A kő marad

Legalábbis merem remélni, hogy a két nagy hargitai terméskő, amely négy éve Vida Árpád felújított nyughelyén nemesedett impozáns síremlékké a budapesti Kerepesi temetőben, sértetlenül, elmozdíthatatlanul marad a helyén az 1848–49-es szabadságharcosok sírjainak szomszédságában. 

Legalábbis merem remélni, hogy a két nagy hargitai terméskő, amely négy éve Vida Árpád felújított nyughelyén nemesedett impozáns síremlékké a budapesti Kerepesi temetőben, sértetlenül, elmozdíthatatlanul marad a helyén az 1848–49-es szabadságharcosok sírjainak szomszédságában. Lapunkban annak idején írtunk róla, a festőről tavaly megjelentetett albumba is bekerült annak a krónikája, ahogy marosvásárhelyi civil kezdeményezésre, székelyföldi és budapesti összefogással megújult a 31 évesen elhunyt nagy festőtehetség sírja a Nemzeti Sírkertben. A bensőséges avatóünnepségről is beszámoltunk. Kevesen tudtak az eseményről, nem voltak sokan a szertartáson, de szép volt, megható. Alig két hete újra felkerestem Vida Árpád síremlékét. A bazalttömb épp olyan tekintélyparancsolóan magasodik a sír fölé, mint akkor, a 2012. október 5-i avatón. Homlokzatába beleágyazva a művész bronzportréja, Hunyadi László műve. A plakett alatt a szintén bronzból készült sírfelirat ugyancsak vásárhelyi alkotó, Kiss Levente munkája. A szikladarab felső részén a kemény kőbe vésve székely jelképek, a nap, a hold, egy csillag. A sírkő hátsó felén is hasonló vésetek és Vida egyik rovásírásos versrészlete. Oldalt a szélesebb felületen Erdély címere, a keskenyebb másik oldalon kopjafát mintáz a kő. Szép, felemelő látvány. Annál lehangolóbb, hogy nyilvánvaló, a sírnak nincs gazdája, gondozója, aki időnként rendbe tenné, takarítaná. Bozótos próbálja benőni, ellepi a burján, a gaz, a tüske, a por elriasztja azokat, akik megközelítenék. A természet teszi a maga dolgát, ez ellen nincs mit berzenkedni. De talán mégis lehetne valamilyen megoldást találni erre a gondra is. Tudtommal van olyan marosvásárhelyi, aki időnként, amikor hosszabb időre felutazik Budapestre, letakarítja a sírt, gyomlál stb. De ez rendszertelenül, véletlenszerűen jön össze. Hátha akad olyan szervezet, közösség, intézmény, amely ebben az ügyben is lépni tud majd valamiképp. Nagy a távolság, nem könnyű, tudom, de ennél nehezebb kérdéseket is sikerült már megoldani nemegyszer. Talán ez a probléma sem tekinthető teljesen reménytelennek.