Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2012-04-20 14:39:05
Ablak vagyok, finom, vékony üvegből.
A sár kívülről van, mely rám tapad.
Megnézheted mégis bennem magad,
megigazíthatod hajad, a kendőd.
Belőlem néz ki bentről a világra
kit a szomszéd mindenség képe vonz,
látni a múltat, s melyet véd a bronz,
mit ma kidobnak, s mit már véd hiánya.
Ablak vagyok, bezárva vagy kitárva.
Kinyitnak, s máris házhoz jön a nyár.
Télen virágot képzel rám az árva,
a fogvacogva tűnő napsugár.
És van, ki néha megtisztítna könnyel,
vagy légypiszkot bámul rajtam közönnyel.