Kamionsofőrök „rabszolgasorsban”

A külföldön dolgozó román kamionsofőröknek a bérezés, valamint a munkakörülmények tekintetében is hátrányos megkülönböztetésben van részük a nyugati országokbeli kollégáikhoz képest – számoltak be az aggasztó helyzetről a Szállításban Dolgozók Európai Szövetségének a képviselői marosvásárhelyi látogatásuk során. A szakemberek szerdán a prefektúra, valamint a CNSRL Frăţia szakszervezet illetékeseivel tanácskoztak ez ügyben. 

A tanácskozást követő sajtótájékoztatón a 40 országból több mint háromszáz érdekképviseletet tömörítő Szállításban Dolgozók Európai Szövetségének a képviselői kifejtették: a szakmában dolgozók jó ideje kongatják a vészharangot amiatt, hogy a kelet-európai kamionsofőröknek, akik a nyugati országokban dolgoznak, hátrányos megkülönböztetésben van részük azokhoz képest, akik ugyanazt a munkát végzik, viszont az adott ország állampolgárai. A román, bolgár sofőrökre úgymond olcsó munkaerőként tekintenek. Ezért hat szakszervezet – Belgiumból, Bulgáriából, Dániából, Hollandiából és Romániából – együttműködési hálózatot hozott létre a kiszolgáltatott helyzetben lévő sofőrök támogatása végett. 

Roberto Parillo, a szövetség közúti szállítási részlegének az elnöke rámutatott: arra kell törekedni, hogy megszüntessék a jelenlegi állapotot, amikor egyes munkaadók rabszolgaként tekintenek a román sofőrökre. Mint mondta, az érintettek sok esetben nem ismerik a jogaikat, illetve idegen országban nem tudják, kihez fordulhatnak elégedetlenségükkel, gondjaikkal, ezért együttműködve a helyi szakszervezetekkel, lehetőséget szeretnének biztosítani a román kamionsofőröknek arra, hogy segítséget kérjenek. Egy munkapontot létesítenek, ahol a helyi szakszervezet személyzete útbaigazítást nyújt számukra, akár az egyéni munkaszerződésük felülvizsgálatában is. 

Az elnök hozzátette, ha a sofőr, akit jogsérelem ér, az igazságszolgáltatáshoz is fordul, évekbe telik, amíg ügyében döntés születik. Például három hete született meg egy végleges bírósági végzés, ami egy belga szállítócéget arra kötelez, hogy három román sofőrnek visszamenőleg fizesse ki az őket megillető béreket. Bár Belgiumban dolgoztak, nem az ottani béreket kapták kézbe, ugyanakkor kötelezték őket arra, hogy saját zsebükből fedezzék az áruszállító jármű javítási költségeit. A pereskedés négy évig tartott, a megítélt összeg 260 ezer euróra rúg. 

Flemming Smidt, a dániai 3F szakszervezet nemzetközi kapcsolatokért felelős illetékese kifejtette, sajnos a tapasztalat azt mutatja, hogy a román kamionsofőrök több mint fél évig is távol vannak a családjuktól, és ez idő alatt a járműben laknak. Sokszor nincs  lehetőség, hogy tisztálkodjanak, hogy kimossák ruháikat, valamint a kiszállási díj nem elegendő a megfelelő étkezésre, gyakran két-három naponta jutnak csak meleg ételhez a sofőrök. 

Cristina Tilling, a Szállításban Dolgozók Európai Szövetségének a politikai titkára hangsúlyozta, a nemzetiségtől, illetve attól függetlenül, hogy mely országban jegyezték be az egyén munkaszerződését, a munkavállalónak joga van ahhoz a bérezéshez, illetve azokhoz a munkakörülményekhez, amelyek abban az államban vannak érvényben, ahol az illető dolgozik. Például egy román sofőrnek, aki Belgiumban dolgozik, annyit kellene keresnie, mint belga kollégájának. 

 

100-200 ezer román sofőr dolgozik külföldön

Cristina Tilling lapunk érdeklődésére elmondta, becsléseik szerint 100-200 ezer román kamionsofőr dolgozik külföldön, és több mint 4000 Maros megyei személy helyezkedett el a nyugati országokban a szállításban. 

– Az utóbbi 1-2 év során három román sofőr vesztette életét a parkolókban szívbántalmak miatt. Ehhez hozzájárult az is, hogy nincs biztosítva számukra a lehetőség a megfelelő pihenésre, négy négyzetméteres felületen alszanak, ahol egy legfeljebb 90 centis ágyuk van, így élnek hónapokon át. És elvárják tőlük, hogy hétvégén is őrizzék a járművet, meg a benne lévő árut, így pedig ez is munkaprogram, nem pedig szünet. Az uniós törvénykezés a szünetet úgy határozza meg, mint szabadidőt, amit mindenki úgy tölt, ahogy akar. Ugyanakkor vannak előírt pihenési időszakok, amit az autón kívül kellene eltöltsenek, és a munkaadó ehhez feltételeket, azaz szállást kellene nekik biztosítson. Egy hónapban legtöbb 7 éjszakára kellene nekik külön szállást biztosítani, de nem teszik meg. A bérezés terén óriási különbségek vannak, például egy belga sofőr havi nettó 1800-2000 eurót keres, míg egy román sofőr alapfizetése 300-400 euró, a többi a napi kiszállási díjból gyűl össze. Sokan arra hivatkoznak, hogy ez kárpótolja az alacsonyabb bért, viszont a belga sofőr is kap kiszállási díjat, tehát a különbség adott. Egy finn vagy dán sofőrt, ha arra kényszerül, hogy a hétvégét munkával töltse, számos pótlékkal, szabadnappal kompenzálják, a román sofőrt viszont semmivel. Sőt, egyes cégek csupán azokra a napokra fizetnek kiszállási díjat, amikor a sofőr úton van, tehát ha áll, ezt az összeget sem kapja meg. Emellett gyakran lehúzzák a fizetésükből a teherjármű biztosítását, valamint a saját egészségbiztosításuk összegét. Arra is van példa, hogy 28 eurót fizetnek nekik havonta az éjszaka ledolgozott órák fejében, és olyan sofőrökről van szó, akik éjszaka vannak úton – sorolta a hiányosságokat a szakember.