A pénz hatalma
A törzsasztalnál a pénz hatalmáról beszélgettek.
– Ó, pénz, te kegyetlen, aljas nagyhatalom! – sóhajtott föl egy költői lelkületű fiatal színész, aki nyilván nagyon keveset őrizhetett magánál ebből a kegyetlen nagyhatalomból.
Mire szigorú hangon megszólalt egy másik fiatal:
– Pardon – mondotta –, a távollevőkről vagy jót, vagy semmit.
Hová a vesszőt?
Almássy Endre, a szegediek kedvelt direktora nagy búsan üldögél a Kassban. Faggatják, hogy miért olyan szomorú. A direktor monoton hangon, szünetek nélkül a következő feleletet adja:
– A feleségem Pesten van hál’ istennek holnap hazajön –, azután hozzáfűzi:
– Rátok bízom, hogy a vesszőt a hálisten elé vagy utána tegyétek.
Szerepcsere
A Lakájok egyik előadásán történt, hogy Szomory Dezső megkérdezte a színfalak mögött a sofőrként szereplő Hegedűs Gyulát:
– Mondja, ha Rockefeller meghívná sofőrnek 500.000 korona fizetéssel, elmenne hozzá?
– El én! – válaszolta Hegedűs.
Szomory néhány pillanatig elgondolkozott, majd mosolygó tekintettel így szólt:
– Az első eset, hogy inkább szeretnék Rockefeller lenni, mint Szomory Dezső.
Pufi fél
Huszár Károly, akinek étvágyáról hőskölteményeket írtak már, megvető lekicsinyléssel méri a tányérján levő hatalmas sertéskaréjt.
– Mért nem eszel már? – kérdik tőle.
– Meleg.
– Hát mért nem fújod?
– Félek – szól keserű hangon Pufi –, nagyon félek, hogy elfújom.
Újévi pofon
Egy közismert álhírlapíró, aki nem ál álhírlapíró, hanem hivatásos álhírlapíró, szilveszter éjszakáján bevetődött az egyik bohémkávéházba. Alighogy betette a lábát az ajtón, odaugrott hozzá egy hatalmas tenyér, és óriási pofont kapott tőle.
Az álhírlapíró felvette a földről a kalapját, a kabátja ujjával letisztította róla a port, és csak ennyit jegyzett meg :
– Na, ez az esztendő is jól kezdődik.
Aztán oda szólította a pincért.
– Kérek egy világos kávét külön habbal és egy kockacukrot hozzá.
Mit jelent a B. Ú. É. K.?
Gábor Andor, aki az új Szirmai-operett verseit írta Bakonyi Károly könyvéhez, újév alkalmából mindkét szerzőtársának gratulált. Bakonyinak ezt írta egy kártyára:
Büszkén Utalok Ékes Költeményeimre!
Szirmai Albertnek pedig a következő gratulációt küldte:
Betéteim Újból Értékesebbek Kompozíciódnál.
A két társszerző persze nem hagyta magát. Mind a ketten nyomban válaszoltak az újévi megemlékezésre. Éspedig Bakonyi így:
Büszkébben Utalok Én Könyvemre.
Szirmai Albert pedig ezt felelte:
Bolondság Ugrálni. Én Komponálok!
Hogy van, hogy van?
Szerémy Zoltán, a vígszínházi tréfák nagymestere egy idő óta megunta, hogy tréfásan Nagyságodnak meg Méltóságodnak szólítgassa az embereket. Új címet talált ki. Így szólítja ismerőseit:
– Hogy van Csekélységed?
Hallotta ezt a szólást Kálmán Imre is, akit most soroztak újra Budapesten, és kövérsége miatt untauglichnak találtak. Kálmán, Szerémyvel találkozván tréfásan szólt oda neki:
– Mikor találsz ki egy újabb címet?
– Majd igyekszem – szólt Szerémy –, kitalálok valamit. Különben hogy van Alkalmatlanságod?
Az orrán keresztül
Egy fiatal és tehetséges színész igencsak sokat beszél, pedig életében talán kétszer sem beszélt igazat.
Pedig roppantul közlékeny. És elég kellemetlenül, rettenetes orrhangon füllenti el kisded történeteit.
A múltkor Latabár Kálmánt, a Király Színház népszerű tagját fogta meg, és rettenetes rémhistóriákat kezdett el neki mesélni.
– Csak nem gondolod, hogy elhiszem, hogy igaz ez...
– Kételkedsz a szavamban? Tudhatnád, hogy soha hazug szó nem jött ki a számon.
– Tudom – felelte Latabár –, mert az orrodon keresztül beszélsz.
Keszi bácsi kritikája
A Nemzeti Színház legutóbbi főpróbáján történt. A kritikusok és írók egész csoportja vette körül Keszi bácsit, a kitűnő tollú, éles szemű Keszler Józsefet.
Darabról beszéltek és kritikáról. Valaki megjegyezte:
– Kíváncsi vagyok, milyen lesz a kritikája, Keszi bácsi.
– Elhiheti – szólt közbe egy női hang –, sokszor a kritika ezerszer jobban érdekel bennünket, mint maga a darab.
A társaság kritikusokból álló része gyorsan hajlandó volt akceptálni ezt a véleményt, és néhány perc múlva már ott tartottak, hogy a darab a kritika mellett egészen másodrangú jelentőségű.
Ezen már elmosolyodott Keszi bácsi, és Lengyel Menyhérthez fordulva tréfásan megjegyezte:
– Van egy jó kritikám, kérlek, nem írnál hozzá egy darabot?
Melyik oldalára írjunk?
Tóth Imre levelet kapott egy ismeretlen drámaírótól. „Mielőtt nyolcfelvonásos drámámat a Nemzeti Színházhoz benyújtanám, tisztelettel kérem, méltóztassék postafordultával velem közölni, hogy a drámát a papír melyik oldalára kell írni?”
Tóth Imre postafordultával válaszolt, mégpedig saját kezű levélben. A levélben ez állott: „Igen tisztelt uram! A papírnak egyik oldalára sem kell írni. Tisztelettel Tóth Imre.”
Mit jelent az a négy betű?
A Mágnás Miska bemutatója előtt mindenki nevetett és ragyogott a Király Színházban, csak Latabár duzzogott, panaszkodott.
– Nagyon kicsi a szerepem!...
Latyi nagyon kevesellte a szerepét, mert akkor még nem tudta, hogy ez az alakítása milyen nagy sikerekhez fogja juttatni.
Szirmai Albert, a zeneszerző viszont, hogy a duzzogó Latabárt megbékítse, elment egy ékszerüzletbe, és minden eddigi szokástól eltérően már a premier előtt vett egy cigarettatárcát, és a következőket vésette bele: „Latyikám, nyíltan kívánom a sikert a premieren. Emlékül
A szöveg négy betűjét karikába foglaltatta Szirmai: „Ny. k. a. s.”
Ennek a négy betűnek valami rejtélyes jelentése van. Lehet, hogy azt jelenteni, hogy: „Nyárig kihúzzuk a slágert”, lehet, hogy mást, de bizonyos, hogy a Mágnás Miska nagy sikeréről szól.
A Színházi Élet 1913-as, 1915-ös és 1916-os számaiból ollózta: Bölöni Domokos
