Jogsértésből „jeles”?

Olvasom, hogy az ActiveWatch szólásszabadságból elégtelen diplomával „tüntette ki” a Maros megyei csendőrséget, mert „hazafias bírságot” rótt ki a Marosvásárhelyen március 10-én tartott székely szabadság napja mintegy száz felvonulójára. Igaza van az emberjogi szervezetnek, a csendőrség megérdemelte az elégtelent. Amint – tegyük azonnal hozzá – az államelnök is megérdemelte volna, amikor Tőkés Lászlótól egy nyilatkozata miatt megvonta a Románia Csillaga érdemrendet. 

A hír szerint a diplomát egy székely zászlóval együtt postázták a csendőrségnek, hogy tanulják meg, bár Románia szuverén, független, egységes és oszthatatlan nemzetállam, ha valaki autonómiát követel, még nem szegi meg az alaptörvényt. 

Sokszor tapasztaltuk, hogy a hatóságok kettős mércével mérnek: van amit elnéznek, például a PRU elnökének teljesen eszement magyarellenes megnyilvánulásait, vagy az Új Jobboldal bejelentetlen, ugyancsak magyarellenes tüntetéseit. Ezért ajánljuk figyelmükbe az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, amely szerint a szólásszabadság elidegeníthetetlen jog. „Minden személynek joga van a vélemény és a kifejezés szabadságához, amely magában foglalja azt a jogot, hogy véleménye miatt ne szenvedjen zaklatást, és hogy határokra való tekintet nélkül kutathasson, átvihessen és terjeszthessen híreket és eszméket.”

Az Európai Emberi Jogi Bíróság egy 1976-os határozata úgy fogalmaz, hogy „a szólás szabadsága nemcsak azokra az információkra és eszmékre vonatkozik, amelyeket az emberek jó néven vesznek, hanem azokra is, amelyek bántják, felháborítják vagy zavarják a lakosság bármely részét”.

De nemcsak a szólásszabadság „sántít” Romániában. Az RMDSZ nemrég egy árnyékjelentésében hatévnyi jogsértést gyűjtött össze – 72 oldalban. Ebben rámutat, hogy az elmúlt években a jogsérelmek következtében igencsak megrendült a romániai magyarság biztonságérzete. A közösségi jogok megtagadása korlátozza a közösség fejlődését. Jogsérelem, hogy Románia még mindig nem fogadta el a keretegyezményben vállalt kisebbségi törvényt, amelynek tervezetét még 2005-ben nyújtották be a parlamentbe, hogy míg a román hatóságok általában bátorítják a regionális identitás ápolását, a Székelyföldön fellépnek ellene, a közszolgáltatásokban és az egészségügyben is sérül az anyanyelvhasználat joga, de az oktatásban és az igazságszolgáltatásban sem alkalmazzák Románia vállalásait, a gyülekezési jogot is megsértették, amikor a marosvásárhelyi hatóságok megpróbálták megakadályozni a székely szabadság napján tartott tiltakozást, és büntetések özönét rótták ki a résztvevőkre.

Sorolhatnánk tovább, de miről is beszélünk? Hiszen Romániában nemcsak a magyarokat éri jogsértés, és nem csupán a szólásszabadság jogát vonnák meg az emberektől. Nem kell egyébről beszélnünk: az utóbbi időszak fertőtlenítőszer-botránya világossá teszi, hogy mifelénk az élethez való jog is „a levegőben lóg”, ezúttal nemzetiségre való tekintet nélkül.

Ezek tükrében, ha szólásszabadságból elégtelenre is, de jogsértésből „jelesre” vizsgáztak a hatóságok.