Johannes Honterus és Brassó reformációja

Luther Márton 1517. október 31-én kifüggesztett tételeivel kezdődött el a reformáció Európa-szerte. Az Ágoston-rendi szerzetes eszméi a magyar királyság területén aránylag korán, már az 1520-as évek elején megjelentek. Kezdetben a könyvkereskedői szempontok alapján összeválogatott Luther-művek, később a szász és a magyar peregrinusok terjesztették a németországi reformátor tanítását. Sopronban a ferences rendi szerzetesek már 1522-ben reformátori szellemben prédikáltak, arra késztetve a helyi lakosság jelentős részét, hogy állást foglaljanak a reformok mellett. A felvidéki bányavárosok ugyancsak 1522 után kezdtek rokonszenvezni az új tanokkal, itt működött Cordatus Conrad, Henckel János és Melanchthon Fülöp tanítványa, Coxe Lénárd is.

Az erdélyi városok közül először a szász városok fogadták el a reformokat, a nyelvi egyezőség, valamint az egyházi berendezkedésük (nem az erdélyi püspök fennhatósága alá tartoztak) ebben igen komoly segítséget jelentett. A reformáció mellett először Nagyszeben, a szászok szellemi-kulturális központja tett hitet, amikor 1525 körül a város bírója, Pemflinger Márk és a helyi lelkészi testület is elfogadta Luther tanait.

1526 után Mohács mezején a magyar katolikus egyház súlyos veszteséget szenvedett. Öt püspök és két érsek elesett az ország védelmében. A megüresedett püspöki és érseki székek betöltése elhúzódott, és bár a mohácsi vész a reformáció ügyét is hátráltatta, hosszú távon a betöltetlen főegyházi méltóságok üres széke hozzájárult a reformáció sikerességéhez. János király 1527-ben még tett egy erőtlen próbálkozást a nagyszebeni reformáció megfékezéséért. Rendeletében ezt írja: nemcsak hogy olvassák, tanulják és helyeslik a lutheránus eretnekséget, de nem átallják azt nyilvánosan dicsérni, vallani és terjeszteni sem.

Az erdélyi szászok legfontosabb keleti városa Brassó volt. Jelentősége korán, már a 14. században kiemelkedik a környező települések közül. 1377-ben a Barcaság központjaként szerepel a leírásokban, szabadságjogait a 15. század közepétől kezdődően több alkalommal is megerősítették. A 16. században az eredetileg szász lakosok mellé magyarok költöztek, de a város igazgatása a szászok kezében maradt, és a középkorban kialakult rendszer alapján működött. Brassó kulturális élete a korabeli viszonyok közt kiváló volt. 1388-ból maradt fenn a szász iskola első említése, a 16. század elején viszont már magyar és román helyi tanító működéséről is tudunk. Az oktatás színvonala magas volt, ugyanis már a 14. században Brassóból és a Barcaságból több olyan diák neve is fennmaradt, akik tanulmányaikat külföldi egyetemeken fejezték be. 

Ebben a pezsgő erdélyi humanista környezetben látta meg a napvilágot Honterus János 1498-ban. Apja jómódú brassói bőrműves, Jorg Austen Lederer volt. Honterus a tanulmányait minden bizonnyal a brassói iskolában kezdte el, majd 1520-ban beiratkozott a bécsi egyetemre Johannes Aust ex Corona néven, két évvel később, 1522-ben baccalaureusi címet szerzett, 1525-ben pedig magister fokozatot. Ennek birtokában a bécsi egyetemen előadásokat is tartott. Négy évvel később, 1529-ben a törökök elől Bécsből Regensburgba menekült, majd Krakkóban 1530 tavaszán aláírta az egyetem törvényeit (subscribált). Lengyelországi tartózkodása alatt kezdte el azt a kiadói munkát, amely később naggyá tette. 1530-ban Krakkóban jelentette meg híres latin grammatikáját, azzal a céllal, hogy segítséget nyújtson azoknak a diákoknak, akik a latin nyelv tanulásában már haladó szinten vannak. Kiadásának sikerét jelzi, hogy az első kiadás példányai hamar elfogytak, 1532-ben Franz Mymer, Honterus barátja némiképpen módosítva újra közrebocsátotta. Ugyancsak 1530-ban jelent meg a másik nagy hírű munkája, amelyet a grammatikához hasonlóan iskolai célokra szánt. A mindössze 16 oldalas kozmográfiát az erdélyi olvasóknak címezte. A tudományok meghatározása után a világ országait írta le, majd a korabeli asztronómia és földrajz alapelemeit fejtette ki. Kozmográfiája a grammatikájához hasonlóan sikert ért el, közel ötven kiadást ért meg. 

A néhány hónapos krakkói tartózkodás után Bázelben telepedett le. 1530 őszén érkezett az északi humanizmus fellegvárába, ahol Erasmus is hosszabb időt töltött. 1532-ben itt jelentette meg Honterus Erdély legrégebbi térképét, amelyet a szebeni városi tanácsnak ajánlott. 

1533-ban tért haza Brassóba. Tudásáért és a kultúráért tett erőfeszítése jutalmául 1534-ben a városi tanácstól egy szőnyeget kapott ajándékba, és még abban az évben megválasztották a százak tanácsába (centumviratus), két évvel később, 1536-tól kezdődően már szenátori tisztséget töltött be. Ebben az időszakban vásárolta saját költségén a nyomdafelszerelést, de nem tudjuk pontosan, hogy mikor és honnan. Az első nyomtatványai 1539-ből maradtak fenn, bár az is meglehet, hogy már korábban is adott ki műveket. Ebből az évből kilenc kiadvány maradt az utókorra, nyomtatványai – többségében latin nyelvűek – elsősorban iskolai célokat szolgáltak. Görög és latin nyelvtant, antik szerzők írásaiból összeállított szöveggyűjteményt, földrajzi és jogi tankönyveket adott ki. Német nyelven megjelent munkái a reformációt szolgálták, a szászok számára készített kiadványokban egyházszervezési kérdéseket tárgyalt. 

Brassó reformációja Honterus nevéhez fűződik. 1539-ben adta ki a Reformatio Ecclesiae Coronensis című munkáját egy Augustinus-kiadás előszavaként. Ebben tette közzé a reformok melletti elkötelezettségét, igazolta a Brassóban és a Barcaságban elinduló reformációt, az anyanyelvű igehirdetést és a két szín alatti úrvacsorázást. Műve nem volt véletlen, ugyanis János király még abban az évben Brassóba kívánt látogatni, Honterus pedig ezzel a művel támasztotta alá az éppen csak elkezdett reformáció szükségességét. A látogatás alkalmával meggyőződött a király kíséretéhez tartozó egyes főurak reformpártiságáról, de János király hirtelen halála és Martinuzzi Fráter György fellépése elodázta a reformáció beteljesítését. 1542-ben meghalt a gyulafehérvári püspök, Statileo János, helyettese a kolozsvári plébános, a humanista meggyőződésű Wolphard Adorján lett. 

Honterus és a brassói tanács ezt az alkalmat használta ki, hogy a reformációt Brassó környékén is megerősítse. Novemberben összehívták a barcasági papokat, ahol az evangélium hirdetésére, illetve az egyház megújítására szólították fel a jelenlévőket, majd 1542 decemberében a brassói tanács támogatásával sorra látogatták a környékbeli gyülekezeteket. Feltehetően ez alatt a két hónap alatt történt meg a Barcaság reformációja is. 

A következő évben, 1543-ban Honterus újabb reformátori iratot adott ki Reformatio Coronensis ac totius Barcensis provinciae cím alatt. Ez a munkája az erdélyi reformáció első programszerű irata, amelyben részletezi az istentisztelet megújításának szükségességét, a korábbi évben végzett egyházlátogatás tapasztalatait, valamint felhívja a lelkészek figyelmét az igaz hit megtartásának fontosságára. 

Honterus János jelentőségét nem kell külön kihangsúlyozni. Ő volt az erdélyi szászok első reformátora, akinek tevékenysége kihatott a Brassó környéki magyar településekre is. A barcasági magyar gyülekezetek mellett Honterus reformátori tevékenységének köszönhetően ismerhette meg a reformációt Háromszék is. A brassói reformátor sikeressége azonban nemcsak a megtisztított igehirdetésnek tudható be. Idejekorán felismerte azt, hogy a reformáció csak akkor lehet teljes és széleskörűen elfogadott, ha a reformátorok teológiáját nyomtatásban is hozzáférhetővé teszi. Ezért alapította a nyomdát, ahol nemcsak teológiai műveket adtak ki, hanem számos, az iskolai oktatásban nélkülözhetetlen tankönyv jellegű mű is megjelent. Példáját a későbbiekben mások is követték. 1549-ben bekövetkezett halála után egykori munkatársa, Hoffgreff György szász teológus Kolozsvárra költözött, ahol a kolozsvári reformáció „atyjával”, Heltai Gáspárral együtt közösen nyomdát alapított. A kolozsvári nyomda, Honterus nyomdájához hasonlóan, reformátori jellegű művek és tankönyvek kiadásával írta be a nevét a magyar művelődéstörténetbe. 

Dr. Kolumbán Vilmos teológiai professzor

Az oldalt szerkesztette: Ötvös József