Maros megye értékeit is népszerűsítik

*Nyárádszentlászló unitárius temploma ritka kincseket őriz a mélyben
Fotók: Gligor Róbert László

Lóháton, kerékpáron vagy telefonon is látogatható

A kezdeményezők szerint nagy népszerűségnek örvend a két éve indított Hívogató Románia program, amelyre már százezrek figyeltek fel. Az ország értékes látnivalói már nemcsak egy-egy adott helyszínen ismerhetők meg, a modern technológia segítségével az érdeklődők online is gyorsan tájékozódhatnak felőlük. Az más kérdés, hogy távolról sem teljes értéktárról van szó.

A Hívogató Románia az első olyan országos kormányprogram, amely a hazai kulturális turizmust támogatja, és kevésbé ismert értékeket mutat fel a hazai és európai látogatóknak, amelyek az ország multikulturális jellegét erősítik. A 2024. május 15-én indított program tizenkét országos tematikus utat kínál, összesen 275 látnivalót. Ezeket már nemcsak élőben, azaz az adott helyszínen lehet megismerni, hanem internetes úton (a www.romania-atractiva.ro weboldalon) és ingyenes mobiltelefonos applikáció segítségével is.

A román kormány a beruházási és európiai projektek minisztériuma révén bocsátotta útjára ezt a programot, amely egy év alatt a második leglátogatottabb internetes platform lett 280 ezer aktív felhasználóval és 60 ezernél több letöltött alkalmazással. Kidolgozásához és elindításához az országos újraindítási és rezilienciatervből (PNRR) 36 millió lejt biztosítottak. A tizenkét útvonalon kastélyokat, erdélyi kúriákat és román bojári rezidenciákat, fatemplomokat, erődtemplomokat, várakat, római erődöket, moldovai kolostorokat, hagyományos paraszti építkezést és a Duna-delta kultúrtáját egyaránt be lehet barangolni, de nem maradt ki a sorból a hagyományos hazai konyha sem, és Szent László romániai nyomait is taglalja.

A leánymentő és vadászgató Szent László

A nagyváradi vártól indulva ezer évet barangolhatunk vissza a történelemben a kereszténységet és lovagiasságot jelképező Szent László király nyomában. Az ódon – egykor katolikus, ma már többnyire protestáns – templomok falain a vakolat- vagy mészrétegek freskótöredékeket rejtenek a szentté avatott királyhoz kötődő legendákból. A lovagkirálynak szentelt út a magyar történelem legendás fejezetét eleveníti meg, a katolikus Európa ezredfordulós lovagi ideáljától az ötszáz évvel ezelőtti reformáció hozta változásokig.

A húsz látnivalót felsorakoztató Szent László-út Bihar megyéből a szentjobbi bencés apátságot, a bihari várat (ahol a fiatal herceg nevelkedett és elindult pályáján), valamint a nagyváradi várat és annak Aranytornyát mutatja be, Kovászna megyéből a gelencei katolikus, a bibarcfalvi, a gidófalvi, a sepsibesenyői, a szacsvai református, a sepsikilyéni és a kökösi unitárius templomok, a somogyomi (Szeben megye) evangélikus, a boroskrakkói (Fehér megye) református templom, Hargita megyéből pedig a székelydályai és agyagfalvi református, a csíkmenasági és csíkszentmihályi katolikus templom freskótöredékei villantanak fel egy-egy részletet a szent királynak a kunokkal vívott harcából, a bátor hadvezért és a leánymentő lovagot ábrázolva. A Szatmár megyei Hadad református temploma ma nem látogatható, de a királynak szentelték egykor, míg a felsőbányai katolikus templom azért került be ebbe az útvonalba, mivel bejáratánál egy jókora Szent László-szobor áll.

A Maros megyei Nyárádszentlászló ódon unitárius templomából egyelőre nem bukkant elő Szent Lászlóhoz köthető freskótöredék, itt a település neve emlékeztet a királyra, aki a hagyomány szerint egy vadászat közben itt pihent meg a dombon, vizet ivott a Király kútja néven ismert forrásból, s ezen a helyen templomot építtetett. Az utóbbi években végzett régészeti ásatások értékes középkori építkezések és temetkezési hely nyomait tárták fel, igazolva, hogy már abban a korban lakott volt a táj, és hangsúlyos egyházi építményeket húztak fel itt.

A falu unitárius lelkészét, dr. Jakabházi Béla Botondot arról kérdeztük, miként értékeli azt, hogy a hely is része lett ennek a programnak. A tiszteletes úgy véli, Nyárádszentlászló unitárius templomának bekapcsolása a Hívogató Románia programba szélesebb körben is elérhetővé tesz egy, még mindig nem eléggé értékelt kincset. A 13. század végi szentély a nagy tatárjáráskor lerombolt, monumentális nemzetségi bazilika alapjaira és egy még régebbi temetőre épült, így „magán viseli a történelem minden sebét és szépítő szándékát, mely így temető, erődítmény és egy mélyen spirituális közösség élő szentélye is egyben”. A program ereje abban rejlik, hogy felhívja a figyelmet arra is, amit csak az elmúlt években tártak fel az ásatások során. A látványos freskómaradványok mellett innen indul az Erdély-szerte ismert Sügér király legendája, aki a valóságban Sügér (Sigér) Mátyás fejedelmi kincstárnok volt, sírja mindmáig ott rejtőzik a templomtorony alatt. Ám a legmegrendítőbb a szinte 900 éve eltemetett anya és kisgyermeke, akik a szentély padlója alatt, a régészeti feltárások szerint a föld mélyén is egymást ölelve nyugszanak. 

„Ez a kulturális útvonal nemcsak Európa térképére helyezi vissza a Nyárádmente rejtett örökségét, hanem megrendítően emberközeli bepillantást enged az előttünk járó nemzedékek sorsába és lelkiségébe” – értékelte dr. Jakabházi Béla Botond lelkipásztor.

Ókori katonák nyomában

A római erődítmények útja a történelem, a régészet, a katonai stratégiák szerelmeseit vezeti végig az ókor legerősebb birodalmának hazai nyomain, só és arany, valamint ókori véderők, vallásos és civil élet maradványait követve járható be az egykori Dácia és a birodalom ezen a vidéken húzódó egykori határszakasza. A Keleti-Kárpátok vonala mentén kiépített védelmi pontok egyike volt a nyárádmenti Mikháza helyén a 2. században épült római erődítmény, amelyben határvédelmi feladatokat ellátó segédcsapat (nem római légiósok!), a Cohors I (prima) Augusta Ituraeorum sagittariorum, azaz itúriai (a mai Libanon és Szíria területe) íjász katonai egység állomásozott itt. A Maros Megyei Múzeum régészeinek, szakembereinek az utóbbi években végzett hangsúlyos, szakszerű és kitartó munkája nyomán sokat megismerhettünk az ókori kultúrából, hadviselésből, vallásosságból, civil életből és kereskedelemből, s a mikházi lelőhely két éve az UNESCO-világörökség része lett. Ugyanakkor az országos újjáépítési és rezilienciaterv (PNRR) keretében jelentős támogatáshoz jutott a megyei önkormányzat, így néhány nappal ezelőtt egy korszerűen megépített, de mégis a kultúrtájba illeszkedő bemutatóteret avattak fel Mikházán Limespark néven.

Dr. Pánczél Szilamér Péter, a mikházi projekt felelőse lapunknak nyilatkozva úgy értékelte: nagy lehetőség az, hogy egy integrált kulturális útvonal részeként Mikháza mint kiemelt helyszín egy nagyobb beruházás haszonélvezője volt, ezért a szakember azt reméli, hogy ez hosszú távon a régió kulturális-turisztikai potenciálját erősíti, és új, izgalmas múzeológiai helyszínnel, látványossággal, élménylehetőségekkel gazdagodhatnak itt a látogatók. Azok a közösségek tudnak az ilyen helyszínekből „hasznot húzni”, amelyek meglátják ebben a lehetőséget, hajlandók erre erőforrásokat előteremteni, és van bennük kiaknázható nyitottság. Ebből a projektből nemcsak Mikháza, hanem a térség, a megye, de a nemzetközi közösség is profitálhat – értékelte dr. Pánczél Szilamér Péter.

Arra a kérdésünkre, hogy a megyénk területén ismert marosvécsi és sóváradi római lelőhelyek miért nem kerültek bele a tematikus útba, a szakember rámutatott: azokat is jelezte a megye a kezdeményezőknek, de volt egy bizonyos területi elosztottság, hogy megyénként csak egy-egy lelőhely kerüljön fel a listára, és remélhetőleg a következő években bővíteni lehet ezt a tárat.

Bor, sajt, QR-kód

A tematikus utak közül kettőn még itt-ott felbukkannak Maros megyei látnivalók is: a kastélyok útvonalában ott találjuk az erdőszentgyörgyi Rhédey-, a gernyeszegi Teleki- és a mezőzáhi Ugron-kastélyt, viszont hiányzik a sorból a marosvécsi Kemény-, a keresdi Bethlen-, a sáromberki Teleki- vagy a radnóti Kornis-Rákoczi-Bethlen-kastély, ahogy a kúriák sorából például a kelementelki is. A várak útján is csak a szászkézdi és segesvári jelenik meg, a marosvásárhelyiről például említés sincs.

Egy harmadik útvonalat még találunk, s a gasztronómia, a hagyományos konyha ínyencségei terén megyénknek is szántak egy kis bemutatkozási lehetőséget. A vendégszeretet íze című leírásban azonban kissé kapkodva, szinte címszavakban, néhol ismétlődésbe bocsátkozva villantanak fel különböző „kóstolnivalókat” a megyéből, a libánfalvi, mezőpaniti, nyárádszeredai és kundi sajttól a vármezői pisztrángon, kebelei és bátosi gyümölcsleveken, a paniti fűszerpaprikán, a sóváradi fagylalton át a dicsőszentmártoni, mikefalvi, balavásári, kelementelki, mezőszentandrási, mezőkölpényi borokig, a kibédi Orbán- és nyárádszentsimoni Csípán-pálinkáig. 

Egy pozitívumot mindenképp ki kell emelni: a projekt megvalósítói odafigyeltek a népszerűsítésre. Amíg a gasztronómiai élvezeteknél kevésbé erős a megjelenítés (községenként legfennebb egy-két kihelyezett tábla), annál hangsúlyosabb ez például a mikházi római erődítmény és a nyárádszentlászlói templom esetében, ahol már kilométerekkel előtte kihelyezett út menti táblák hívják fel a figyelmet a látnivalókra, megjelölve azok távolságát, elérhetőségét is, míg a helyszínen QR-kódos útmutatót is találunk a mobiltelefonos applikáció letöltéséhez.

A projekt egyik nagy hiányossága (hibája) viszont az, hogy a tájékoztatás teljesen egynyelvű, s nemcsak a többnyire magyarok lakta vidékeken nem jelenik meg egy magyar szó sem, hanem a hivatalos honlapon sem látni nemcsak magyar, de egyetlen idegen nyelvű elérhetőséget sem (a tartalomról már nem is beszélve). Úgy tűnik, csak a pályázat kedvéért jelent meg benne az, hogy a projekt hazai és nemzetközi turistákat szeretne elérni.