KAF-Látó

Július 17-én töltené 65. évét a költő. Nem adatott meg neki, 2023. december 30-án elhunyt. A hirtelen veszteség sokkja máig érezhetően megrázta az irodalmi köztudatot, a mai magyar líra váratlanul eltávozott kiemelkedő alakja, közkedvelt egyéniségének varázsa azóta is számos tollforgatót késztet írásra. Barátok, kollégák, pályatársak érzik úgy, hogy van mondandójuk vele kapcsolatban, számos olyan emlékük van, amit még el kell mondaniuk, olyasmik is, amiket a közvéleménynek feltétlenül tudnia kell e páratlan lírikusról, hogy még teljesebb legyen a róla kialakult kép. De már hagyatéka feldolgozásának imperatívusza, a szétágazó, gazdag életmű összegzésének szükségessége, egy elemző, felmérő Kovács András Ferenc-monográfia megjelentetése, a KAF-összes kiadásának szükségessége is felmerült. Az éveken át általa szerkesztett szépirodalmi folyóirat, a Látó 2024. júliusi számából is ez derül ki. A munkatársak a lap teljes számát Kovács András Ferencnek szentelték. 30 szerző változatos hangvételű és megközelítésű írásban, műfajilag és formában is sokféleképpen kerekíti ki a Kossuth-díjas alkotóról kialakított képet. Ő maga is jelen van jól ismert gyöngybetűs kéziratával, a lapzáró Névjegy rovatban kerül az olvasók elé egyik közkedvelt alteregója, Lázáry René Sándor Erdélyi harangok című költeménye. A Talált vers rovat pedig az immár öt éve meghalt költőtárs, Térey János neki dedikált Fiatalság, tarvágás című versét közli.

KAF kézírása egyébként tényleg sok olvasó számára ismerős lehet, hiszen a költő mindig szívesen és nagy gonddal dedikált barátainak, ismerőseinek, mindazoknak, akik a különféle rendezvényeken ezt kérték. Ezt részletezi a lapszám egyik legszokatlanabb cikke, az irodalomtörténész Bíró-Balogh Tamás Kovács András Ferenc dedikációiból válogató írása. 75-öt mutat be ezek közül. És kéri, hogy aki még rendelkezik ilyenekkel, küldje el neki a fotómásolatot e-mailen vagy Messengeren (birobalogh@gmail.com).

Még egy kiemelés beilleszthető a lapszámajánló sorai közé a KAF-életmű kutatója, a jó barát Mészáros Márton szövegének Prológusából, mert ez, túllépve az érzelmek uralta szubjektivizmuson, a lényegre világít. Íme: „Kovács András Ferenc a kilencvenes évektől kezdve az egyik legtöbbet elemzett, legnagyobb hatású kortárs magyar költő, ugyanakkor – egyre inkább úgy tűnik – az életmű tudományos szempontból az elmúlt évtizedek egyik legnehezebben rendszerezhető költői teljesítménye. A KAF-értelmezői hagyomány kulcsfogalmai – identitásvesztés, kulturális emlékezet, intertextualitás, „szerepköltészet”, rhizomatikusság – a tradicionális szerzői pozíció elbizonytalanítására, majd felszámolására, végső soron pedig az irodalmi szöveg eredendő nyelvi, intertextuális létmódjára, irodalmiságára kérdeznek rá. Bár a KAF-líra „erős olvasatai”, pl. Kulcsár Szabó Ernő, Kulcsár-Szabó Zoltán, Szigeti Csaba, H. Nagy Péter, Lőrincz Csongor KAF-interpretációi már a ’90-es évek közepétől határozottan foglaltak állást a KAF-líra megkerülhetetlen kanonikus pozícióját illetően, az életmű nagyobb terjedelmű, átfogó, módszeres összegzése a mai napig várat magára. Költészetének a mai magyar irodalomban szinte példa nélküli formagazdagságát a következetes részletességgel felépített költői maszkok, alakmások (Jack Cole, Lázáry René Sándor, Caius Licinius Calvus) is segítik. A forma iránti elkötelezettségben Csokonaival, Kosztolányival, Babitscsal, sokszínűségében Weöressel rokon. Költészete nagy hatást gyakorolt a kétezres években induló költőnemzedékre.”

De jobb, ha a folytatást a folyóiratból ismeri meg, kedves olvasó.