A Kemény Simon-legenda és Bolyai Farkas

Nem tudom, hogy a magyar történelem iránt érdeklődő olvasók ismerik-e a Hunyadi János korából származó Kemény Simon legendáját?

Hunyadi János szobra Budapesten, a Hősök terén

Nem tudom, hogy a magyar történelem iránt érdeklődő olvasók ismerik-e a Hunyadi János korából származó Kemény Simon legendáját? Ennek a szép erdélyi legendának megvan az igen sikeres rajzfilmváltozata is a Mondák a magyar történelemből című, Jankovics Marcell-féle rajzfilmsorozatban.

Őseinknek meséiből, históriás énekekből,

Szájrul szájra, dallok szárnyán,

Jutott el e monda hozzám,

Hallgassátok, mit mesélek,

Mondák, regék, szép emlékek,

Bátor tettek megjelennek,

Őseink még köztünk élnek.

„Akkoron, az időben a török beszáguldata mindenütt Magyarországba és rablaka mindenfelől. A magyari urak mindazonáltal egymást kergetik vala és semmit sem gondolának a törökkel, csak az egyetlen egy vitéz Hunyadi Jánosnak vala gondja erről.”

Aki szereti a magyar történelmet, tisztelettel ajánlom, hogy nézze meg ezt a szép rajzfilmet: http://www.youtube.com/watch?v=QCAi79Mm4cQ

A Bolyai-kutatók sem tudatosították, hogy ezt a szép legendát dolgozta fel Bolyai Farkas a Kemény Simon, avagy a hazaszeretet áldozata című drámájában, amelyet pályázatra nyújtott be Katona József Bánk bánjával együtt. Persze, egyik dráma sem nyert!

A legenda a következő: A törökök 1442-ben (Bolyai Farkas szerint 1441-ben) váratlanul betörtek Erdélybe. Az erdélyi vajdát teljesen váratlanul érte a betörés, így a törökök haladtak előre, mint vajban a kés. Hunyadi János Lépes György püspök segítségét kérte, és gyors ellenállást szervezett, de legyőzetett. Lépes György is életét vesztette a csatában. Akkor Hunyadi János hadba szólította az egész országot, különösképpen a székelyeket. A török vezér, Mezid (Mezir, Mezetes) basa, jeles bölcs és merész hadakozó, nagyon elhitte magát, és kiadta a legjobb harcosainak, hogy az elkövetkezendő ütközetekben csak Hunyadi János fejét akarja. Ezt Hunyadi kémei is megtudták,és jelentették a vajdának. Hunyadinak egyik jó embere, vitéz Kemény Simon nagyon hasonlított a vajdára, és azt a cselt találták ki, hogy Kemény Simont felöltöztetik Hunyadi fővezéri páncéljába. Így megtámadták a törököket, akik csak az ál-Hunyadira figyeltek, így sikerült megbontani a török hadsereget, mert a valódi Hunyadi hátba támadta a törököt. Bár Kemény Simon halálos sebet kapott, az erdélyi hadsereg fényes győzelmet aratott.

Ez a legenda egyik változata (a Thuróczi-féle változat egy kicsit más, de hát ezért legenda). Tény, hogy a Kemény család ősi magyar főnemesi család, és Alsó-Fehér vármegye örökös főispánját adták. Az is tény, hogy a fent említett csatában halálos sebet kapott Kemény Simont az alsógáldi kastély kápolnájába temették el. Bolyai Farkas közel négy évet töltött Alsógáldon 1786–1790 között. Természetesen csak a nyári vakációkban, mert iskolaidőben Nagyenyeden, illetve Kolozsvárott élt. Alsógáldi tartózkodása alatt többször kihantolhatták Kemény Simon sírját, ugyanis ezeknek a „régészeti feltárásoknak” rövid és vázlatos leírását olvashatjuk Bolyai Farkas drámájának lábjegyzetében: „Szemmel látott és hiteles tanúbizonyságból írom ezt: Az A.Gáldi kastély kapuján, amint kijönnek, jobb felől volt egy kápolna egybeomolva. Néhai báró Kemény Simon úr ő excelenciája, mintegy 35 esztendőkkel azelőtt, régi levelek és tradíció nyomán ásatott: Omladványba találtak egy követ, melyen veres cikornyák közt tisztán lehetett olvasni ennyit… SIMONIS… Lajtorján ereszkedék le egy kis kriptába: a mélyén egy helyt béholypadva találtatott egy páncél rozsda nélkül; a csont is mind porrá válva a tagok rendibe hullott; egy rozsdától megemésztett hosszú pallos hosszvert mellette, egyik lába végén egy vastag csizmatalp, s egy hosszú sarkantyú, túlfelől semmi sem volt; fejénél nem volt sisak, helyét egy fehéres szélű selyem keszkenő takarta el, mely amint hozzáértek hamu volt; a poroknak s egyébnek leírt fekvése nem kicsi termetre mutatott. Azután másodszor bontván ki a kripta, a pallosból csak egy darab találtatott, a sarkantyú s talp odavolt. Harmadszor báró Kemény János úr bontatta ki; a pallost nem találta, a páncélt a Nagyenyedi Nemes Kollégium Bibliothékájába bétette; azon tisztes helyre, ahol az elmúlt idők géniuszai őriztetnek a halál ellen, s életet vesznek a jövő időkéi. Ott mikor a hazának leendő fia próbálja magára, s a Szent Imre mezőken lobognak a zászlók előtte; midőn az üresség telik az emelkedő mejjel, s a vas hajdani nagy szíve szent tüzét érzi; a halhatatlan lelke lebeg fenn, mennyei szárnyakkal repesve az új hazafi születése felett…

Negyedszer is ki kellene bontani, s a nemes porokat urnába rakva, a napra kihozni, és ahhoz méltó helyen és módon feltenni.”1

A nagy alkotók sokszor nyúlnak vissza gyermekkori élményeikhez, de ez a hatás sokszor tudat alatt is befolyásolja az alkotót. Bolyai Farkasban ez az esemény véleményem szerint életre szóló emléket hagyott. Ugyanis mikor 1814-ben Döbrentei meghirdette a kolozsvári kőszínház számára a drámapályázatot, azonnal elővette ezt a témát. A legendát egy kicsit átalakította, és írt belőle egy sokak által nagyszerűnek mondott drámát.

Bolyai Farkas drámájának szereplői: Hunyadi János, Erdély vajdája, Kemény Simon, öreg Kemény, ennek atyja, Mária, Kemény Simonné, Zeyk, ifjú nemes vitézlő, Klára, Kemény Simon testvére, Mohai, nemes vitézlő, őrálló, Vajna, Vajda, Szatsvai, nemes őrállók, Fekete, egy öreg nemes, Wesselényi, Garázda, Kendeffi, alvezérek, Ágnes, Feketének menye, Keresztes, egy kém, egy remete, Mezetes török nagyvezér, a Mufti, egy török, magyar s török katonaság.

„A történet esik Gáldon, és a Szent Imre téren. 1441.”

Kár, hogy a színházi szakemberek nem dolgozták fel ezt a Bolyai-drámát, és nem vitték soha közönség elé, úgy, ahogy ezt magas értéke megérdemelné.

IRODALOM:

Bolyai Farkas drámái, Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 1999

Jankovics Marcell: Mondák a magyar történelemből 12. Kemény Simon (rajzfilm)

Lengyel Dénes: Régi magyar mondák, Móra Ferenc Könyvkiadó, 1972

1Bolyai Farkas drámái, Mentor, Marosvásárhely, 1999. p. 100.