Karácsonyi népszámlálás
Az evangéliumban megörökített tudósításban népszámlálás parancsáról is olvasunk. Az ókori világ hatalmas ura, a római császár kíváncsi volt, hányan élnek birodalmában. Elrendeli, hogy mindenki menjen oda, ahol született, hogy számba vegyék.
(Lk 2, 1.16.)
Az evangéliumban megörökített tudósításban népszámlálás parancsáról is olvasunk. Az ókori világ hatalmas ura, a római császár kíváncsi volt, hányan élnek birodalmában. Elrendeli, hogy mindenki menjen oda, ahol született, hogy számba vegyék. A leírás alapján nagy népvándorlás lehetett akkor. Mindenki útra kelt a császári parancs szerint a szülőfalujába. A parancs végrehajtói igyekeznek teljesíteni a hatalom kérését, mindenkit mozgósítanak. Ennek a parancsnak engedelmeskedik a betlehemi származású József és Mária. Így indulnak el a szülőfalu felé. Az út hosszú és fárasztó. A szívükben élő vágy és a remény erőt ad az úthoz, és nem érzik a császári parancs kényszerűségét. Édes emlékek elevenednek meg, és örvendenek, hogy újból megláthatják azt a tájat, ahol megszülettek, a gyermekkor pajkos játszadozásainak színhelyét, viszontláthatják rég elhagyott családtagjaikat, gyermekkori barátaikat.
Ebben az évben is a karácsony előtti napokban, adventben a császári parancs felerősödik. Bármerre is nézel, bárkivel is állsz szóba, arról beszél, hogy haza indul, vagy legalább levélben, telefonon felkeresi szeretteit. A mában is eleven erővel hat a császár parancsa: az otthont, a szülőföldet, a családot, a rokont fel kell keresni, mert fontos számbavétel történik. De vajon csak a császár parancsának teszünk eleget? Annak a parancsnak, mely hatalomvágyból született?
Betlehemben ott és akkor valami egész más történt Máriával és Józseffel, az oda megérkező pásztorokkal és a napkeleti bölcsekkel. Megszületik a karácsonyi csoda, mely nélkül az ember már rég elfelejtette volna a császári parancsot.
Az evangéliumban arról olvasunk, hogy Mária fiúgyermeknek adott életet. Akik oda megérkeztek, együtt találták az anyát és apát a kisgyermekkel, aki jászolbölcsőben feküdt. Együtt hallották meg az angyali kar dicsőítő énekét, mely zengve tudtukra adta, hogy Megtartó született a Dávid városában.
Sok szép és mély értelmű jelképe van karácsonynak. A színes leírások, évezredek világából ránk maradt gazdag történések hangsúlyozzák karácsony ünnepének fontosságát és nagyságát. Számomra a karácsonyi jelképek közül legmélyebb üzenete a bölcsőnek van: benne a gyermeknek, a mellette álló édesanyának és édesapának. Az első karácsonykor ők hárman együtt, a megérkező látogatókkal, a pásztorokkal és királyokkal tapasztalták meg az angyalok üzenetének mélységét: születik nektek Megtartó.
Keresztény testvéreim! Karácsonykor minden családban, minden otthonban népszámlás történik. Számba vesszük testvéreinket, családtagjainkat, hogy kikkel tudunk együtt örvendeni, karácsonyi dalokat énekelni ebben az esztendőben. Kiket tudunk őszinte érzéssel magunkhoz ölelni. Kosztolányi Dezső versében így vall karácsonyról: „Kik messze voltak, most mind összejönnek /a percet édes szóval ütni el, /amíg a tél a megfagyott mezőket /karcolja éles, kék jégkörmivel.”
Összejönni, együtt lenni és megtapasztalni a közös imádkozás és jókedv közepette, hogy az Isten szeretete nem hagyott el, velünk van, és megtartott: mert született nekünk Megtartó: „Úr Krisztus a Dávid városában”. Jézus születése ezért örömüzenet még most is mindazoknak, akik nem szégyellik az evangéliumot, akik nem vegyítik össze a búzát a konkollyal, az igazat a hamissal, a császárit az istenivel.
Karácsonykor összeér az ég és a föld. Az élet legmélyebb és legmagasabb pontja egyszerre van jelen. A legmélyebb az önző emberi nagyot akarás, hatalom és uralomvágy: a császári parancs. A legmagasabb a szolgáló szeretet, a másokkal való törődés, Isten országának munkálása: megtartó lenni családban, közösségben. Jézus erre tanított. Ennek az igazságnak a felismerése adott erőt, és táplálta évszázadokon keresztül azokat az embereket, akik előbbre vitték a család és a közösség ügyét, akik felismerték a jézusi igazságot, és hitükkel, erejükkel és tudásukkal ennek a szolgálatába álltak.
Karácsonykor a családban együtt kell meghallani az angyali szózat üzenetét. Együtt kell megtapasztalni az isteni erőt, hogy szellemi és lelki talentumainkkal a megtartást, a megmaradást munkáljuk.
Azt látom, hogy a császári parancsot igyekezünk teljesíteni, de az angyalok üzenetét mintha nem hallanánk. Tudjuk-e, hol a mi otthonuk? Hol a család, ahol együtt van gyermek és szülő, testvér és rokon? Hol a közösség: ahol együtt tud leborulni a jászolbölcső mellett a pásztor és a király? Nagy írónk intő vallomása szerint azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne. Ebben az otthont teremtő keresésben és munkánkban segít a jézusi élet és tanítás.
Karácsonykor meg kell érkezni a jászolbölcsőhöz, az otthonhoz: önmagadhoz, a tiszta az őszinte gyermekhez. Ha megtaláltad önmagad, akkor észreveszed a család többi tagját: a feleséget, a gyermeket, a testvért és öreg szülőt. Akkor mind együtt vagytok és egymás mellett. Nem az önző vágy és a hatalom gyarló érzése ural, hanem a szolgáló szeretet. A gondok és megpróbáltatások is könnyebbek lesznek. Jézus tanítása szerint, ha egymás mellett állunk, ha egymásra figyelünk, a betlehemi csillag tovább mutatja az utat a holnapok felé. Nem a széthúzás, hanem az összetartozás ereje tölti el világunkat. Így lesz erőnk elviselni mindennapi megpróbáltatásainkat, és megőrizni otthonaink békéjét.
Karácsonykor az évezredes császári parancs indít el, de érkezz meg a jászolbölcsőhöz, és halljad az üzenetet: született néktek Megtartó. Légy ennek a Megtartónak hűséges tanítványa és követője, hogy erősödjön a családi és közösségi életünk, és Isten áldása tegyen gazdaggá. Áldott karácsonyi ünneplés után adjon a jó Isten boldog új évet!
Bálint Benczédi Ferenc unitárius püspök
