Jogkövetkezmény nélkül

Marosvásárhely egyik főtéri csomópontjában, a Győzelem tér szomszédságában található műemlék épület elhanyagolt állapota szembetűnő. A lakóközösség 2007 óta folytat tárgyalásokat egy építkezési vállalkozással, és reménykedik, hogy az érvényes  szerződésben rögzített külső-belső felújításra sor kerül. Ez idáig a látványos munkálatok elkezdése elmaradt, a miértekre keresett válasz sem kielégítő.

A  Liviu Rebreanu utca 1. szám alatti saroképület szecessziós toronyrészének ablakai a Győzelem, az egykori Deák Ferenc, illetve Albina térre néznek. Az 1905-ben Kiss Márton által épített kétemeletes ház hét lakásának tulajdonosai az első egyezséget –  amelyet a Mansarda Investment Group Kft. kezdeményezett – 2007-ben írták alá. Az egykori megállapodásban kiemelt szerepet kapott az egyezség be nem tartásának, illetve bármelyik fél visszalépésének bírsága, amelyet 10.000 lejben állapítottak meg.  Egy év múltán újabb írásos egyezséget fogalmazott meg a vállalkozás vezetősége, mivel a lakosok egy része időközben cserélődött – hangsúlyozta a tulajdonosok képviselője. 2013 márciusában  a  lakók kézjegyükkel látták el azt az adásvételi szerződést, amelynek értelmében az épület tetőtere a Mansarda Investment Group Kft. tulajdonába került, a becsült érték ellenében pedig a műemlékké nyilvánított épület külső-belső felújítását vállalta fel a cég. Az adásvételi szerződésből azonban másodjára valahogy kimaradt a szerződésszegőt érintő jogkövetkezmény. A szerződés értelmében,  a városszerte manzárdosítási munkálatokat végző vállalkozás az épület külső tatarozásával, a lépcsőház és a  lakások belső felújítási munkálatainak ellenértékével törlesztette volna az adásvételi szerződésben rögzített árat. 

 

„A mennyezeten utat tört a csapadék”

Amint az ingatlan lakóközösségének képviselője, Pálffy Anna elmondta, az adásvételi szerződés függelékében foglaltak értelmében az építkezési cég 2013. december 31-ét jelölte meg a felújítási munkálatok átadási határidejének. A főjavítás, belső szigetelési munkálatok azonban mind ez idáig el sem kezdődtek, a lakások és az épület állaga pedig egyre romlik. A szerényebb anyagi körülmények között élők hat éve várnak a szerződésben felvállalt munkálatok elvégzésére, ez idő alatt saját költségükre nem eszközöltek semminemű felújítást, annak ellenére, hogy a magas belterű lakások réges-rég felújításra szorultak volna.  „Esőzéskor valósággal csorgott  le a víz a mennyezeten a fölöttünk kialakított tetőtéri irodahelyiségből. Az elmozdult cserepek miatt a cégszékhelyként használt helyiségben a padlózaton keresztül tört utat a csapadék” – sorolta a kellemetlenségeket, amelyek miatt az évek óta tartó türelmi idő igencsak hosszúnak tűnik. A közös képviselő felsorolta azokat a munkálatokat, amelyek elvégzésére vállalkozott a cégcsoport: a nyílászárók cseréje és korszerű felújítása, az utolsó emelet és a tetőtér közötti hangszigetelés, külső-belső kőművesmunkálatok, festés stb., mindaz, ami egy városközponti, elhanyagolt ingatlannak új arculatot kölcsönöz, nem veszélyezteti a járókelők testi épségét, mindezt a műemlék épületek felújításának engedélyéhez kötve.

 

Állami vagyonközösség – akadály vagy csak ürügy?

A Mansarda Investment Group Kft.-t 2006 januárjában létesítették azzal a céllal, hogy a megyeszékhelyen a tömbházlakások tetőtéri beépítését és manzárdlakásokként való értékesítését, illetve  a helyi polgármesteri hivatallal együttműködve az 1960–1990 között épített tömbházak külső hőszigetelését elvégezzék.  Amint Todea Ioan, a cégcsoport ügyvezető igazgatója elmondta, a szóban forgó épület alagsorában  található egy olyan helyiség, amely állami tulajdonban van, véleménye szerint nem tudni, hogy ki az ügykezelője: a Locativ Rt. vagy a polgármesteri hivatal, ezért a hozzá tartozó padlástér jogi helyzete sem tisztázott – ennek ellenére egy részt már beépítettek, amit a cég saját irodahelyiségeként használnak. A cégvezető e szerződésszegést azzal magyarázza, hogy arra a bírósági határozatra várnak, amely révén a vagyonközösségből különválasztható és megvásárolható a tetőtér állami tulajdonban lévő 22,26 m2-nyi felülete. Amint hangsúlyozta, a polgármesteri hivatal is a bírósági határozatot vélte a járható útnak, amely révén a tetőtér állami tulajdonhányada a cégcsoportra ruházható. Amint Todea Ioan ügyvezető kifejtette, a legutóbbi bírósági tárgyaláson újabb felértékelési szakvéleményezést rendeltek el, így további halasztásra kell számítani.

A munkálatok elkezdésének van-e kitűzött dátuma, illetve mekkora késedelmi bírsággal számolnak a szerződésben foglaltak be nem tartása miatt? – kérdeztük a cégvezetőt.

Érdekünk mihamarabb elkezdeni a munkálatokat. Pontos dátumot nehéz előrelátni az elhúzódó bírósági eljárások miatt. Abban reménykedünk, hogy 2016  végéig sikerül legalább azokat a munkálatokat befejezni, amelyek közvetlen érintik az ottlakókat, éspedig a tetőzet, a bejárat, az épület külső felújítását, illetve – azokat a lakásokat, akiknek tulajdonosaival olyan jellegű szerződést kötöttek –, a lakások belső felújítását.

 

A szecesszió jegyében

Keresztes Géza műépítész megkeresésünkre elmondta, miszerint az ezelőtt három évvel aláírt szerződést követően a cégcsoport tőle kért szakmai véleményt a műemlék épület felújításával kapcsolatosan, azonban a felmérés és a kivitelezési terv elkészítésével nem őt bízták meg.  Mint kifejtette, több ízben is járt az ingatlanban, kezdeményezésére a tetőszerkezet és a padlástér restaurálásáról 2013-ban rövid művészettörténeti tanulmány is készült. A terméskő borítású lábazat a Kultúrpalota építési stílusát hordozza magán, az asztalosmunkák, kovácsoltvas lépcsőkorlátok híven őrzik a letűnt korok emlékeit. Mind az ablakok elosztása, a toronyrész, mind az erkélyeket szegélyező kovácsoltvas korlát, illetve a bejárati ajtók míves asztalosmunkája szecessziós stílusban készült, a teljes körű, szakszerű felújítás elengedhetetlen.

 

Kit terhel a bírság és az ötszörös adó?

A helyi rendőrség a 2008. évi 20-as helyi tanácsi határozat alapján 100-500 lej közötti bírságot róhat ki azokra a tulajdonosokra, akik elmulasztják rendbe tenni ingatlanjaikat, ami rontja a városképet és veszélyezteti a gyalogosok testi épségét. A múlt év végén a helyi tanács – élve az új pénzügyi törvény adta lehetőségekkel – megszavazta, hogy ötszörös adót rójanak ki azokra az ingatlantulajdonosokra, akik  többszöri felszólításra sem reagálnak, és nem tesznek lépéseket annak érdekében, hogy rendbe tegyék elhanyagolt épületüket. Erre,  bár  a tanács rábólintott, csak az elkövetkezőkben kerül sor a kivitelezést lehetővé tevő eljárás, valamint a feltételek kidolgozása után, amelyek alapján ide sorolnak majd egy ingatlant.

Kérdés, hogy önhibájukon kívül, érvényes szerződés birtokában mire számíthat ez a lakóközösség. Mikor és miként szerezhetnek érvényt jogos elvárásaiknak, amelynek ajánlata egy olyan cégcsoport vezetőitől érkezett, amely városszerte végez felújítási munkálatokat a tetőtér-beépítés révén kialakított lakások kivitelezése és értékesítése fejében. Remélhetőleg a polgármesteri hivatallal együttműködő cégcsoport vezetősége is hitelrontásként  éli meg a be nem tartott szerződést, és mindent bevet annak érdekében, hogy mihamarabb orvosolja a többéves lemaradást, és eleget tegyen kézjegyével vállalt kötelezettségeinek.

Szer Pálosy Piroska