Kétszeres halasztás után megszületett az egyetlen lehetséges döntés az érvényben lévő szabályok szerint a Sepsiszentgyörgyi Sepsi OSK – FCU 1948 Craiova félbeszakadt bajnoki mérkőzés ügyében. Mivel jól beazonosíthatóan a vendégcsapat szurkolói (pontosabban: ultrái) kimerítették a nemzeti közösség elleni hangulatkeltés tettének ismérvét (konkrétan: ki akarták tessékelni a magyarokat az országból, miközben orális szexuális aktust is felkínáltak a számukra), és kétszeri felszólítás, illetve a mérkőzés 10 percre való félbeszakítása ellenére sem voltak hajlandóak abbahagyni, Florin Chivulete játékvezető meghozta az egyetlen szabályos döntést: lefújta a mérkőzést. Ezt követően a fegyelmi bizottság is kénytelen volt alkalmazni a szabályt (bár jól láthatóan kellemetlen volt a számukra, lásd a Sepsi OSK-ra – nem tudni, mi okból – kirótt tetemes bírságot), és a meccset 3-0 arányban a Sepsi OSK javára írni.
Eddig minden rendben, hiszen a szabályok betartása nem mindig az erőssége a romániai társadalomnak, üdvözlendő, hogy ez történt. Csakhogy azok, akik eddig sem tettek semmit a magyarellenes hangulat elharapózása ellen a lelátókon, ahelyett, hogy most hamut szórnának a fejükre, és belátnák, hogy a gyalázkodás odáig fajult, ami már tolerálhatatlan, mélységesen felháborodtak, amiért a szabályt alkalmazták!
Érdekes módon az OSK közvetlen vetélytársai a legvokálisabbak. A FCU 1948 Craiova esetében még valamilyen szinten érthető is, hiszen nehéz elfogadni a szurkolók miatti vereséget, bár az, hogy minden felelősséget a Sepsi OSK-ra próbáltak – és próbálnak a továbbiakban is a döntés megfellebbezésével – hárítani, a jogi bukfenc csattanós példája. Melléjük azonban felsorakozott a Botosáni FC tulajdonosa, Victor Eftimie is – azé a csapaté, amellyel hétfőn találkoznak a sepsiszentgyörgyiek –, súlyos hibáról beszélt, szerinte a meccset újra kellett volna játszani (annak ellenére, hogy ezt a szabályzat egyetlen pontja sem teszi lehetővé), és azt találta mondani, hogy ezek után azt kívánja, az OSK ne jusson a felsőházba. Sokkal súlyosabb azonban, amit a Petrolul 52 Ploieşti elnöke, Claudiu Tudor nyilatkozott, aki ahelyett, hogy a saját ultrái megnyilvánulásait vizsgálta volna meg (a Petrolul 52 elleni kupameccset is meg kellett szakítani az ultrák „ki a magyarokkal...” skandálása miatt), azt kezdte firtatni, hogy a sepsiszentgyörgyi stadionban a szurkolók miért beszélnek magyarul: „A szurkolótábor, de a cserepadok mögött ülők is folyamatosan magyarul szidalmaztak minket. A gyerekem 9 éves, és tudják, mit kérdezett az ottani meccs után? Ott ült a lelátón, és azt kérdezte, hogy most mi külföldön játszottunk? Hát normális dolog ez? Ismétlem: a fiam 9 éves, de megijedt attól, amit ott hallott. Szitkozódás szitkozódás hátán, és senki nem beszélt románul”.
Ez a nyilakozat pedig világosan elmagyarázza, hogy miért nem tesz semmit a gyűlölködő ultrái ellen, hiszen hasonlóan gondolkodik. Egyrészt súlyosan ellentmond önmagának, ti. azt kifogásolja, hogy magyarul beszélnek a nézők, amit nem ért, ám határozottan állítja, hogy szitokszavakat. Továbbá azt bizonyítja, hogy szülőként megbukott, ugyanis 9 éves fiának nem magyarázta meg, hogy Romániában élnek magyarok is, ráadásul bizonyos vidékeken többségben, s máris csöpögteti belé a nacionalista gyűlölködés mérgező cseppjeit. Azt pedig, hogy nem tartja elfogadhatónak, hogy a magyarok magyarul beszéljenek, már minősíteni sem érdemes, a gondolat megfogalmazója önmagát sorolja be egy bizonyos társadalmi kategóriába. Jól példázza a közgondolkodást és az egészen elképesztő tájékozatlanságot a másik craiovai csapatnak, a CSU tulajdonosának, Mihai Rotarunak a kirohanása, aki szerint a „Ria! Ria! Hungária!” (amit amúgy Sepsiszentgyörgyön nemigen szoktak skandálni, ám valóban elhangzott a Magyarországról érkezett szurkolók részéről a kupadöntő alatt) – most tessék megfogódzkodni! – antiszemita (!!??) megnyilvánulás...
Egyikük sem mondja azt azonban, hogy akkor most már tenni kellene valamit a hangulatkeltők ellen, ellenkezőleg: megpróbálják minimalizálni az ultrák tettét, mondván, a fociban ez már csak ilyen, nem színházba járnak a szurkolók, nem kell ügyet csinálni, ha elhangzik egy-egy erősebb rigmus...
Az, hogy szinte mind veszélyes precedenst emlegetnek a meccs lefújása kapcsán, láthatóan azt takarja, hogy attól félnek, saját szurkolótáboruk miatt – mert nem tettek semmit az ellen, hogy idáig fajuljon az ultrajelenség – ők is bajba kerülhetnek.
Pedig ennek a döntésnek meg kellett születnie, mert ez volt az egyetlen módja annak, hogy elindítson egy folyamatot, amellyel végre véget vethetnek a gyűlölködő szurkolásnak (magának a gyűlölködésnek aligha, hiszen láthatjuk, milyen mély gyökereket eresztett a romániai társadalomban a Ceauşescu-korszak nacionalista propagandája, amelyet utóbb olyan „jeles” politikusok vittek tökélyre, mint Radu Ceontea, Corneliu Vadim Tudor, Gheorghe Funar vagy legújabban George Simion és Dan Tanasă, valamint elv- és tévhittársaik). Nem, az ultrákat aligha fogja az visszatartani, hogy csapatuk netán elveszíti a meccset miattuk, de ha sikerül kiszűrni a hangadókat, személyesen megbüntetni, és kitiltani a lelátókról, ahogyan sikerült például visszaszorítani Angliában a huliganizmust, az előbb-utóbb eredményre vezethet. Sokan követelik a szabályok megváltoztatását ilyen tekintetben. A törvény egyébként lehetővé teszi a rendbontók kitiltását, ezt azonban csak nagyon korlátozott mértékben alkalmazzák. Pedig a mai korszerű stadionokban olyan biztonsági kamerarendszer van, amellyel könnyen azonosíthatók a hangadók, akiket a csendőrség amúgy egészen biztosan névről ismer. Eddig azonban cinkosan összekacsintott azokkal, akik a magyarok ellen skandáltak. Elvégre, gondolhatták magukban, mi jó románok vagyunk, a szurkolók jó román hazafiak, s amikor itt van ez a lovak érthetetlen nyelvén beszélő, hazátlan, barbár ázsiai horda, legalább jól megmondják neki, hogy értse, hol a helye...
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
