Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Zakariás Botond Csaba személyében október 26-ától új polgármestere van a Kis-Küküllő menti községnek. A 37 éves elöljárót – aki ezt a tisztséget a több mint két évtizedig „szolgáló” Dósa Sándortól vette át – múlt csütörtöki látogatásunkkor arra kértük, körvonalazza eddigi életútját, és új terveit, elképzeléseit is ossza meg velünk.
– Kibéden születtem, az általános iskolát is itt végeztem, a középiskolát pedig Szovátán, matematika-informatika szakon. Érettségi után édesapám mellett dolgoztam, főként az építkezésben. A továbbtanulásra is voltak próbálkozásaim, különösebb sikerek nélkül, többek között Budapesten vettem részt rövid ideig egy ortopédiaiműszerész-képzésen.
Ezt követően újra itthon helyezkedtem el az építkezésben, majd három évig Olaszországban belső építkezéssel foglalkoztam. A honvágy hazahozott, ezután néhány évig magánvállalkozó voltam. A későbbiekben egy helyi cégtől kaptam egy állásajánlatot, amit elfogadtam. Mielőtt a polgármesteri tisztségre jelentkeztem volna, a Kibéden működő Erdélyi Pálinkaház munkatársa voltam. Emellett jó pár éve a mezőgazdaságban is tevékenykedem – például hagymát és fokhagymát termesztek –, ezt egyféle kiegészítő állásnak vagy akár hobbinak is nevezhetem.
– Mi motiválta, hogy induljon a helyhatósági választásokon?
– Őszintén szólva korábban meg sem fordult a fejemben, hogy ilyen jellegű munkát vállaljak. Még a múlt mandátum előtti időszakban azonban egyre inkább kezdtek érdekelni a falubeli kulturális és sportrendezvények, és be is segítettem a szervezésbe. Ezután kérdezték meg tőlem, hogy nem jelöltetném-e magam a tanácsosi listán, én pedig éltem a lehetőséggel. Az elmúlt négy évben tehát benne voltam a helyi tanácsban, idén tavasszal pedig egy újabb választási helyzet elé kerültem: a kollégáim felvetették nekem, hogy elfogadnám-e a polgármesteri tisztséget. Rövid gondolkozás után rábólintottam. Nem titok, hogy itt, Kibéden tulajdonképpen stafétaátadás történt az RMDSZ-en belül.
– Milyen kihívásokkal szembesült új tisztségében?
– A beiktatásom napjától egy egészen új világ tárult fel előttem, ami teljesen a komfortzónámon kívül esik. Egyébként a polgármesteri mandátum átvétele előtt pár nappal, október 23-án bővült a kis családunk is, aznap adott életet a feleségem a második gyermekünknek, Evelinnek. Rajta kívül még egy fiúcskánk van, a hároméves Dávid. A kérdésre visszatérve, számomra az a legnagyobb kihívás, hogy átlássam ezt az egész rendszert. Jó viszonyban vagyok a korábbi elöljáróval, aki megígérte, hogy segít elindulnom ezen a pályán. Ez egyfajta biztonságérzetet ad, hiszen így nem kell attól tartanom, hogy a tapasztalatlanságomnak valamilyen szinten kárát látja a község. Ugyanakkor a polgármesteri hivatal valamennyi alkalmazottjával jó viszonyt ápolok. Még a beiktatásom előtt igyekeztem minden itt dolgozóval hosszasabban elbeszélgetni, hogy megismerhessem a szemléletmódjukat, azt, hogy esetleg min szeretnének változtatni. Ebben az időszakban tehát az intézményen belüli kapcsolatépítést tekintettem elsődleges fontosságúnak. A továbbiakban nagy hangsúlyt szeretnék fektetni a különböző intézmények – önkormányzat, egyház, iskola – közötti kommunikációra, valamint a lakosság minél átláthatóbb, interaktív tájékoztatására.
– Bizonyára vannak elkezdett beruházások, amelyeket folytatni kell – vetettük fel.
– Az egyik ilyen projekt szolgálati lakások építése pedagógusok és orvosok számára. Az országos helyreállítási terven (PNRR) keresztül nyert támogatást az önkormányzat a hat lakásból álló ingatlan felépítésére. A közbeszerzési eljárás után a kivitelezés is elkezdődött, a falak már állnak, a pénzforrások elapadása miatt azonban jelenleg szünetel a munka. A helyzet azonban nemrég rendeződött, így hamarosan folytatódhat az építkezés. Egy másik nyertes pályázattal az Anghel Saligny programon keresztül négy utca – összesen 2 kilométer – aszfaltozására hívott le támogatást a korábbi községvezetés. Ennél a jelenleg szintén stagnáló projektnél nem kezdődött még el a kivitelezés, de bízunk abban, hogy erre is belátható időn belül sor kerül. Ebben az időszakban zárul az iskolánk új bútorzatára és IT-felszerelésére megnyert pályázat, tudomásom szerint az utolsó szállítmány is megérkezett. Hamarosan befejeződik a közvilágítás modernizálása, amire a Környezetvédelmi Alaptól hívott le pénzalapot a község. Egy másik nyertes projekt a Küküllő fölötti híd felújítására vonatkozik, de ennél egyelőre nincs előrelépés, és ugyanez a helyzet a polgármesteri hivatal épületének teljes energetikai rehabilitációjára megnyert pályázattal is, ehhez a beruházáshoz folyamatban van az engedélyek beszerzése.
– Ezek szerint jelenleg nincs konkrét, folyamatban levő munkálat a községben?
– De igen, pár hónapja ugyanis elkezdődött a gázvezetékek cseréje, persze nem egy benyújtott pályázat következményeként, hanem egy szükségszerű intézkedésként. A kibédiek saját költségre bevezették a gázt még abban az időben, amikor fémvezetékeket használtak, azokat kell most korszerű műanyag vezetékekkel helyettesíteni. Így bizonyos utcarészek fel vannak túrva, és időnként váratlan kellemetlenségek is adódnak, amikor például egy vízvezeték eltörik. Kértük és kérjük a lakosság türelmét, ez a munkálat ugyanis mindenképpen meg kell legyen, és nagy valószínűséggel még egy évig eltart. A kivitelező alkalmazottjai azonban nagyon jól haladnak, és szép, tiszta munkát végeznek, bár bakik – ahogy mindenhol, itt is – előfordulnak. Az volt a kérésünk, hogy az aszfaltozás előtt álló négy utcában – Festő, Iskola, Kaszárnya, Pap-szoros – cseréljék ki hamarabb a vezetékeket.
– Milyen saját elképzelései vannak Kibéd jövéjét illetően? – kérdeztük Zakariás Botondot.
– Az infrastrukturális fejlesztéseken túl hatalmas feladatot látok a közösségépítésben. Apró lépésekben szeretném ezt megvalósítani minél több közösségi program, kulturális, egyházi és sportrendezvény megszervezésével. Sok jó kezdeményezés van most is nálunk, ebbe az irányba szeretnék még magasabb szinten továbbhaladni. A legnagyobb lehetőséget a gyermekekben látom, meggyőződésem, hogy velük kell a leginkább foglalkozni, őket kell elsősorban támogatni, hiszen nekik van a legnagyobb közösség-összetartó erejük. Kibéden még élnek a hagyományok, és ez hatalmas érték. Ahogy a korábbi években, idén is megszervezték az általános iskolában a szüreti bált – ebbe a szülők is lelkesen besegítettek –, és a felnőttek értékőrző mulatsága sem maradt el. Öröm volt látni, milyen szépen, civilizáltan tudnak ott szórakozni a fiataljaink. Ugyanakkor a rendkívül ügyes óvónőinknek köszönhetően a legfiatalabb korosztály is megünnepelhette az ősznek ezt a termékeny időszakát, a kicsiknek külön szerveztek egy ilyen alkalmat, ami szintén nagyon jól sikerült.
Kibéd új polgármesterétől azt is megtudtuk, hogy a következő, november 18-ai tanácsülésen kerül sor az alpolgármester és a szakbizottságok tagjainak a megválasztására, és ekkor iktatják be a tartalékos kollégákat is, így teljes lesz a csapat.
A kibédi Mátyus István Általános Iskolába és a tanintézményhez tartozó óvodába jelenleg 217 gyermek jár. Létszámuk évek óta nem csökkent – tudtuk meg Barabási Zsuzsanna igazgatónőtől.
Az 51 óvodás két csoportra oszlik, egyesek közülük napközis programban vesznek részt. Az iskolások közül 98 elemi osztályos, 68 felső tagozatos. A megfelelő diáklétszámnak köszönhetően nem volt szükség összevonni az osztályokat – tájékoztatott az intézményvezető, aki arra is kitért, hogy a kibédi gyermekekkel 22 pedagógus foglalkozik, 14-en közülük Marosvásárhelyről, Szovátáról, Erdőszentgyörgyről, Nyárádszeredából ingáznak. A szolgálati lakások felépülésével remélhetőleg több oktató beköltözik a faluba – tette hozzá Barabási Zsuzsánna.
A tavalyi végzősök közül 14 Marosvásárhelyen – ketten a Bolyai líceumban, hatan más középiskolákban és ugyanennyien szakiskolában – folytatták tanulmányaikat, a többi diák Szovátán kezdte a középiskolát.
– 2010-től mostanáig három egykori kibédi diákból lett orvos, és jelenleg is egyik volt tanítványom orvosnak, egy másik gyógyszerésznek tanul, többen pedig más egyetemeken készülnek fel jövendőbeli hivatásuk gyakorlására. De mérnökök, tanárok és újságíró is került ki tőlünk, rájuk mind büszkék vagyunk – emelte ki az igazgatónő, akinek szándékában áll felmérést készíteni a kibédi diákok továbbtanulásáról. A nagy jelentőségű munka az elmúlt 24 évet fogná át, azt az időszakot, amióta Barabási Zsuzsánna a tanintézetet vezeti. Egyébként Kibéd jelenlegi polgármestere is a diákja volt – árulta el –, ezért is örül nagyon a sikerének.
Adventi műsorral készülnek a gyermekek
Az igazgatónő arról is mesélt, hogy rendszeresen szerveznek nevelő jellegű tevékenységeket és élményteli együttléteket az iskolában, ilyen volt az idei szüreti bál is, amit a nyolcadikosok hoztak össze a szülők segítségével. A következő, minden korosztályt megmozgató rendezvény a karácsonyváráshoz kapcsolódik.
– A szülők, illetve a helyi tanács tagjai tavaly kezdeményezték egy adventi koszorú felállítását a faluban, ami körül vasárnap esténként rövid műsort mutattak be a gyermekeink. Erre idén is sor kerül. Advent első vasárnapján az óvodások, a másodikon a kisiskolások, a harmadikon a felső tagozatosok, a negyediken pedig az elemistákból és az V–VIII. osztályosokból álló néptánccsoportok lépnek fel.
Barabási Zsuzsánna arról is szót ejtett, hogy mekkora segítség a két tanintézetnek a nemrég kapott korszerű bútorzat és digitális felszerelés. Hatalmas utat tettek meg közel negyedszázad alatt, hiszen amikor az intézményvezető 2000-ben a tanintézet élére került, öt 1848–49-ből származó épületben zajlott az oktatás, és egyikben sem volt víz, mosdó. Az új iskola szomszédságában most is látható régi ingatlanokat az elkövetkezőkben pályázati pénzből felújítanák, az egyik helyiséget a tánccsoportok próbatermeként lehetne használni, illetve egy falumúzeumot is ki lehetne alakítani valamelyik épületben – sorolta az elképzeléseket a lelkes intézményvezető.
Dósa Sándor 2003 nyara, Kibéd Makfalvától való leválása óta vezette a községet, ahol mindent a nulláról kellett kezdeni. Erről tavaly augusztusban – az önállósodás huszadik évfordulójának apropóján – részletesen beszámoltunk lapunkban. Múlt heti látogatásunkkor arra kértük a leköszönt (jelenleg helyi tanácsosként tevékenykedő) polgármestert, hogy vegye számba az utóbbi évek nagyobb megvalósításait.
– Az ötödik polgármesteri mandátumom elején készült el a Kis-Küküllőn átívelő 52 méteres betonhíd, amelyre az országos vidékfejlesztési programon (PNDL) keresztül hívtunk le egy 6,5 millió lejes támogatást, nekünk mindössze az összeg 5%-át kellett fedeznünk. A másik jelentős beruházás az új orvosi központ felépítése volt, szintén PNDL-s támogatásból. A korszerű járóbeteg-rendelő 3,6 millió lejből készült el, az önrész a munkálat összértékének 7,5%-a volt. Ezt a két megvalósítást tartom a legnagyobbnak ebből az időszakból. A legutóbbi sikerek között megemlíthetem az iskola és az óvoda ellátását új bútorzattal és digitális segédeszközökkel – okostáblákkal, számítógépekkel, nyomtatókkal stb. –, illetve az iskola három új szaktermének kialakítását.
– Mit emelne ki feltétlenül az önkormányzat élén töltött 21 évből?
– A 2010-ben átadott új iskolaépületet, az óvoda felújítását, a fedett lelátóval és öltözővel ellátott sportpálya kialakítását. De a közművesítéstől és a közvilágítás modernizálásától az aszfaltozáson át a kultúrotthon felújításáig és bővítéséig, illetve a ravatalozó felépítéséig még sok beruházásról beszélhetnék, ami mind a község javát szolgálja. Kibédet sikerült egy szebb, élhetőbb hellyé tenni, ezt igazolja, hogy egyre több gyermekek jön itt világra, illetve az, hogy – számos kisközösségtől eltérően – nálunk nem apad a lakosság.
A jövőre nézve biztató, hogy a fiatal családok itthon maradnak, a szülőfalujukban igyekeznek megteremteni a számukra kedvező létfeltételeket. Ez mind arra utal, hogy nem volt hiábavaló az elmúlt 20-21 év munkája, és sikerült egy olyan közösséget összekovácsolni, amellyel lehet dolgozni, eredményeket felmutatni.
Természetesen még bőven van tennivaló. Tanácsosként az ezután következő feladatokból is igyekszem kivenni a részem, az utódomnak pedig – ígéretemhez híven – szeretném minden tapasztalatomat átadni.