Kánkán?

Az alábbi „aktuális” iskolapéldája lehetne annak, hogyan lehet a semmiből ügyet csinálni, és az unalmas, poros nyári napokon hogyan lehet szenzációvá duzzasztani egy egyébként mellékes – azonban sajnálatos módon nap mint nap megtapasztalt – eseményt, amely csak arra jó, hogy újból és újból felhívja az egyszerű emberek figyelmét arra, mennyire keveset számítanak egyes politikusok szemében.

Arról van szó, hogy miután a sajtó „rászállt” a szenátus elnökére – aki mélységes megvetést tanúsítva közel ezer sorban álló iránt, megkerülve őket, látványosan, soron kívül váltotta ki a hajtási jogosítványát –, egyik pártkatonája a védelmére kelt azzal, hogy nem állhat sorba bokros és fontos állami teendői miatt. Amit amúgy nem is várt el senki tőle, csupán az állami főméltóság arroganciája „verte ki a biztosítékot” a közvéleményben. 

Az említett pártkatona, a liberális demokraták (ALDE) Temes megyei elnöke azt találta ki, hogy törvényt kellene hozni, amely felmentené (majdnem azt mondtam, egyenesen megtiltaná nekik a sorban állást) a politikusokat és más magas rangú tisztségviselőket a sorban állás alól. Az illető szerint a szenátus elnöke éppen tiszteletét mutatta ki, amikor elment (az ezres sor mellett), ugyanis

 nyugodtan rábízhatta volna az ügyintézést az egyik tanácsosára is... És „természetesen” nem értette, mi a gond, az, hogy személyesen vette át a jogosítványát, vagy hogy sor volt? 

Aztán működésbe hozta az agysejtjeit, és azt ötölte ki a sorban állást elkerülendő, illetve főnökét megvédendő, hogy a parlamentnek egy olyan törvényt kellene megszavaznia, amely „megengedné a főméltóságoknak, hogy elkerüljék a sorokat”. Hiányosságnak nevezte egy ilyen törvény nemlétét, amely az ő meglátása szerint „akadályozza a főméltóságokat feladataik elvégzésében”. Véleménye szerint az egész porverés csupán az ALDE ellen irányuló „politikai kánkán, mert – szerinte – a párt túlságosan megerősödött az utóbbi időben”, és napról napra erősödik a felmérések szerint. 

Valójában senki sem várja el, hogy az államfő vagy akár a szenátus elnöke kiállja a kötelező sort a rendőrségen vagy bármelyik hivatalban, bár a törvény előtt – állítólag – funkciótól függetlenül minden állampolgár egyenlő. De ez csak az egyik probléma. Nagyobb gond ott van, hogy meg sem fordult a fejében, hogy nemcsak törvénytelen, de erkölcstelen volt az ország második emberének gesztusa. És még erkölcstelenebb az arroganciája, a védelmezőjének pedig az a javaslata, hogy törvény kellene még jobban bebetonozza a politikusok kiváltságait. Mert nem a bürokrácia ellen akar törvényt hozni. Hanem egyeseket a törvény erejével „megvédeni” a sorban állástól. Eszerint számára jól van úgy, ahogy van. Bizonyára ő maga sem szokott sorban állni.

Folytathatnánk, de minden érvelés hiábavaló. Az egész arra volt jó, hogy a politikai pártok az esetből és a szerencsétlen – hogy nem mondjam: arcátlan – nyilatkozatból tőkét próbáljanak kovácsolni a nagy léptekkel közeledő parlamenti választásokra. Amit az egyik politikai ellenfelük azonnal meg is tett. Megy tehát a kánkán.

De világos, egy kampányban nem az igazság számít, sem a törvény, még kevésbé az erkölcs. Egyes politikusok számára azonban legkevésbé azok számítana , akiknek a szavazatai fogják hamarosan újra bársonyszékhez juttatni.