A jövő esztendő választási év. S lám, mit ad Isten, a politikum elkezdett aggódni a nehéz gazdasági helyzet miatt. A pártoknak – kormányban vagy ellenzékben – eszükbe jutott, hogy szükség lenne gazdaságélénkítő intézkedésekre.
Pontosan egy éve jelentette be a miniszterelnök, hogy a hozzáadott értékadót (TVA) 19-ről 24%-ra emelik, a gazdasági válság káros hatásait csökkentendő, illetve azért, mert ez az intézkedés jó hatással lesz a gazdasági növekedésre.
Eltelt egy év, és nemigen láthatók a gazdasági fellendülés jelei, még kevésbé a beígért jótékony hatásai, bár „hivatalosan” már hónapok óta magunk mögött hagytuk a recessziót. Ezzel szemben, az említett „gazdaságélénkítő” intézkedés nyomán egy év után azt tapasztaljuk, hogy megnőtt az infláció és virágzik a feketegazdaság. Egyszerű matematika az egész: amíg a 19 százalékos hozzáadott értékadó a hazai bruttó termelés (GDP) 7%-át jelentette a költségvetés számára, a 24 százalékos héa ugyanazon GDP-nek mindössze a 7,8%-át teszi ki. Vagyis, akárhogyan osztjuk-szorozzuk, az Emil Boc által bejelentett „szuper” költségvetési bevétel 0,8 százalékot jelent. Gazdasági elemzők szerint ez az intézkedés 2010 második félévében, amellett, hogy megugrasztotta az inflációt, kb. 500 millió eurót hozott az államkasszának. Ami egy akkora „vállalatnál”, mint nagyságrendben és a lakosság számának szempontjából is az Európai Unió hetedik tagállama, igencsak szerény, a kevésnél is kevesebb „bevétel”. Az idei első félév eredményeit még nem ismerjük, de ahogy a dolgok mennek, nem sok jó várható, ha másért nem, akkor azért, mert a kormány által „előre jelzett” gazdasági növekedés sem akkora, ahogy azt Emil Boc és csapata elképzelte és beharangozta nekünk.
Ráadásul a héa 24%-os emelése mellé – hogy teljes legyen a választópolgárok öröme – levágták a bérek 25 százalékát, s hab a tortán, hogy megcsonkították a nyugdíjakat, amivel annyira lecsökkent a lakosság vásárlóereje, hogy már a mindennapi kenyér is sok helyen luxusnak számít. Ami az üzleti szférát illeti, annak sem lett jobb: az adóterhek nehezítése mellé „stresszoldónak” ott van a megnövekedett rizikófaktor.
Tehát siralmas az éves mérleg. A jövő esztendő választási év. S lám, mit ad Isten, a politikum elkezdett aggódni a nehéz gazdasági helyzet miatt. A pártoknak – kormányban vagy ellenzékben – eszükbe jutott, hogy szükség lenne gazdaságélénkítő intézkedésekre. És sorra kezdik bemutatni a jobbnál jobb ötleteket, amivel segíteni lehetne az országon s a megnyomorított népen. Ezeket divatos szóval „stratégiának” nevezik. El kell ismernünk, vannak egészen okos ötleteik is. Azonban egy dolog hibádzik, s ez a kérdés kivétel nélkül mindegyik parlamenti alakulathoz szól, legyen kormányon vagy ellenzékben: hogy lehet, hogy nem jutott eszükbe legalább egy évvel ezelőtt? Persze, akkor még nem voltak kampányban.
