Két óra plusz az örökkévalóság
2023-12-08 12:00:00
- Bölöni Domokos
(Kedvcsináló intarzia egy udvarhelyi író új könyvéhez)
Szorgosan jegyzed világodat. Kis kartonlapocskáról a friss cetlire, néhány dolgot átmásolsz, a többit kihúzod, majd a papírt beledobod a szemetesbe.
Lenge öltözetűek a lányok, nézed a combokat, a telt derekú diáklányt, és nini, odébb barnult combú nők szoknyáját libegteti a szél.
Elindulni a sötét utcán, megnézni az órát, mi minden van hátra ebből a napból, a szülinapodból.
Korán keltél, ettél és borotválkoztál, bepancsoltad magad arcszesszel, áttekintetted elintézni való dolgaid jegyzékét, csomagoltál tízórait, fekete válltáskádba tetted ernyődet, tolladat és maroktelefonodat, fehér nadrágot és félcipőt húztál, és egy szürkés rövid ujjú inget választottál a nagy napra.
Mindenféle kaland leselkedett volna rád, ha nem figyelsz.
Munkahelyeden fülledt meleg, bekapcsolod a számítógéped, intézed a dolgokat, rendezvényeket készítesz elő, telefonálgatsz, és már nincs is korán, odakint nagy a sürgés-forgás.
Ja, és a csavargó. Tomcsa szelleme. Néhányan köszönnek, ő azonban csak téged néz. De nem tűnik föl semmi.
Szegény, gondolhatod, de nem gondolod.
Mindketten továbbléptek.
Vendéglők, terasz, étterem, halk beszélgetés könyvekről és vidéki költőkről, hideg ásványvíz, meghívás, belemerülsz apró tennivalókba, májusi szárazságban tétova csepergés, közelebbi vendéglő, kisebbik teremben étel, melléje sör. Finom volt, mindenki más-mást rendelt, de a második sörre nincs jelentkező, búcsú a saroknál.
Gombold ki te is az inged, kirakatok, szemedbe süt a nap, veri az ördög a feleségét, gyönyörű a főtér ilyenkor, a falakon végigfolyik a fény, a bokrok hosszú árnyékot vetnek, és ráérősek az emberek. Kutyát sétáltatnak rövidnadrágos lányok, vasalt inges bácsik téblábja a park körül, kevesebb autó, de határtalan nyugalom.
Folyóból kilátszó gumiabroncsok, nyári kert, ismerősöket kerülni. Inkább vissza később, zsindellyel fedett nagy terasz, rövid ruhás pincérnő biccent, nem vagy érdekes, rövidnadrágos üzletemberek, feszülő pólójú anyukák, és az a sok-sok fiatal. Borotvált fejűek és serkenő bajszú diákok, barnult hasú tini lányok és szerelemre érett huszonévesek –, de te vasalt ingben, fehér nadrágban sem vagy feltűnő.
Cigaretta, újabb pincérlány, láthatatlan vagy, nézel egy magas sarkú cipőben tipegő, fehér nadrágos (!) lányt, furcsa arcú, de mégis szép, és minden magakellető lépésén látszik, tudja is ezt.
Amúgy már van egy söröd itt, három éve rendelted, tegnap erre járt Szindbád, és megitta.
Jaj, annyira izgalmas, a hátsó traktusban hideg a sör, behúzol egy kortyot, aztán
rágyújtasz a hosszú faasztalnál. Ifjonc társaságok váltják egymást, az egyik lányt, aki szemben ül, és hosszú haját igazgatja, mindegyre csókolgatja egyik fiú, a lány nem lelkesedik, de nem is tiltakozik. A másik fiú piásan kötekedik, imbolyog, kihívják, de elhalasztódik, viszont nem fogadják vissza. Hozzád kérezkedik. Ekkor a lány hátrafordul, nagy szemű, szép arcú, egészen kellemes jelenség, csak éppen feszülő nyaka nem illik a képbe.
A kéretlen vendég mondani kezd, te a lány haját nézed, húzol a sörből, tüzet adsz a fiúnak, nincs kedved beszélgetni, még egyet húzol a sörből, az üveget a hamutartón túl rakod, elnyomod cigarettádat. Felállsz.
Bólintasz és köszönsz, az pedig nem érti. Az ajtótól látod, a lány utánad bámul.
Kint hűvös van, válltáskádba a cigarettásdobozt, a mellékutcából belátni a kisvendéglőbe, ahol az idősebb, nagyon udvarias kiszolgálónő sört csapol. Ha a fiatalabbik volna ott, az is mindig megkérdezi, mit parancsolsz, bemennél.
Hát inkább elindulsz a sötét utcán.
A fojtott háttérből rád kacagna Hrabal bácsi, de ő ilyenkor már alszik a park egyik padján.
Tomcsa vastag szemüvege a lilás háttérben, amint benyit a kisvendéglőbe, ahol békén hagynának, ha bemész.
Még jó két óra plusz az örökkévalóság ebből a napból, a szülinapodból.
(P. Buzogány Árpád: Gergé halhatatlanná tétele. Novellák, történetek. Udvarhelyszéki Kulturális Egyesület, Székelyudvarhely, 2023)
