Könyv a disszidálókról
A Romániából a kommunizmus idején Nyugatra tartó disszidálásokról jelent meg könyv Brânduşa Armanca újságíró tollából; a Közelmúlt a médiában – határesetek a szögesdróton című kötetet a Terror Háza Múzeumban mutatták be.
A Romániából a kommunizmus idején Nyugatra tartó disszidálásokról jelent meg könyv Brânduşa Armanca újságíró tollából; a Közelmúlt a médiában – határesetek a szögesdróton című kötetet a Terror Háza Múzeumban mutatták be.
A könyvben egyebek mellett szerepel Nadia Comăneci olimpiai bajnok tornásznő határátlépésének, valamint annak a családapának a története is, aki kilencedmagával egy személygépkocsival valósággal áttörte a határsorompót. A szerző, a budapesti Román Kulturális Intézet igazgatója elmondta: azért írta meg a több mint 230 oldalas könyvet, mert „az emberek gyorsan elfelejtik a múltat”; sokan nosztalgiával emlékeznek a Ceauşescu-korszakra, s a mai fiataloknak fogalmuk sincs arról a határról, „ami egy fal volt, amelyet nem volt szabad átugrani”.
Brânduşa Armanca emlékeztetett arra, hogy Nadia Comăneci is elszökött edzőjével, Károlyi Bélával együtt Romániából 1989. november 27-én, néhány héttel a temesvári forradalom előtt. Mint mondta, az embercsempészek még ma sem beszélnek erről az ügyről, de állítólag azon az éjszakán kiadták parancsba, hogy ne járőrözzenek a határőrök, ezzel szabaddá vált a határ arra a kis időre. Egy szemtanú szerint a román olimpiai bajnok tornásznő cigánykerekezéssel bizonyította be a magyar határőröknek, hogy valóban róla van szó – tette hozzá a szerző.
Kitért arra, hogy a hetvenes-nyolcvanas évek egyik leghíresebb romániai zenekara, a Főnix tagjai is sikeresen disszidáltak, ők a határátlépés előtt hangfalakban rejtőztek el.
Brânduşa Armanca közölte: a legtöbbször balesetnek tüntették fel a rendőrségi jelentésekben azokat az eseteket, amikor lelőtték a zöldhatáron át Jugoszláviába igyekvőket, és volt, amikor azt jelentették, hogy a vonat ütötte el az illetőt. Sokan belefulladtak a Dunába, amikor a román–jugoszláv határon szerettek volna átúszni – mondta az igazgató.
Hozzátette: miután megépült a Vaskapu, a Duna a holttesteket a jugoszláv partra sodorta, ezeket a folyó menti szerb falvakban temették el. A román határőrök ugyanis szerb kollégáik kérése ellenére nem voltak hajlandóak visszavinni a holttesteket, mert „az rontotta volna a romániai statisztikát”.
Brânduşa Armanca utalt arra, hogy a temesvári katonai ügyészségen keresték a „tiltott határátlépés” miatt lelőtt emberek dossziéit, ezek többségét azonban elégették. Közlése szerint még 1999-ben is azt látta, hogy a dokumentumok nem az áldozatokról szóltak, hanem azokról a kiskatonákról, akik lőttek, mert ezt kiadták nekik parancsba. Fényképeket is találtak kutatásaik során olyan nőkről és férfiakról, akiket lelőttek „a tiltott határátlépéskor”.
Az igazgató azt mondta: ma sincs semmiféle kezdeményezés arra, hogy vizsgálják át az áldozatok ügyeit. A könyv kiadásával azt szeretné elérni, hogy ezek az ügyek ne felejtődjenek el, és azokat vizsgálják ki – tette hozzá a szerző.
