Kelet-Közép-Európa zsinagógái

A marosvásárhelyi Kultúrpalota előcsarnokában nagyméretű, fényképes és kísérő szöveges pannók Kelet-Közép-Európának a 4. századtól napjainkig épített zsinagógáiba nyújtanak betekintést.  

A kiállítás a magyarországi Külgazdasági és Külügyminisztérium, a Nemzetközi Holokauszt Emlékezési Szövetség, illetve Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának közvetítésével jutott el Marosvásárhelyre. A hivatalos megnyitót megelőzően rövid megemlékezésre került sor a marosvásárhelyi holokauszt-emlékműnél. Izsák Márton szobrászművész alkotása előtt Kilyén Ilka és Riţiu Ioan színművészek Pilinszky János- és Radnóti Miklós-versek magyar és román nyelvű előadásával emlékeztek az elhurcolt zsidókra. A részt vevő szervezetek képviselői (Marosvásárhelyi Zsidó Hitközség, a Nemzetközi Holokauszt Emlékezési Szövetség, a Maros Megyei Tanács, a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal és helyi tanács, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa, a Nemzeti Liberális Párt, az RMDSZ, az EMNT) képviselői megkoszorúzták az emlékműveket. 

A rendezvény ezután a Kultúrpalota előcsarnokában folytatódott. Először 

dr. Csige Sándor Zoltán, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának vezető konzulja szólalt fel. Miután tolmácsolta dr. Zsigmond Barna Pál főkonzul üdvözletét, aki hivatali távolléte miatt nem jelenhetett meg a rendezvényen, elmondta, a kiállítás egy hosszabb turné egyik állomásaként jutott el Marosvásárhelyre. Újdonsága, hogy a marosvásárhelyi zsinagógáról szóló pannóval is kiegészült. A XIX. század második felében az Osztrák-Magyar Monarchia s ezen belül a Magyar Királyság településein Marosvásárhelyen is jelentős zsidó közösség volt, amely fontos szerepet játszott a város gazdasági-kulturális és közéletében. Ez az impozáns zsinagóga nem egyszerűen azt mutatja, hogy az itt élők szabadon gyakorolhatták vallásukat, követhették szokásaikat, hanem otthon érezték magukat a városban, és büszkék voltak arra, hogy fontos szerepet tölthettek be a közösségi életben – mondta többek között a vezető konzul, majd hozzátette, sajnos a XX. század első felében megjelent ordas eszmék, az ezt terjesztők, végrehajtók révén ez a virágzó élet derékba tört, és ma már csak az emlékét idézi a zsinagóga, arra figyelmeztetve az utókort, hogy ne engedjen teret az ilyen ideológiáknak. A kiállítás a jelenről és a jövőről is szól, mert vannak olyan zsinagógák is, amelyeket megőriztek, helyreállítottak, új rendeltetést adva az épületnek, s ez azt is jelzi, hogy tovább él és megmarad a közösség – mondta többek között dr. Csige Sándor Zoltán. 

Dr. Dub László, a Marosvásárhelyi Zsidó Hitközség elnöke megköszönte a szervezőknek, hogy elhozták a kiállítást, és azt is, hogy a marosvásárhelyi zsinagóga is helyet kapott az egyik pannón. Tolmácsolta dr. Aurel Weiner, a Romániai Zsidó Hitközség elnökének az üzenetét, aki az államfővel izraeli látogatáson tartózkodik. 

A felszólalók sorát Füzes Oszkár, Magyarország volt bukaresti nagykövete, a magyarországi Miniszterelnöki Hivatal keretében működő Nemzetközi Holokauszt Emlékezési Szövetség magyar elnökségének képviselője folytatta. A diplomata többek között elmondta: vala-mennyiünk nemzeti létét meghatározták és a társadalmi, gazdasági élet modernizálásában nagy szerepet játszottak azok a zsidók, akiknek az épített emlékeit látjuk. Nem akármilyen kiállítás ez, és nemcsak az épített örökségről szól, hanem azokról az emlékekről is, amelyek belénk, a fejünkbe, szívünkbe, lelkünkbe és gondolkodásunkba épülhettek. A modernizációs igény, a folyamatos megújulás, a közösség és az egyén hitélete, a jogok kivívása és megtartása annak a tudatos tevékenységnek az eredménye, amelynek köszönhetően egy közösség megmarad és meg is tud újulni. Ezt a szándékot képviselték a zsidó közösségek Bécstől Krakkóig. Bűn és történelmi hiba volt ezeket a közösségeket kiirtani a nácizmus alatt. Magyarország bocsánatkérésén túl szembe kell nézni a közösségi és egyéni bűnösséggel. A magyar társadalom jó úton halad a holokauszt következményeinek tudatosítása terén. Úgy kell emlékezzünk az áldozatokra, hogy megértjük a múltat, megéljük a jelent és örülünk a jövőnek. Van már Nobel-díjas írónk, Oscar-díjas rendezőnk, Magyarországon újraéledtek a zsidó közösségek, és a legfontosabb, hogy azokban a városokban, ahol zsidó élet van, a többi polgár örömtelibb. Magyarországon a valóságtól elrugaszkodott blogbejegyzéseken kívül nincs zsidózás. A Nemzetközi Holokauszt Szövetség a holokauszt-emlékévet arra szánta, hogy az emlékezés és az emlékeztetés mellett hangot adjon annak is, hogy minden egyéni és közösségi jog magától értetődő, természetes és elvitathatatlan, nem a többség adománya a kisebbségnek. Ennek őrzése a vallási közösségnek isteni, a politikumnak pedig létparancsolat és kötelesség – mondta többek között Füzes Oszkár. 

Sebestyén Spielmann Mihály művelődéstörténész, író folytatta az elhangzottak gondolatmenetét. A kiállításnak helyszínt adó Kultúrpalota sem épült volna meg a zsidó közösség hozzájárulása nélkül. Spielmann Mihály a nagyterem főbejárata feletti domborműre (Ferenc József császárrá és magyar királlyá koronázása) mutatva elmondta, ennek a történelmi eseménynek – a kiegyezésnek – köszönhető a zsidó emancipáció, amely lehetővé tette, hogy a közösségek a XIX. század második felében fejlődjenek. Elmondta: az első marosvásárhelyi zsinagóga 1885-ben épült, a mostani Aurel Filimon utcában levő épületet a millennium évében kezdték felhúzni. És nem feledkezhetünk meg az ortodox zsinagógáról sem, amelynek a megépítéséhez a két világháború között (az 1920-as években) fogtak hozzá, de sajnos a második világháború eseményei miatt nem tudták befejezni. Egyetlen „haszna” volt, az, hogy a deportálás előtt, 1944-ben falai között ápolták a kórházakból kirakott zsidókat – mondta, majd felhívta a figyelmet arra, hogy az érdeklődők a pannókon is különböző külső építészeti stílusú zsinagógákat láthatnak, amelyekben az a közös, hogy a belteret szigorú szabályoknak megfelelően rendezték el, amiben legfontosabb az, hogy a frigyszekrény Kelet, Jeruzsálem felé irányul. Majd a vallási rítusba is betekintést nyújtott a művelődéstörténész. 

Soós Zoltán, a Maros Megyei Múzeum igazgatója azzal egészítette ki az elhangzottakat, hogy a város büszkeségét, a Kultúrpalotát tervező Komor Marcell és Jakab Dezső, a szecessziós korszak legjobb műépítészei és a vitrálisokat készítő Róth Miksa is az izraelita közösség tagjai voltak. Hozzátette, zsidó pogromok már a XII. században voltak, amikor a keresztények Jézus gyilkosainak nyilvánították a zsidókat, és ezért számos nyugat-európai országból menekülniük kellett. Alig a XIX. században kaphattak csak földet például. A már említett zsidó emancipációnak köszönhetően fejlődhettek közösségeik, ebben az időszakban épültek a volt Osztrák-Magyar Monarchia területén levő településeken a kiállításon is bemutatott zsinagógák. S ezt a virágzó közösséget söpörte el a nácizmus. Soós Zoltán egy hasonlattal fejezte be beszédét. Ma Marosvásárhely egy kicsit a zsinagógára hasonlít, amely külsejében megújult ugyan, de bent nem igazán van élet. Ezt az alvó várost kell felrázzuk, és erre példák azok a közösségek, amelyekről (szintúgy) szól a kiállítás, amelyek a pusztulásra ítélt zsinagógákba életet leheltek. 

A kiállítás-megnyitót a Kolozsvári Zsidó Hitközség által működtetett Mazel Tov klezmer együttes előadása zárta. A 2002-ben megalakult együttes repertoárján szerepeltek szefárd, izraeli héber, jiddis és magyar nyelven is előadott énekek, hagyományos klezmer darabok is. A tárlat két hétig látogatható.