Hivatalosan is beindult a parlamenti választásokat megelőző kampány a hét végén. Az új választási törvénykezés állítólag szigorúbb keretek közé terelte a kampányolást, legalábbis látszólag.
Hivatalosan is beindult a parlamenti választásokat megelőző kampány a hét végén. Az új választási törvénykezés állítólag szigorúbb keretek közé terelte a kampányolást, legalábbis látszólag. Mert azzal, hogy tilos óriásplakátokon hirdetni, hangszórós járművekből kampányüzenetet harsogni és ajándéktárgyakat osztogatni, ez csak felszíni változás. Ezeknél sokkal rosszabb az a fajta hazug kampányolás, ami a médián keresztül ömlik a választók nyakába, és nincs is hivatalos határidőhöz kötve, egyes pártok a törvényhozási ciklus teljes időszakában művelik. Nem csoda, hogy a választási reformcsomag nem terjed ki a hazug üzenetek tiltására, amitől egyes szereplők örök hallgatásra kényszerülnének.
Kiemelkedő példa erre az egykori liberális kormányfő, aki új pártjának kampányindítójában azt fejtette ki, hogy növelni kellene a költségvetési hiányt, hogy több pénz jusson beruházásokra, mert csak így tudjuk életszínvonalban utolérni a kontinens nyugati felét. Ezzel lényegileg csak annyi a baj, hogy nem részletezte azt, hogy a Nyugat előttünk évtizedekkel már olyan piacgazdaságban élt, ahol a gazdasági növekedésből származó hasznot nem állami bérekre, hanem beruházásokra költötték. Ezzel szemben
a szóban forgó hazai politikus kormányzása alatt az állami apparátust és annak a bérköltségét sikerült néhány bőséges év alatt akkorára emelni, hogy attól a 2008-as válság beütésekor szinte csődöt mondott az állam. Ha valakinek nagyon hallgatnia kellene a felelős gazdaságpolitikát illetően, az pont ez az illető.
Az már nem is újdonság, hogy a múlt választásokat kiütéssel nyerő balliberális szövetség eme illusztris képviselőjének szemében mindenért a volt elnök a hibás. Szerinte ugyanis a manapság már kispártot kormányzó tengerész vállalta fel az unióval kialkudott 3 százalékos hiánycélt, amire manapság elég sokat szoktak hivatkozni, nemcsak nálunk, hanem sok más országban is. Ez akkora hazugság, amit politikusok még nálunk is ritkán szoktak mondani. Az Európai Uniót létrehozó 1992-es maastrichti szerződés tartalmazza a fenntartható államháztartási helyzetre vonatkozó követelményeket, ezek része a 3 százalékos költségvetési hiánycél. Amikor ezt a szerződést elfogadták, a volt országkapitány még csak vasluii képviselő volt a parlament alsóházában, az unió keleti bővítése pedig még szóba sem került. Az akkor lefektetett követelményeket az európai vezetők is csak a 2008-as válság és az azt követő görög krízis hatására kezdték komolyan is venni. Ha nagyon tartották volna magukat hozzá, szép hazánk még most sem lenne uniós tagállam, mert alig volt még olyan legény a regáti prérin, aki annak a követelményrendszernek legalább a közelébe tudott kerülni kormányzati teljesítményben.
