Keresztényekként élni e földön

Szűz Mária mennybemenetelének ünnepére idén igencsak sokan gyűltek össze Nyárádköszvényes katolikus templomában, mely ezúttal szűknek bizonyult.

Fotó: Szer Pálosy Piroska

Szűz Mária mennybemenetelének ünnepére idén igencsak sokan gyűltek össze Nyárádköszvényes katolikus templomában, mely ezúttal szűknek bizonyult. A késve érkezők az udvaron lehettek részesei a szentmisének. A zarándokbúcsú hagyományait megőrizve a környékbeli plébánosok, lelkészek együtt imádkoztak, osztottak áldást az egybegyűltekre, a világ gyermekeire, a zarándokokra.

A házigazda ft. msgr. Csíki Dénes pápai káplán, kanonok volt, a szentmisét ft. Oláh Dénes főesperes-plébános celebrálta. Amint szentbeszéde során t. Nagy László selyei lelkész elmondta, a közismert Mária-ábrázolás mellett, amelyen Mária ölében tartja a kisdedet, van egy ritkább, a XI. századból származó megjelenítés is, ahol a gyermek Jézus öleli át a ravatalon fekvő Máriát. Ez jelképezi Mária mennybemenetelét, melynek több megnevezése van. A Mária elszenderülése elnevezés a földi élet végső célját is jelzi. A boldogságos Szűz Mária mennybemenetele a második megnevezés, mely jelzésértékű, hisz földi élete során az ember arra törekszik, hogy tettei és szavai meghatározzák azt, hogy eljuthat-e a mennybe vagy sem. A Nagyboldogasszony elnevezés már Szent István idejében is jelentős ünnepnek számított, hisz ezen a napon ajánlotta fel az uralkodó népét és országát a nagyasszonynak, így lett Mária a magyarok nagyasszonya. Ha lelkileg igénytelenek vagyunk, önzők, anyagiakban bővelkedők, akkor is eltelik az életünk, ezért keresztények módjára kellene élni e földön – volt az igehirdetés végkövetkeztetése.

Ft. Oláh Dénes főesperes-plébános celebrálta a hívek szentáldozását, majd a házigazda ft. Csíki Dénes plébános mondott köszönetet az egybegyűlteknek, aki az áldást követően útravalóul arra intette a híveket, hogy az együttlétet tegyék széppé és ünnepnappá.

Ősök emlékezete

A katolikus templom udvarán Nagyboldogasszony napján egy rendkívüli, hányatott sorsú emlékmű felszentelésére került sor. A székely nép életét, kultúráját, harcát jelképező féldomborművet 1942-ben faragták a település kőfaragói, köztük a helybéli Tamás Lajos, az emlékmű ötletgazdája, valamint a nyárádandrásfalvi Nagy Béla faragómester. A település piacterén állították volna fel az I. világháborúban elesett hősök emlékének áldozva, de a II. világháború kitörése miatt tervük meghiúsult. A hozzávetőleg négy méter magas, kőtömbökből álló emlékművet a szocializmus éveiben a helységben szalmakazal alatt rejtegették.

1999-ben a Marosszentgyörgyön élő Bálint Ferenc műépítész elhatározta, hogy megmenti a kőfaragó őse, nagybátyja által tervezett és kivitelezett emlékművet. Fáradságot nem kímélve, valamint jelentős anyagi áldozatok árán kiegészítette a hiányzó darabokat, és saját költségén a jelenlegi helyére szállíttatta. Az emlékmű talapzatán magyar–román–angol nyelven olvasható: „Emlékezzünk a világ összes hősére, vértanúira, áldozataira”. A kőfaragást is művelő, Nyárád-köszvényesről elszármazott szépkorú e nemes gesztusával a világháborúkban elhunyt hősöknek és Olaszországból ide vándorolt kőfaragó őseinek is emléket állított. A jelenlévők csodálattal és áhítattal állták körbe a nagyméretű terméskövekbe vésett féldomborműt, melyek alkotórészein körkörösen az a szimbólumrendszer van megjelenítve, ami a székely ember életét az évszázadok során végigkísérte.

Annak ellenére, hogy kemény kézi munkával és szaktudással vésték a Bekecs-hegyről származó kőszikla anyagába, a legparányibb jelenetek is jól kivehetők. A kezében puskát tartó székely határőr, a szántóvető, a nép harca, a kézfogás mint a székely–román barátság jelképe, az erdő mellett népviseletben táncolók csoportja, a templomi orgona, de a bánya a csillékkel, mely a székely nép megélhetésének egyik jelképe, a székely zászló a nappal és a holddal, a hét vár, a turulmadár, de nem hiányoznak a légi háborús jelenetek, a magyar korona és a címer sem. Ez utóbbit Bálint Ferenc kiszínezte – mint mondta, a címer megjelenítéséhez fontosnak vélte a színhasználatot. Az emlékmű két oldalán jól kivehető női arcok Szűz Máriát, a magyarok nagyasszonyát jelképezik.

Az emlékmű sorsát szívügyének tekintő műépítész – aki e jeles napon bizonyította, hogy tettei és szavai önzetlen keresztény emberre vallanak –, a talapzat oldalrészén elhelyezett márványtáblába véste a Székely himnusz szövegét is. A ft. Oláh Dénes főesperes-plébános által felszentelt emlékművet Bálint Ferenc a településnek adományozta, azon reményét fejezve ki, hogy az utókor is szeretettel ápolja és gondozza majd a háborúban elesett hősök emlékét, melyet e nem mindennapi emlékmű testesít meg.