Joséphine francia császárné
Kétszáz éve, 1814. május 29-én halt meg Joséphine császárné, Bonaparte Napóleon francia császár első felesége.
Kétszáz éve, 1814. május 29-én halt meg Joséphine császárné, Bonaparte Napóleon francia császár első felesége.
Joséphine Tascher de la Pagerie, egy elszegényedett arisztokrata tengerésztiszt legidősebb leánya 1763. június 23-án született Martinique szigetén. Tizenöt évesen került Franciaországba, a feltűnően szép lány egy évvel később már férjhez is ment Alexandre de Beauharnais-hez, a rajnai hadsereg tábornokához. Bár két gyermekük is született, nem sokat éltek együtt, Beauharnais-t a jakobinus diktatúra idején, 1794-ben lefejezték. Feleségét is halálra ítélték, de az 1794. július 27-i thermidori puccs megmentette.
Kiszabadulva szabados, bohém életet élt, számos szeretőjének egyike volt Paul Barras, a francia Direktórium legbefolyásosabb tagja, ő ismertette meg a fiatal Napóleonnal. A huszonhét éves tüzértiszt fülig beleszeretett a nála hat évvel idősebb, de vonzó és szellemes asszonyba, hamarosan megkérte a kezét. Az anyagi gondokkal küszködő, két gyermeket nevelő Joséphine irtózott a gondolattól, hogy visszatérjen Martinique-ra, így igent mondott a szép jövő előtt álló ifjú katonának. Az esküvő gondolatát Barras is támogatta, sőt azzal is elősegítette, hogy Bonapartét nevezte ki az itáliai hadjárat parancsnokává. A polgári házasságot 1796. március 9-én kötötték meg Párizsban, az okmányon Joséphine négy évet tagadott le korából, a lovagias Bonaparte pedig másfél évvel vallotta magát idősebbnek.
Az esküvőt követően Napóleon azonnal a csatatérre indult, amit felesége csöppet sem bánt: folytatta régi életmódját, flörtölt, váltogatta a szeretőit, jelen volt minden társadalmi eseményen. A Párizshoz közeli Malmaisonban pazar kastélyt építtetett fényűző berendezéssel. Egyvalami zavarta csak: férje levelei, amelyek két-három naponta érkeztek, hol postán, hol külön futárral. Mindegyiknek egy volt a refrénje: „Mivel foglalja el egész napját, madame?”
A jóakarók révén persze eljutott Napóleon fülébe, mivel foglalkozik felesége. A megcsalt férj dühében válni akart, erről csak nagy nehezen, Joséphine gyermekeinek könyörgésére tett le. Az asszony ezután gondosan vigyázott arra, hogy viselkedésével ne okozzon újabb botrányt, különösen, hogy egyéb okot is szolgáltatott férjének az elégedetlenségre. Nem tudott ugyanis gyermeket szülni, pedig a dinasztiaalapítási terveket dédelgető Napóleon nagyon vágyott egy fiúra. Bonaparte 1804-ben Franciaország császárává koronáztatta magát, Joséphine-t pedig császárnévá, a szertartáson jelen lévő VII. Pius pápa engedélyével – igaz, tanúk nélkül, egy szobában – megkötötték az egyházi házasságot is.
Az újdonsült császárné, akinek Hortense nevű lánya Louis Bonaparte, a császár öccsének felesége volt, immár szilárdnak érezte helyzetét és visszatért korábbi életmódjához. Költekezett és mulatozott, de fürdőkúrákat is vett, hogy visszanyerje termékenységét, az utód azonban nem született meg. Bonaparte végül politikai megfontolásokból új asszony után nézett, akit I. Ferenc osztrák császár leánya, Mária Lujza személyében talált meg. Bár szerette Joséphine-t, házasságukat 1809. december 16-án semmissé nyilváníttatta azzal az indoklással, hogy az esketésen nem volt jelen plébános. A válás mindkettejüket megviselte, Napóleon azonban bőkezűen gondoskodott Joséphine-ről: megmaradhatott örökös császárnénak, ajándékba megkapta Malmaisont, rendezték összes adósságát, továbbá évi hárommillió frank apanázs illette meg.
Az asszony kastélyába költözött, ahol olykor kertészkedett, de leginkább fényűző mulatságokra szórta a pénzt, a császár pedig állta a számlákat – egészen bukásáig. A katasztrófa bekövetkeztekor Joséphine I. Sándor cárban keresett pártfogót, és sikerült is az uralkodót levennie a lábáról. A cár mindennapos vendég lett Malmaisonban, 1814. május 24-én ők ketten nyitották meg a bált. Ezt hosszas séta követte a parkban, az éjszakai hidegben a túl lengén öltözött Josephine tüdőgyulladást kapott, május 29-én meghalt.
Bonaparte Joséphine iránt érzett vonzalma, gyengédsége válásuk után sem szűnt meg teljesen. Gyakran meglátogatta, tanácsát kérte, ajándékokkal halmozta el, hosszú leveleket írt neki. Ha a legendának hinni lehet, halálos ágyán utolsó szavai ezek voltak: „Franciaország, hadsereg, Joséphine”…
