Kicsik, nagyok Forgatagában

Marosvásárhelyiek ezerarcú ünnepe

A találkozások, izgalmas beszélgetések, közös kalandok ezerarcú szigetévé, pontosabban szigetcsoportjává változott a hét végén a marosvásárhelyi vár udvara. Bár a 11. Vásárhelyi Forgatag újdonsága, a Borkert csütörtök esti, hangulatos megnyitóján már élettel – zenével, fénnyel és rengeteg emberrel – telt meg a várfalak határolta tér, az igazi nyüzsgés péntek délelőtt indult be, amikor lépten-nyomon kézműveskedő, építő, mesét hallgató vagy éppen facsigát futtató gyerekseregben gyönyörködhetett a terepszemlét tartó újságíró.

Pecsétgyűjtés és mini-karácsony

A várkaputól jobbra, a kupola előtti Fomco-udvarban többkormányos faautót „vezető”, hatalmas legókockákkal ügyeskedő, bekötött szemmel doboztornyot rakó apróságok munkálkodtak. Ez utóbbi tevékenység egy hétállomásos pecsétgyűjtő játék utolsó állomása volt – tudtuk meg a résztvevők rajtját felügyelő két önkéntestől, a kilencedik osztályt kezdő Fazakas Márktól és Varró Dávidtól, akik első alkalommal segítettek be a forgatagos programok lebonyolításába. Márk elmondta, hogy a pecsétgyűjtés résztvevői a rendezvénysorozat zárónapján, vasárnap tombolahúzáson vehetnek részt, és a játék második órájában már 105 körül mozgott a benevezők száma. A fiatal önkéntes kérdésünkre azt is elárulta, hogy régi forgatagozó, és a Fomco-programok közt mindig talált kedvére valót, illetve a kínálatból egy ideje hiányzó íjászkodást is szerette. Dávidnak ezzel szemben nem voltak korábbi élményei a rendezvénysorozatról, ezt ezúttal igyekezett pótolni, és közben önkéntesként kommunikációs készségeit is fejleszthette.

A kupolába belépve karácsonyt idéző legóvilág fogadott apró karácsonyfával és terepasztalon körbefutó titokzatos kis vonattal. Néhány gyerek megbabonázva csodálta a varázslatos látványt, mások játszótársaikkal vagy szüleikkel építkeztek.

Hímző, faragó tinédzserek

A parányi építőelemek birodalmától pár lépésre, az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány Folkudvarában a Szerettelek, rózsám kezdetű népdal csendült fel éppen. Babzsákokra telepedett szülők és gyermekek tanulták Bauer Krisztinától a dalt, miközben az aprónép virgoncabbik része gólyalábakon egyensúlyozott, célba dobott vagy kötelet tekerve facsigát „futtatott”. A kézművesasztaloknál is szép számban ültek hímzéssel, szalmafonással, bútorfestéssel ismerkedő, gyöngyöt fűző, faragni tanuló gyerekek, és Kelemen Vera szövőszékénél is folyamatosan akadt érdeklődő. 

– Az idei újdonságunk a kosárfonás, ezt gyerekekkel még nem próbáltuk. A tapasztalat azt mutatja, hogy a hagyományos népi mesterségek nemcsak az óvodás és kisiskolás korosztály számára, hanem a tizenévesek körében is nagyon népszerűek, a fafaragás a lányokat is érdekli, ugyanakkor vannak olyan serdülő fiúk, akik ügyesebben, türelmesebben hímeznek, mint sok lány. A mesemondásnak, népdaloktatásnak is megvan a közönsége, új, illetve visszatérő arcok is vannak itt. Jó látni, mekkorát nőttek a tavaly is jelen levő gyerekek – emelt ki néhány mozzanatot az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány forgatagos kínálatából Szentgyörgyi Andrea, az alapítvány munkatársa.

A Maros Megyei Múzeum várbeli épülete előtt Moldován Emese irányításával egymás után készültek a kis „fazekasok” agyagedényei, és a régi fényképeket felvonultató fotótár sem maradt érdeklődő nélkül. Tovább haladva a Gedeon Richter Egészségforgataga várt kicsiket és nagyokat. Az izgalmas kísérletek és játékok iránt – mint minden évben – ezúttal is nagy volt az érdeklődés, de a különféle egészségiállapot-felmérésekre és tanácsadásra is szép számban jelentkeztek a várba látogatók. 

Kétféle vásár, a minőség jegyében

A Vásárhelyi Forgatag jellegzetes színfoltja a kézművesek és helyi termelők vására, ami idén is minőségi és egyedi árucikkek gazdag seregszemléje volt. A különféle dísznövényektől a fából, illetve textíliából készült használati és dísztárgyakon át a házi szörpökig, pálinkáig, cukormentes édességekig megannyi portéka várta a forgatagozókat megszokott helyén, a Vár sétányon. A kínálatból a természetes alapanyagú kozmetikumok és a kézműves ékszerek sem hiányoztak, levendulatermékeket azonban – a korábbi évektől eltérően – csak egyetlen standon láttunk.

A várudvarra visszatérve egy másfajta vásár, a Téka-terasz könyves kínálata csábított. Két vásárhelyi és egy székelyudvarhelyi könyvkereskedés – a Kobak, a Garabontzia, valamint az udvarhelyi Kápolnási – hozott ízelítőt gyermek- és ifjúsági irodalmi köteteiből, illetve felnőtteknek szóló felhozatalából. Utóbbi könyvkereskedés tulajdonosa, Kápolnási Zsolt, aki rendszeres résztvevője a Forgatagnak, kérdésünkre elmondta, hogy az első vásárlók péntek délre érkeztek meg. 

– Főleg gyermekkönyvek iránt van kereslet, de a magyar, illetve székely múlttal foglalkozó kiadványokra is vevő a vásárhelyi közönség. A szótárak, nyelvkönyvek viszont már nem vonzzák a vásárlókat – tette hozzá az udvarhelyi könyvesboltos.

„Találkozunk a kútnál”

A péntek este egyik igazán közönségcsalogató programpontja a vajdasági Juhász zenekar felnőtteknek is élményt nyújtó gyermekkoncertje volt. Ezt követően sokan a várudvaron barokk stílusban felépített szökőkút körül gyülekeztek. Nemsokára el is indult a víz a szemrevaló építményben, amelynek ünnepi beszédekkel kísért hivatalos átadására azonban nem került sor. Ennek okáról a helyszínen jelen levő Soós Zoltán polgármestert kérdeztük. 

– A marosvásárhelyi vár egyik fontos helyszíne lesz a szökőkút, amelyet most helyeztünk üzembe. Az avatás még várat magára, amíg minden engedély meg nem érkezik a szebeni műemlékbizottságtól. A kút egyébként a marosvásárhelyi levéltárban talált korabeli terv alapján lett újjáépítve. A kútterv Marosvásárhelyre készült, és Orbán János művészettörténész kollégám találta meg a levéltárban. Ezelőtt tíz évvel beszéltünk arról, hogy milyen jó lenne, ha ez a barokk kút itt, a vár udvarán megépülne. Ehhez kellett egy rendszerváltás, de végül valóra vált az álmunk. Bízom benne, hogy szeptember végére megtarthatjuk a hivatalos avatást is, és ezután gyakran mondják majd egymásnak a vásárhelyiek, hogy „találkozunk a várban, a kútnál” – összegzett Marosvásárhely polgármestere.

A pénteki Forgatag következő emlékezetes mozzanata a budapesti Szent Efrém Férfikar grúz Miatyánkkal és görög újévköszöntővel indított, szívet gyönyörködtető koncertje volt. Az estét a kézdivásárhelyi Ego Sum zenekar zárta.

Pergő szoknyák, táncos csizmák

A szombat sokak által várt, hagyományos színfoltja a Maros Művészegyüttes szervezte folknap volt. A déli verőfényben közös moldvai tánccal kezdődött az együttlét, majd hét néptáncegyüttes – a Magyarói Hagyományőrzők, a csittszentiváni Gyöngyvirág, a backamadarasi Kincses, a gyulakutai Szivárvány, a szovátai Sirülők, a marosvásárhelyi Borsika kis-, közép- és nagycsoportja, valamint a székelykáli néptánccsoport – mutatta be a Figura színpadon megannyi tájegység táncait felvonultató, színes előadását. A csoportok fellépését a Maros Művészegyüttes székely mezőségi, Maros menti, kalotaszegi és küküllőmenti táncokból összeállított gálaműsora követte. A késő délutánig tartó rendezvény alatt színpompás népviseleti kiállítás is várta az érdeklődőket, akik a csíki, illetve a kalotaszegi viseletet fel is próbálhatták. Egy Instagram-keretben népviseleti kellékekkel – kalappal, váll- és fejkendővel – lehetett fotózkodni, emellett a Maros Művészegyüttes előadásképeiből készült memóriajátékon és egy kvízjátékon is részt vehettek a forgatagozók. Azok, akik hibátlanul válaszolták meg a művészegyüttes tevékenységeire vonatkozó kvízkérdéseket, bekerültek egy tombolahúzásba, a nyertes jutalma egy páros belépő volt az együttes új évadjának egyik előadására. 

Természetesen szombaton és vasárnap is gyerekzsivaj töltötte be a várudvart, a pénteki programok ugyanis folytatódtak. A szombat este fénypontja kétségtelenül a Dolly Plussz-, a vasárnapé pedig a lapzárta után kezdődő Magna Cum Laude-koncert volt. 

A három nap minden mozzanatát tükrözni több újságoldalban is képtelenség lenne, összeállításunk így teljesen szubjektív. De hogy mégse e cikk írójának személyes élménysorozatából szivárogjon ki a végszó, hadd álljon itt egy nyugdíjas olvasónk, a forgatagos találkozáskor éppen Műsorkalauzunkat böngésző Bálint Margit és barátnője, Városi Kölcsey Ilona összecsengő véleménye, akik a Soós Zoltán polgármesterre való beszélgetésre várva nyilatkoztak lapunknak.

– Nagyon hálásak vagyunk, amiért megélhetjük ezt a közösségi létet, örülünk az új kútnak, az énekszónak, táncnak, mindennek, ami itt ránk vár, és csodáljuk a fiatalokat, akik úgy intézik a hétvégi teendőiket, hogy ezeken az áldott alkalmakon itt lehessenek.