Ki fekszik a jászolban?

Kedves olvasó, ilyenkor, karácsonyhoz közeledve a reklámoknak, különféle tévéműsoroknak, iskolai és templomi szerepeknek köszönhetően előtérbe kerülnek az ünneppel kapcsolatos, szinte közhelyként ható igazságok: „legyünk jobbak”, „szeressük egymást, mert karácsony a szeretet ünnepe”, „legyen mindenkinek a szívében öröm és békesség” stb. Ez mind igaz és jó is, de van benne egy nagy adag háromnapos önámítás, ha nem jutunk el odáig, hogy megismerjük ennek a szeretetnek, békességnek és örömnek a forrását. A karácsony egy fontos kérdést vet fel: kicsoda Jézus? Ki az a gyermek a jászolban? Megnyugtató válasz hiányában bizonytalanságban élünk, s csak keressük, keressük az ünnep lényegét. Egykor a zsidókat szinte őrületbe kergette ez a bizonytalanság: „Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyíltan!” Jézus válasza nem késett: „Megmondtam nektek, de nem hisztek”. (Jn. 10, 24-25) Nehéz volt elhinni, hogy az ember Krisztus valóságos Istenként jött közénk, s ugyanolyan nehéz volt visszatartani magukat attól, hogy hódoljanak előtte, mert minden tette arról árulkodott, hogy Ő a várva várt Messiás. Ma is nagyon sok ember ugrál a karácsony küszöbén, s nem tudja eldönteni, hogy hol és hogyan ünnepeljen. A lélek mélyén, a templom csendjében vagy a fényes, csillogó, ideig-óráig mindenért kárpótló világban? A kérdést a válasz dönti el. Kicsoda neked Jézus? 

Ha számodra Jézus egy mesebeli figura marad, akkor érthető, hogy nem érted, miért kellene erre az ünnepre lelkileg előre készülnöd. Érthető, miért van az, hogy olyan könnyen belebonyolódsz az ajándékvásárlás pénzkérdésébe, s mások karácsonyát nézve megkeseredsz. Érthető, hogy miért a padláson lévő kolbász a legfontosabb, s az is, hogy miért keresed az ünnepben a kényelmet, csak az evés-ivást, s azt, hogy többet veszekedjetek a családban, ha már többet is vagytok együtt. Ez is egy válasz arra, hogy neked kicsoda Jézus. 

Van más válasz is? Van más, ennél jobb karácsony? Lennie kell! Onnan tudom, mert láttam embereket szegényen, öregen, szerényen, magányosan, kereszteket cipelve, s mégis boldogan ünnepelni. Ők mit ünnepeltek? Krisztus tettét: amikor az ember szerelmes, nem gondolkodik, csak szeret. Jézus az értünk érzett nagy szerelmében nem gondolkodott, hanem az eget szétszaggatva érted és értem földre szállt. Mert Ő téged szeret, neki te kellesz, s ezért mindent vállalt. Ez az égtől a földig érő nagy szerelem a betlehemi jászolban kezdődött, a kereszten folytatódott, s ezen a karácsonyon is lenyúl a mennyből, hogy megfogja a kezed. Karácsony ennek a nagy szeretetnek az ünnepe, amely arról szól, hogy Krisztus az enyém, én pedig örökre az Övé. Ezt az egymásra találást csak áhítattal, csendben elmélkedve, tűnődve, együtt beszélgetve lehet méltóságteljesen ünnepelni. Az ünnep helyszíne a belső szoba, a család és a templom. Ott bent, legbelül, legyen mindenkinek áldott karácsonya!

Kovács Tibor református lelkész