Kapunyitás a jövőnek

Jelképek és közösség

Karácsony másodnapján rendhagyó székelykapu-avatóra került sor Marosvásárhelyen. Egy családi esemény – a Horváth Kovács Ádám és Vargancsik Iringó kövesdombi otthona elé felállított galambdúcos kapubejáró átadása – közösségépítő hangsúlyt kapott azáltal, hogy több közszereplő is méltatta a hagyományápoló, példaértékű cselekedetet. 

A házigazda Horváth Kovács Ádám hangsúlyozta, hogy a marosszéki porták népi építészetére jellemző formát választották, hogy ezzel is kifejezzék kötődésüket őseik szülőföldjéhez, ugyanakkor a díszítőelemek a család tükre. Benne vannak a múlt, a jelen értékteremtései, az otthon és jövő, amit csak itt tudnak elképzelni. 

Az eseménye jelen levő Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke reményét fejezte ki, hogy Horváth Kovács Ádám családja kapuállító cselekedetét mások is követni fogják Marosvásárhelyen, a Székelyföld fővárosában. „A közösség jövője szempontjából meghatározó, hogy mit teszünk, mit gondolunk. Sok elemző és politikus mondja, hogy nincs esélye az autonómiának. Ők mind figyelmen kívül hagyják, hogy első helyen mindig az érintett közösség akarata és szándéka van” – mondta az SZNT-elnök. A tervezett közigazgatási átszervezés kapcsán hangsúlyozta, hogy van egy olyan közigazgatási reform, amit el tudunk fogadni: ez pedig Székelyföld elismerése, Székelyföld autonómiájának létrehozása törvény által. 

Régebb sokkal több székelykapu állt Marosvásárhelyen, de az iparosodás és a modernizáció olyan szemléletet hozott el a magyar közösségben is, amely úgymond idejétmúltnak tekinti – mondta Soós Zoltán polgármester, de bizakodva hozzátette: – Szerencsére a kétezres években elindult a reneszánsza a székelykapuknak Marosszéken is. Ez egy olyan szimbólum, amely több száz éve ott van a magyar népi építészetben. Főleg a Székelyföldön maradt fönn, de ismertek az emlékei a Kárpát-medence sok más pontján is. Már Mátyás király idejében is írnak ezekről a kapukról. 

Városvezetői minőségében ígéretet tett, hogy ezek a szimbólumok nemcsak magánterületen, hanem az új városi beruházásokon is megjelennek, amint a múlt századi középületeken a mai napig megtalálhatók. 

– Több ilyen beruházás van előkészületben: az egyik a Hadsereg téri piac újjáépítése, amelynek homlokzatára felkerül a nap és a hold. A másik a Bolyai iskola tervezett bentlakása, amely a Székely Vértanúk utcában épül, és Kós Károly-stílusú tornyán szintén ott lesz a nap és hold jelkép. Nekünk az a feladatunk, hogy hirdessük: ez a mi kultúránk része – mondta a polgármester. 

Barabás László néprajzkutató rögtönzött kiselőadásban ismertette a nemrég hungarikummá nyilvánított magas, kötött kapuk történetét: 

– Ez egy európai hagyomány. A nyugat-európai városokban is voltak ilyenek, de a 17–18. századra visszaszorultak, és csak Kelet-Európában, elsősorban a Kárpát-medencében, különösen Erdélyben maradtak fenn. A néprajzosok szerint ezek a magas, kötött kapuk ott maradtak meg, ahol a tájföldrajzi sajátosságok adottak voltak erre: keményfában gazdag vidékeken. De ennél is fontosabb volt, hogy a szabad státusú emberek körében maradtak meg. Tehát a székelység körében, amelynek megvolt az autonómiája évszázadokon át, és egyéni szabadságjogokkal rendelkezett. Ugyanígy a máramarosi szabad státusú románok és a mócok körében. A harmadik tényező pedig valamilyen kulturális, mentális sajátosság. Itt jön be az, hogy az eddigi magas, kötött kapuk nem voltak különösebben faragásokkal díszítve. Ezek a műtárgyak a székelység körében gazdagodtak ki táji változatokban. Ezért beszélünk a háromszéki, a csík-, az udvarhely- és gyergyószéki változatokról. Marosszéken nem a magas, kötött, fedeles kapu az általános, hanem a kisebb székelykapu a jellemző. Ilyen, mint amit a Horváth család most felállított, gyalogkapuból és szekérbejáróból álló bejáró.

Ez a székelykapu egy közös alkotás. A megrendelő elképzelésére jól rezonált a faragómester Török László, aki Bandi Dezső iparművész tanítványaként átéléssel beszélt a díszítőelemek szimbólumáról, a gyalogkapu tagoltságáról. 

Horváth Kovács Ádám portáján a kapuavató résztvevői megtekinthették a Marosvásárhelyen látható székely jelképekből összeállított kis kiállítást, melyet Gáspár Melinda szerkesztett Osváth Attila fényképeiből.