése és jelentésterülete is van, amelyeken bizony elég idétlen volna a profil = arcél megfeleltetés.

Műszaki jártasságú emberek számára mi sem cseng ismerősebben, mint a profilvas szó, amely szerencsére minden további nélkül idomvasnak mondható, teljes magyarsággal. Ám a profil nem elsősorban idom, sokkal inkább keresztszelvény – vagyis egy téridom formájának „jellemzésére” legalkalmasabb síkmetszet alakrajza. Természetesen az építészet nyelve is ezt a jelentést ragadta meg. „A boltozatok nehézkes bordáit Angliában helyettesítették először keskeny, szépen profilírozott bordákkal” – olvassuk egy építészettörténeti leírásban, amely persze arra is fényt vet, hogy nyelvünkben a profil főnévből a legtermészetesebb módon képezték a profiloz, illetve a németesebb profilíroz igét.

Az teljesen világos, hogy a profil egy élőlény, konkrét vagy elvont tárgy, (szellemi) cselekvés specifikus jegyeit megragadó, azonosításra alkalmas „képe”. Nem kell tehát csodálkoznunk, ha azt halljuk, apasági keresetek esetében az alperes DNS-profilja döntő jelentőségű, amolyan genetikai ujjlenyomat, amelyet a bíróságok teljes értékű bizonyítékként fogadnak el.

Átvitt értelemben a profil egy intézmény arculata, feladatköre is: „a tankönyvkiadás nem tartozik cégünk profiljába” – olvassuk egy cégismertetőben. Ugyanakkor – és ez már az intézményesség szóhasználati dölyfeként, erőltetett „szakoskodásaként” is felfogható – ilyen vadhajtásokkal is találkozunk: „A terv egyidejűleg rögzíti a feladatokat… tárcaprofilban…, ágazati profilban…, valamint területi profilban” (Murádin László emelte ki a példát egy sajtóanyagból még a nyolcvanas évek legelején). Nyilvánvaló, hogy a sok profilozást itt kívánatos volna alkalmasabb kifejezésekkel áthidalni.

De a világhálón a böngésző szolgáltatásoknak, illetve a közösségi oldalaknak is vannak ún. profiljai, amelyek amolyan névjegyként működnek; a nyilvános bemutatkozás, illetve önreklámozás lehetőségét ajánlják fel. Honlapjaikon a nagy intézmények is profilokat hoznak létre különféle tevékenységi szintjeik, köreik ismertetésére. „A tanár-profil, diák-profil, részleg-profil, kutatási profil és könyvprofil ismertetni kívánják az egyetemünkön dolgozó tanárok tevékenységét, a diákjaink egyetemi tapasztalatait, az itt végzett kutatásokat” – olvashatjuk például a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem honlapján.

Nemzetközi szó voltának köszönhetően a profil számtalan intézmény neve is lett. A megszámlálhatatlan kis céget most figyelemre sem méltatva Oscar Bronner sajtómágnás emlékét idézzük, aki a Trend magazin és a Der Standard című napilap mellett 1970-ben alapította a Profil címet viselő osztrák hírmagazint, amely a nyolcvanas évek végétől élénk figyelemmel kísérte a kelet-európai politikai földindulást.