Kiállítással zárult a mezőbergenyei alkotótábor

„A talentumot nem tanácsos elásni, meg kell mutatni!”

Az elmúlt héten XX. alkalommal szervezték meg a mezőbergenyei alkotótábort, amely minden bizonnyal a falu kiemelkedő eseménye. Az alkotókat a református diakóniai központ látta vendégül, itt folyt egész héten a munka, és itt rendezték be a táborzáró kiállítást is, amelyet a vasárnapi istentisztelet után mutattak be az érdeklődőknek. Domahidi Béla lelkipásztor, B. Tóth Éva, a tábor művészeti vezetője, Czirjék Lajos, a Maros-mezőségi Művésztelep koordinátora, valamint Gálfi Gizella, a szervező Kincsásó Egyesület képviselője a tábor résztvevőit, az itt folyó munkát, illetve a falra került alkotásokat ismertették. 

Harmónia és békesség – színekben és formákban

Domahidi Béla lelkipásztor a kiállított képekben a szépre érzékeny, a jóra törekvő, az értékeket, harmóniát és békességet kereső emberi érzések színekben és formákban történő megjelenítését véli felfedezni.

– Amit a képeken látok – bepillantva az alkotás folyamatába is –, az kemény munka, kitartó, vajúdó küzdelem eredménye. A alkotótábor nem üdülés. Michelangelo mondta: „Ha az emberek tudnák, milyen keményen dolgoztam, hogy megismertessem magam, már nem tartanák olyan csodálatosnak”. A képek az alkotók talentumát tükrözik, amiből ők többet kaptak a Jóistentől. Ezt a talentumot nem tanácsos elásni, meg kell mutatni, szolgálni kell vele másokat, embertársakat, közösséget. Hálásak vagyunk művész vendégeinknek, hogy megosztották velünk talentumaik gyümölcsét. Sokféle stílust, technikát, megoldást, színes kavalkádot sorakoztatnak fel, feltűnnek bergenyei porták, épületek, utcarészletek, domboldalak, emberek, állatok, ami újdonságnak számít – mondta a lelkipásztor, aki hozzátette, hogy a XXI. kiadást sem engedik ki a kezükből.

Jó emberek társaságában lehet igazán jól dolgozni

B. Tóth Éva, a tábor művészeti vezetője, aki Ősz P. Zoltán helyi alkotóművésztől vette át a tábor koordinálását, elmondta, a művészeti teljesítmény mellett mindig figyelembe vették, hogy jó embereket hívjanak meg. Ez manapság nem könnyű, hiszen egyre nehezebb „jó kategóriájú embereket begyűjteni”. Mégis sikerült, mert feszültségmentesen, békességben, barátságos hangulatban folyt az alkotás. 

A művészeti vezető sorban ismertette a 15 alkotót, az alkalomra kiadott katalógusban szereplő sorrend szerint. 

Kovács Ildikó Mária, a Nagyváradi Képzőművészeti Egyetem festészeti szakának végzettje Székelyudvarhelyről érkezett, ahol a Dr. Palló Imre Művészeti Líceum rajz- és festészet szakos tanára. Baricz Rozália a marosvásárhelyi Népművészeti Iskola grafika szakán végzett. Ila Ildikó, a Marosvásárhelyi Rádió munkatársa „nagy buzgalommal teszi a dolgát az alkotás világában”, nem először fordul meg a táborban. 

Gebora István verőcei művész évek óta résztvevője a tábornak. Fotózással, filmezéssel is foglalkozik, de örök szerelme a festészet. Fontos számára, hogy művei értéket képviseljenek, saját szemszögéből akar megmutatni valamit a világból. Vallomása szerint a művészetben az alázat a legfontosabb, a többi már csak látás és gyakorlás dolga. 

Ott volt Sipos Lóránd, marosvásárhelyi születésű, jelenleg Magyarországon, Baján élő grafikusművész, aki Budapesten, a Magyar Képzőművészeti Egyetem képgrafika szakán végzett. Munkáiban a körülötte levő környezetet, tájakat, utazásait, az élet misztikumát jeleníti meg. 

Kelemen Attila marosszentkirályi festő gyakori résztvevője a bergenyei tábornak, ő főleg akrilképeket készít.

Kárpátaljáról három művész érkezett: Pavel Dulischkovich, Szergej Cserszki és Vaszilij Brenzovics. Előbbi Szolyván él és alkot, inkább olajfestményeket készít gyors, plein-air technikával. Szergej Ungváron él, a lembergi Művészeti Akadémián tanult, számos nemzetközi plein-air alkotótábor és kiállítás sikeres művésze, akárcsak Vaszilij Brenzovics. 

Ritók Lajos nagyváradi születésű grafikus- és festőművész szintén visszatérő vendége a tábornak, művészetével a Magyar Arany Érdemkeresztet érdemelte ki. Több száz egyéni kiállítása volt a világ számtalan országában. Bergenyében szénnel készült műveit állította ki.

A tábor további résztvevői: Sövér Zsolt gyergyóalfalusi születésű, Budapesten élő festőművész, Holczhauser Zsuzsanna szigethalmi alkotó, Szottfried Zsófia váci művész, továbbá Horvát Melinda, Ausztriában élő, székelyudvarhelyi születésű művészterapeuta.

Négy szomszédos település – négy alkotótábor

Czirjék Lajos, a Maros-mezőségi Művésztelep koordinátora elmondta, amikor a mezőbergenyei alkotótábor indult, Maros megyében, de Erdély-szerte is sokkal kevesebb tábort szerveztek. Talán a szárhegyi és homoródszentmároni tábor volt a legnevesebb. Aztán egyre több táborról érkezett hír. Ami a Mezőségen elkezdődött, az egyedülálló, hiszen öt alkotótábor is működött a térségben. Miután a mezőbándi megszűnt, négy szomszédos településen továbbra is megmaradt a folytonosság: Mezőbergenyében, Mezőmadarason, Mezőpanitban és Csittszentivánon. 

– Változatos, szép kiállítás állt össze, mindig az aktuális tetszik a legjobban – fogalmazott Czirjék Lajos. 

A szervező Kincsásó Egyesület nevében Gálfi Gizella mondott köszönetet a támogatóknak, köztük a mezőpaniti önkormányzatnak, a résztvevőknek, személyesen B. Tóth Évának azért, hogy a gyerekfoglalkozásokat naponta megszervezte, s azért, hogy több éven át vállalta a tábor koordinálását. Kiváló munkájáért a Kincsásó Egyesület és a Mezőbergenyei Református Egyházközség emlékplakettet adományozott a művésznek.

A Domahidi család művészei, Domahidi Emese tiszteletes asszony, csellóművész, a négy lány közül Zsuzsa, Sára és Anna örvendeztették meg csodálatos játékukkal a kiállítás résztvevőit. Ez bergenyei specialitás, kiváltság, hogy a lelkészcsaládban öt olyan zeneművész van, akik hangszeres játékukkal emelik a rendezvények színvonalát.