Ha statisztikagyártásban egyszer kiírnának
egy nemzetközi megmérettetést, szép hazánk klasszisokkal verné a világ nagyhatalmait ebben a műfajban. Mert itt értenek a szépen csomagolt hazudozáshoz.
A legutóbbi példa erre, hogy a fő kormánypárt egy diadalmas hangú közleményben tudatta a világgal, hogy hazánk bruttó nemzeti összterméke tavaly meghaladta a Portugáliáét. Szerintük ez hatalmas ok a büszkeségre, és azt bizonyítja, hogy növekszik a jólétünk.
Az abszolút számokkal nincs értelme vitába szállni, tényleg megelőztük Európa braziljait, de a többi megállapítás már viccnek is rossz. Eleve nem szép dolog a kisebbet bántani, de ha már összehasonlítjuk a két országot, a földrész legnyugatibb fekvésű államának a területe és a lakossága is alig több mint fele hazánkénak. Magyarra fordítva ez annyit tesz, hogy feleakkora lakossággal termeltek akkora jövedelmet, mint mi. És azt is jelenti, hogy az egy lakosra eső összterméket illetően, ami a statisztikusok egyik kedvenc mutatója a jólét kifejezésére, pont kétszer állnak jobban nálunk.
A valódi jólétet persze nem ilyen számokból lehet megállapítani, ahhoz legalább egy, a reáljövedelmeket és fogyasztási kosarat is figyelembe vevő adathalmaz kéne, hogy a képet árnyalni lehessen. De maradjunk az egyszerű megközelítésnél. A lakosság lélekszámát illetően a még nem tudni mennyi ideig 28 tagú unióban az élmezőny végén, a hetedik helyen állunk. A bruttó nemzeti összterméket illetően viszont tíz évvel az integráció után kezdjük beérni a nálunk a válság idején sokkal komolyabb krízisen átment országokat – 2017-ben a görögöket előztük meg, tavaly pedig a portugálokat –, de így is nehezen értünk el az uniós rangsor közepére. Csak statisztikailag nézve, akkor beszélhetnénk itt jólétről, ha az unió hetedik legnagyobb gazdaságaként a mostani bruttó nemzeti össztermék duplájával rendelkeznénk. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy ezeket a mutatókat egy olyan szerkezetű gazdasággal kellene elérni, amelyik nem a lakossági fogyasztás alapján, hanem legalább a kontinens szintjén versenyképes termelő- és szolgáltatóágazatok teljesítményére alapozza a növekedését, hogy a relatív jólét ne csak máról holnapra, hanem hosszabb távon is biztosítva legyen. No, ez mindaddig csak álom lesz e szép hazában, ameddig ilyen statisztikai adatokból ilyen dicshimnuszokat költő, és az „alkotó” hajlammal ellentétesen arányos hozzáértésű politikusok fogják a kormányrudat.
