Kedden tartja alakuló ülését a német Bundestag

A második világháború utáni 19. Bundestag első ülésén döntenek a házszabályról és megválasztják az elnököt és az alelnököket.

Megalakul a házbizottság, amely az intézmény működésével kapcsolatos kérdésekkel foglalkozik. A többi bizottságot a várhatóan még legalább egy-másfél hónapig tartó koalíciós tárgyalások befejezése után tudják megalakítani.

A hagyományok szerint a Bundestag elnökét a legnagyobb képviselőcsoport jelölheti. Ez az Angela Merkel kancellár vezette Kereszténydemokrata Unió (CDU) és a Horst Seehofer bajor kormányfő vezette Keresztényszociális Unió (CSU) frakciószövetsége, amely Wolfgang Schäuble jelenlegi pénzügyminisztert, a CDU politikusát jelöli a tisztségre. Megválasztása biztosra vehető. A szavazás után az új elnök beszédet mond és átveszi az ülés irányítását a rangidős képviselőtől.

A hagyományok szerint valamennyi frakció jelölhet alelnököt. Megnevezte jelöltjét a Bundestagba első alkalommal bekerült Alternatíva Németországnak (AfD) párt is. A CDU/CSU pártszövetségtől jobbra álló párt a korábbi államfőjelöltjét, Albrecht Glasert indítja. Ebből alakulhat ki az új Bundestag első nagyobb konfliktusa; a többi frakció elutasítja Albrecht Glasert, az AfD viszont nem hajlandó olyan jelöltet állítani, akit a többi frakció is támogathat.

Az intézmény működése körüli második nagyobb szabású vita az ülésrendről alakulhat ki. 

A Bundestag székhelyén, a berlini Reichstag-épületben az egy hónappal korábban, szeptember 24-én tartott választások óta át kellett alakítani az üléstermet, mert a képviselők száma minden eddiginél magasabbra, 709-re emelkedett. Az előző ciklusban 631 tagja volt a Bundestagnak.

A képviselői alapdíj havi 9542 euró. A képviselők az irodájuk fenntartására, munkatársaik fizetésére és egyéb költségekre havi további mintegy 20 ezer eurót költhetnek el. A Bundestag létszámának növekedése révén az intézmény fenntartása becslések szerint évente legalább 170 millió euróval drágul majd, így az intézményt működtető több mint négyezer fős hivatalnoki kar fizetésével, a nyugdíjba vonuló képviselők járandóságával, az európai parlamenti képviselőkre fordított kiadásokkal és egyéb költségekkel együtt megközelítheti a 900 millió eurót.