Szerdán tette le a hivatali esküt a „technokrata” kormány legújabb tagja, az európai alapokért felelős tárca új vezetője.
Szerdán tette le a hivatali esküt a „technokrata” kormány legújabb tagja, az európai alapokért felelős tárca új vezetője. Elődje hétfőn mondott le, meglehetősen érdekes körülmények között, hiszen a menesztését is bejelentő sajtótájékoztatón a kormányfő inkább dicsérte, mintsem elmarasztalta volna. Az új tárcavezető igazi idézőjeles technokrata, mert noha van gazdasági szakvégzettsége, eddig inkább publicistaként ismerhettük meg. De majd valószínűleg könnyebben aláír olyan aktákat, amelyeket a szakterületen jártas előd nem volt hajlandó, ez lehet az alkalmasság kulcsa.
A régi tárcavezetőt jobbára a kormányrudat novemberben elengedő szociáldemokraták bírálták, mert szerintük sokat késett a pályázati alapokkal kapcsolatos útmutatók és informatikai rendszer kialakításával. Nem mellékes, hogy pont azok bíráltak, akik jobbára felelősek azért, hogy az uniós pénzalapok lehívása terén sereghajtók vagyunk a tagállamok között. Hiszen a csatlakozás óta eltelt kilencből hét éven át a szociáldemokraták vagy kormányon voltak, vagy a háttérből támogattak kisebbségi kabinetet, így többé-kevésbé felelősek azért a helyzetért, amire a hétfőn leköszönt szakminiszter világított rá öt hónapos mandátuma során: túl kevés az uniós szabályoknak megfelelő pályázat, ezért nem lehet hozzájutni az alapokhoz.
Hátha az új tárcavezető kezében jobban mozog az írószer, és felgyorsul az uniós pénzek lehívása, amiben egy friss felmérés szerint a csatlakozástól idén márciusig 61,57%-os arányt sikerült elérni. Vagyis a megszerezhető pénzek több mint egyharmada maradt a közös kasszában, majd visszaosztják másnak a brüsszeli okosok.
Ez a fentebb említett felmérés is érdekes, mert arra világít rá, hogy az európai uniós csatlakozás nyereséget hozott az országnak. Ha csak a számokat nézzük, ez igaz is, hiszen idén márciusig az összes elérhető alapból 35,6 milliárd eurót kapott az ország, és időközben 12,74 milliárd euróval járultunk hozzá a közös kasszához. Ez szinte 23 milliárdos nyereség a felmérés készítői szerint. A valóság azonban kissé másként fest. Mert gyakorlatilag azok, akik ezt a pénzt összeadták, vajmi keveset kaptak vissza érte. A befizetések kivétel nélkül a versenyszféra által kitermelt adókból származnak, és ha a pályázatokra visszajött pénzbe nem is számítjuk bele a szociális, oktatási vagy kulturális célokra lehívott összegeket, akkor is lesújtó a bizonyítvány, ha a hozzáadott értéket teremteni képes beruházásokat nézzük. Gyakorlati nyereségről itt szó sincs, legfeljebb amolyan statisztikairól, ami papíron jól mutat, de a valóságban sehol nem látszik. Olyan ez, mint a mi szakértői kormányunk, amely kormánynak még kormány, csak a szakértelmet egyre nehezebb felfedezni a munkájában.
