Kik a nyárádremetei közbirtokosság vesztesei?
A Nyárádremetei Népújság Nyereséges közbirtokosság – érdektelen tagság címmel megjelent cikkére kívánok reflektálni, ugyanis az anyag jó néhány tévedést, pontatlanságot, sőt elferdítő valótlanságot tartalmaz.
A Nyárádremetei Népújság Nyereséges közbirtokosság – érdektelen tagság címmel megjelent cikkére kívánok reflektálni, ugyanis az anyag jó néhány tévedést, pontatlanságot, sőt elferdítő valótlanságot tartalmaz. Egyébiránt azért is kívánok élni a replika lehetőségével, mert – meggyőződésem szerint – a nyilvánosság a köz javára szolgál, annál is inkább, ha az olvasó érdekelt, netán precedensekkel szembesül.
Az idei nyárádremetei közbirtokossági közgyűlés (2015. március 3.) adatai alapvetően nem tartalmazzák az alapszabályzat szerinti kitételeket, amelyeket a közgyűlésnek kötelező a tagság tudomására hozni. Éspedig: a jövedelmeket illetően – az alapszabályzat szerint – a közbirtokosság vezetőségének be kell számolnia a fa kitermeléséről, feldolgozásáról, eladásáról; halászati, vadászati gazdálkodásról; a polgári büntetésekről és kártérítésekről; a mezőgazdasági alap gazdálkodásáról; ingatlanok bérléséről. A vezetőségnek a költségeket illetően be kell számolnia: a vezetőtanácsi tagok és az alkalmazottak béreiről; a vezetőtanács és a könyvvizsgáló csoport tevékenységéről; az erdő- és legelőgazdálkodásról és igazgatásáról; a nem előre látható helyzetekre vonatkozó garanciákról; az erdészeti és legelői befektetésekről; a fa kitermelésével és feldolgozásával kapcsolatos költségekről; adókról, díjakról és egyéb járulékokról. Ha ezen kötelező adatokat a közgyűlés a tagok tudomására hozza, akkor, csakis akkor lehetséges érvényes határozatot hozni a napirendi pontokról.
A cikk alapján felmerülő kérdéseim a következők: mikor és milyen testülettől volt engedélyezve szállítóeszköz vásárlása? A szóban forgó cikkből nem derül ki: a közbirtokosság vezetősége milyen értékű befektetéseket kíván eszközölni, és egyáltalán, van-e rá szükség? Nem világos, hogy az ügyintézés kérdésében biztosított-e a szakmai személyzet. Kérdezem továbbá, amiről a cikk írójának nem számoltak be: hogyan lehetséges közgyűléseket előző évekre visszamenően is jóváhagyni? A fenti szempontok figyelembevételével jelezni kívánom, hogy a nyárádremetei közbirtokosság vezetősége teljesen törvénytelenül működik, a költségvetés és ügyintézés az alapszabályzat figyelembevétele nélkül történik. Pontosítani szeretnék abban a kérdésben is, hogy a szóban forgó erdők és legelők gazdálkodási-tevékenységi jóváhagyásának legkésőbb 2014 novemberében kellett volna megtörténnie, ugyanakkor kellett volna bemutatni a tagságnak a költségvetés-tervezetet. Nem így történt. Nehezményezem továbbá, hogy a közbirtokosság tevékenységei között nem szerepel állattenyésztés és erdőkitermelés. Akkor adódik a kérdés: lényegében mit lehet jóváhagyni? Emlékeztetőül: adott tevékenységre csak akkor lehet a közgyűlés befektetési jóváhagyását kérni, ha az adott tevékenység a statútumban is szerepel. Nos, mivel a közbirtokosság eddigi működési ideje alatt a fent említett kötelező adatok nem voltak a közbirtokosság tudomására hozva, javasolom, hogy a szabálytalanságok (?) korrigálására a közgyűlés haladéktalanul bízzon meg egy ellenőrző bizottságot.
Ennyi a dolgok érdemi(bb) része.
A cikkíró a szóban forgó írásban „érdektelen tagságot” emleget anélkül, hogy tisztességes újságírói szakmaisággal meggyőződött volna arról, miféle tagságról van szó. Úgy vélem, csakugyan érdektelen a tagságnak az a része, amely már elhalálozott, mert sajnos, a nyárádremetei közbirtokosság jelentős része a temetőben van, a közgyűlés az alapszabályzat szerint is döntésképtelen, amit a vezetőség ismételten figyelmen kívül hagy. A jelenlegi tulajdonjogot gyakorló tagok többsége nem törvényesen vesz részt a közgyűlésben, ergo: szabálytalanul szavaz vagy tesz javaslatot, mivel a testület nem vett fel nyilvántartásába újabb tagokat, természetesen a törvényes örökösödési procedúrák betartásával. Az eddigi gyakorlat szerint a jelenlegi közbirtokossági vezetés a maga szubjektív megítélése alapján értékesítette a kitermelt fát, figyelmen kívül hagyva az árverés lehetőségét, noha az alapszabályzat 1. cikkelyének figyelembevételével a községben működő fafeldolgozó üzemek is nyersanyaghoz juthattak volna.
Megint csak tendenciózus az a cikkbeli felelőtlen megjegyzés, miszerint: „Jelenleg azért küzd a vezetőtanács, hogy a közös vagyontól távol tartsák azt a fakitermelőt, aki tizenkét évig a közbirtokosság javait saját anyagi gyarapodására használta fel”. Az általam vezetett nyárádremetei Nyárád Kft. szerződéses alapon csakugyan átvett minden évben bizonyos famennyiséget, viszont aki nem a fához, hanem annak pénzbeli értékéhez ragaszkodott, azt a kft. maradéktalanul kifizette, így a tagságnak nem közbirtokossági vagyonalapból osztottak jutalékot.
Gondolom, nem mellékes tényező az sem, hogy amíg a fentebb nevesített faipari cégem faanyaghoz jutott, ellenőrizhetően 140 helybélinek biztosítottam munkát és megélhetést, viszont miután nem jutottam nyersanyaghoz, kénytelen voltam alkalmazottaimnak mintegy ötven százalékát elbocsátani. Nem kell ide nagy találékonyság, hogy tulajdonképpen ki a vesztes? Szerintem a mi Közösségünk!
Végül jelezni kívánom, hogy a nyárádremetei közbirtokosság statútuma, a testület minden gazdálkodási adata a birtokomban van, továbbra is szívesen állok az érdekelt felek rendelkezésére.
Tisztelettel:
Magyari Pál
