Kecskeméten az íjászok

A nemzeti összetartozás napján Kecskemét íjászegylete vendégül látta a marosvásárhelyi íjászcsapatot, amelynek 12 tagja feledhetetlen élményekkel gazdagodva tért haza. Marosvásárhely testvérvárosa ismét jelesre vizsgázott vendégszeretetből, emberségből és szervezőkészségből.

2009-ben néhány lelkes ember a marosvásárhelyi Kishegyszőlőben elkezdett hagyományos íjakkal íjazni, aztán egyre többen lettek. Mi is így kaptunk kedvet. Előbb kipróbáltuk, aztán jött az íjvásárlás, és azóta nem tudunk megválni az íjászat örömeitől. 2013-ban Szakács Mikes István, Mátéfi Péter és Téglás Berci kezdeményezésére sikerült felvenni a kapcsolatot a kecskeméti íjászegylet tagjaival. Még abban az évben meghívtak bennünket. Tizenketten utaztunk ki, felejthetetlen élményekben volt részünk. Nem csupán az igazi vendégszeretetet tapasztaltuk meg, hanem íjászversenyen is részt vettünk, amely a város különböző pontjain zajlott. A hagyományos íjászat nagymestereitől – Zubornyák György többszörös magyar és Európa-bajnoktól, Dudás Mihálytól, Gergics Józseftől, Csille Lajostól – tanultunk el egyet s mást...

2013 őszén egy hétvégi íjászoktatásra került sor Marosvásárhelyen, Dudás Mihály és Csille Lajos vezetésével. A barátság egyre szorosabbá vált, így 2014-ben meghívtuk őket, és a jobbágytelki tánctáborban éltünk át szép pillanatokat (íjászverseny az erdőben, táncmulatság, éneklés, közös íjászat).

Az idén ismét ők láttak vendégül bennünket. Június 4-én utaztunk Kecskemétre, ismét 12-en. 

Ottlétünk fénypontja Ópuszta-szeren volt. 1200-nál több íjász rótta le tiszteletét Árpád fejedelmünk előtt, utolsó nagy hadjáratáról emlékezve meg, amikor Pozsonynál 907-ben seregével visszaverte a túlerőben levő német hadat. Felemelő érzés volt ott lenni a lovasbemutatókon, a korabeli ruhákba beöltözött sokaságban; a hujj-hujj-hajrázások, a táltosdobok hangja, a tülkölés visszavezetett bennünket az időben. Olyan volt ez számunkra, mint egy igazi „íjászkánaán”. 

Jövőre szeretettel várjuk kecskeméti barátainkat!

Buzsa János