*Fotó: Szigeti Szenner Szilárd
A Maros Művészegyüttessel próbált Könczei Árpád koreográfus
A Maros Művészegyüttes számára július 1-jétől egy hónap pihenőt kínál a nyár, azelőtt és azután azonban teljes erőbedobással készül az őszre a társulat a kövesdombi székhelyen. A napokban az együttes 70. évfordulóját ünneplő, október végi gálaelőadást próbálták Fitos Dezső és Kocsis Enikő budapesti táncművész-koreográfusok irányításával, június 24-én, szerdán pedig a szeptember elején Székelyudvarhelyen megrendezésre kerülő Erdélyi Táncháztalálkozó műsorát, amelyet a hat hivatásos hazai néptáncegyüttessel Könczei Árpád koreográfus állít színpadra.
A neves népzene- és népdalkutató, Kallós Zoltán születésének 100 évfordulója előtt tisztelgő előadásról a rendezőt kérdeztük.
– Orendi István, az Udvarhely Néptáncműhely igazgatója kért fel a székelyudvarhelyi táncháztalálkozón szeptember 5-én bemutatásra kerülő gálaműsor megrendezésére. Ő nem tudta, hogy én ötéves koromtól ismertem Kallós Zoltánt, ugyanis édesapám, Könczei Ádám jó barátságban volt vele. Gyermekkoromban többször találkoztam Zoli bácsival. Kallós Zoltán jelentőségéről rengeteget lehetne beszélni. Nagyon sok helyen gyűjtött népzenét, népdalt, hangszeres zenét, de volt néhány fő területe. Válaszúti származásánál fogva elsősorban a Mezőséget ismerte. Miután Kolozsváron elvégezte a tanítóképzőt, egy ideig Kalotaszegen, a nádasmenti Magyarvistán volt tanító. Többször láttam táncolni a kolozsvári táncházban, de érdekes módon nem mezőségit, nem válaszútit, hanem magyarvistai csárdást járt. A másik két kiemelkedő, sőt bizonyos szempontból még fontosabb néprajzi tájegység, ahol Kallós sokat gyűjtött, a Gyimes és a moldvai csángó terület. Úgy gondolom, nagyon a szívén viselte az anyanyelvi oktatástól a hatvanas évek második felében megfosztott moldvai csángómagyarok ügyét, és azokban az években nagyon sokat járt hozzájuk gyűjteni. Ő elsősorban népzene- és népdalgyűjtő volt, ugyanakkor rengeteg balladát is gyűjtött. 1970-ben jelent meg a Kriterion Kiadónál a Balladák könyve, amely 259 népballadát tartalmaz, nagy részüket nemcsak szöveges formában, hanem kottával együtt. Minderre azért tértem ki, mert egy olyan műsort szerkesztek-rendezek, amiben öt nagy jelenet lesz: a Mezőség, Moldva, Gyimes, újra a Mezőség, majd Kalotaszeg és végül ismét a Mezőség táncai láthatók, a mezőségi rész azonban mindig más lesz, hiszen Válaszúttól és Feketelaktól kezdve Székig, Magyarszovátig, Magyarpalatkáig nagyon gazdag ennek a tájegységnek a néptánckultúrája. Mind a hat erdélyi hivatásos néptáncegyüttes részt vesz a műsorban három zenekarral, valamint a moldvai zenét játszó marosvásárhelyi zenekarral. Lesz három meghívott prímásunk: Papp István Gázsa, Székely Levente és Koncz Gergő; továbbá hat énekes is fellép: Enyedi Ágnes, Kallós Zoltán legkedvesebb tanítványa, a Gyimesben élő Vaszi Levente, valamint az erdélyi hivatásos néptáncegyüttesek négy énekese. Természetesen a hat együttes száz táncosa nem lesz folyamatosan színpadon, de mivel táncháztalálkozóra készül az előadás, a közepén, a széki jelenetben benne lesz mindenki. Ez a mozzanat jelképezi majd az ötvenéves erdélyi táncházmozgalmat – mondta el Könczei Árpád. A Budapesten élő koreográfus sorra keresi fel az együtteseket, hogy a maguk műsorrészét betanítsa nekik, közvetlenül a táncháztalálkozó előtt pedig egy közös próbával zárul a felkészülés a Kallós Zoltán emléke előtt tisztelgő gálaműsorra.
Moldován-Horváth Istvántól, a Maros Művészegyüttes igazgatójától megtudtuk, hogy a júliusi szabadságot követően augusztus 3-án indul be újra az élet a kövesdombi székházban, ekkortól folytatják az október 28-ára időzített, a Maros és a Nyárádmente táncaira épülő jubileumi gálaműsor próbafolyamatát is.
