Hongkongban várostúrára indultunk a régebbről ismert úton: Victoria-csúcs, jádecsiszoló üzlet, Stanley Market, Aberdeen, a halászfalu, csak drágább, mint vagy 15 éve. Sok az új tömbház, lakóépület. Az első, s talán a legszebb megállónk a Victoria-csúcsra vezetett. A víz alatti alagúton átmentünk a Hongkong-szigetre, a Van Chai negyedben keringőztünk egy keveset. Irodaházak, felhőkarcolók, vendéglők, üzletek mindenhol. Az utcák nagy része szűk, és sok helyre a magas épületek miatt soha nem jut napfény. Elhagytuk a Man Mót, Hongkong legrégebbi templomát, és a fogaskerekes felvonó végállomásához mentünk. 1889-ban adták át, és azóta soha nem történt baleset. Kétoldalt épületek vannak, s egyszer-egyszer ki lehet látni az öbölre. Bizony jó meredek, jó, hogy nem gyalog kellett felmenni. A csúcsról a kilátás nagyszerű, legalábbis az öböl irányába. A csúcson egy hétszintes, elég otromba épület, a Peak Tower áll. Üzletek, vendéglők, reklám. Elénk tárul Hongkong látképe, felhőkarcolók, az öböl, s a túloldalon ismét felhőkarcolók. Kár, hogy egy kissé borús az idő. Nézelődtünk, sétáltunk egyet, utána pedig leültünk a helyi kávézóba csodálni a látványt, persze egy presszó kíséretében. A kilátás mindent megér, a presszó kevesbé, pedig 7 USD-ért vesztegették.
Indultunk is tovább, s ahogy lefele haladtunk, egy-egy lakóház jelent meg, állítólag rengeteg pénz szükséges, ha valaki itt akar házat venni.
A jádeüzlet környéke, ahova vittek, hogy bemutassák, hogyan is készülnek a szobrok, elég lerobbant, nem is tiszta, de jó üzleteket lehet kötni, a nők több mint fele vett valamit, és nagyon elégedett volt. Jó üzletemberek az elárusítók. A város 95%-a kínai, nem sokan beszélnek angolul, és ha beszélnek is, elég nehéz megérteni a hangsúlyuk miatt. Valószínűleg az enyém sem volna jobb mandarin nyelven.
Innen a Stanley Marketre mentünk, mely tulajdonképpen egy felkapott, híres ószer. Állítólag ha itt valamit nem lehet találni, akkor az nem is létezik. Mindenhol sátor, megrakva áruval, és vevő is akad bőven. Mi nem időztünk sokat, egy kis szemlélődés után indultunk is tovább.
A Star Ferry komp Hongkong egyik fontos közlekedési eszköze, s az ár inkább csak szimbolikus, 2,5 hongkongi dollár (HKD) egy út. Gyakran jár, kb. 8 perc alatt megy a Tsim Sha Tsui megállótól a Wan Chai-ig ahol a konvencióközpont van. Itt nem érdemes kiszállni, mindenhol építkezés folyik, ha már nézelődni akarunk, több a látnivaló a Central állomásnál. Itt van a gazdasági központ, felhőkarcolók, bankok, üzletek sora. Szerencsére egy kicsit felmelegedett az idő, aznap 18 fok volt, az ég egy kis kék csücske is látszott, de a negyed enyhe ködben volt.
A Nathan Roadot nem lehet leírni, azt látni kell. Van itt szerecsen, burnuszos arabus, hindu és még sok más ismeretlen. Van itt világmárkájú eredeti divatcikk, óraüzlet, amilyen márkát csak el lehet képzelni, minden, és van másolat legalább ugyanannyiféle, aztán arany kilószámra s mindenféle kacat is. A Chang King Mansionba érdemes bemenni, ha az ember kíváncsi, de türelmes. Pénzbeváltó van itt legalább 50, különféle ételek egyenesen a konyháról, ami persze nem előny a gyengébb gyomrúaknak. Szabók serege ígéri a legjobb új öltönyt néhány óra leforgása alatt, arrébb készárut vesztegetnek potom áron, utána pedig masszírozni akarnak eredeti módszerrel.
Észak felé haladva az ellenkező oldalon a mecset és az iszlám központ, valamint a Kowloon Park látható.
Hogy ez a három utolsó nap hogy telt el, elég nehéz volna elmondanom, egy azonban biztos: gyorsan. Járkáltunk, nézelődtünk, sok volt az ismeretlen, a város pedig nagy. Ez alatt az utolsó két hét alatt sok újat láttunk, idő kell, míg minden leülepszik, de elmondhatom: sok ismerettel gyarapodtunk, érdemes volt eljönni.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
